bother's day

Asszem át kéne gondolnom 1-2 dolgot magammal kapcsolatban. Például a szokásos családi dolgot. Természetesen a ballagásra sem hívtak meg. Gondolom azért, amiért a szalagavatóra sem. Mi a faszomat várok én? De most komolyan. Ott van egy teljesen másik család, akik kurvajól elvannak és márcsak egy idegen senki harmadik hiányzik csak közülük. Lazítom velük a kapcsolatot. Ráérünk 2havonta találkozni faterommal. Persze, hogy őt fogom büntetni, ő beszélt rá, hogy de ne jegeljem a dolgot.

Van még ebben a hónapban 3 hétvége hátra:
11: nem tudom, de asszem van valami programom, ha nincs, nem tudom, hogy akarjak-e csinálni magamnak. nem-e fogok rábaszarintani.
18: dilemma: hódfénykon vagy tudatLan. Az egyik egynapos és csak járkálni tudok, a másik 3 napos, nem pihennék, talán szórakoznék. Valamiért úgy érzem, hogy inkább az 1 napos pesti programot fogom választani, ott kisebb az esélye az orbitális rábaszásnak. Ott csak 1 napot tudok elszúrni, ha vasárnap otthon maradok, akkor talán meg tudom úszni.
25: specfegyver edzés (ez jó lesz), és este retroparty. El akarok én oda menni? Lehet inkább mást kéne leszerveznem, bármi mást.

És kurvára meg kéne tanulnom kiírtan magamból a vágy érzését. Ahogy kollégám mondta, neki még jó nem született belőle, csak hátráltatta.

fish me a download

Lassan eltelik az év fele. MEgint lesérültem, most viszont kizárólag a saját hibámból, elsiettem az egyik rehabos gyakorlatomat otthon és meghúzódott a bal térdemben valami. Járni már tudok, nem bicegek, de kérdéses a májusi edzéseken való részvételem. Legalább nem ugrik egy ilyan apró bakin az FS részvételem.
Baj nem jár egyedül, részletezni nem fogom, mag meg nem oldódik, de lehet gondok lesznek a lakásommal, aminek nagyon nem örülök. Május eléggé pokolinak néz ki. Még el kéne döntenem azt is, hogy 18 adikán vidéken leszek vagy pesten a HC-n. Jó eséllyel a HC fog nyerni, sajnos vidékre Lanozni nem sok kedvem van menni, valahogy a hálózsákos-kövönalvós dolgoktól a hideg is kiráz. Elég lesz nekem majd az augusztusi móka a reptérnél, ahova jelentkeztem... Oda is besoroztak secusnak. Mondom fasza. Este amikor lehetne lazulni és semmitcsinálni akkor őrködni kell.
Közben itt a nyár, tavasz nem is volt megint, többet nem is lesz már. Így kimaradt az a rész, amikor még csak sejtetnek a ruhák, most már láttatnak. Egyik szemem sír, a másik meg üveg.

Elnézve az embereket és járkáló párokat ez a gondolat üt szöget mindig a fejemben: