Az egész indult úgy, hogy múlt héten megköszönték a részvétemet hirtelen lendülettel, hogy még fel sem fogtam. A hét elején meg közömbös voltam, azóta teljes mértékben átcsapott gyűlöletbe és kurvaanyázásba és a cég konstans szidásába. Mert akkor is 1 fos-szar cég a HP. Igazából voltak olyan pletyik, hogy több embert vágnak ki még augusztus végéig, sőt, be is jelentették a többieknek, majd köv kedden ment a duma, hogy az istenek az áldozattal meg vannak elégedve.Nekem ezek után az esik le, hogy én bizony 1 merénylet áldozata lettem. Laza mozdulattal küldtek el. Vajon, ha annó nem baszott volna be a ménkü, most is engem basztak volna ki?
Aztán jött a következő facsavar, augusztus 20ról virradóra kiújult a bajom. Nagyon rég volt vele problémám, most kőkeményen pótolt mindent, amit lehet. Természetesen a semmittevés végéig, szóval 3 percet nem tudtam ülni, olyan fájdalmaim voltak, szal pénteken olyan 4 fájdalomcsillapítót minimum magamba tekertem. Sörrel vagy koktéllal húztam le. Nem fogok lemondani arról a kis jóról és vizet inni. Korábban döglök meg, korábban fogom végre kipihenni magam.
Az úton lefele megjött a pech és balesetet szenvedtünk. A mentőket megdobtuk, nem volt személyi sérülés, viszont a kocsi tropa lett. Steelt se szereti a sors... Annak a ténye, hogy sérülés nem történt, kicsit oldotta a dolgot, mondjuk Kelly kicsit megijedt és el is sikoltotta magát. Nekem sikerült megőriznem a hidegvérem és körbekérdezni ugrásra készen, ha valami baj lenne, hogy mindenki egyben van-e. A legfurább az volt, hogy engem szinte meg sem érintett a dolog. Mondjuk csak Kelly illetődött meg, de ő is hamar túltette magát. Ilyenkor örültem volna, ha odabújik hozzám, mint erős férfi és vigasztaljam meg... de nem, you can suck it Hollywood! Legalább gyakoroltam rajta a figyelmességet pár napig. Ártani nem árthat, elfér a polcon a többi useless dolgom mellett.
És nem láttam Kellyt bikiniben. Igen, ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam. Jogosan.
Jó ez a hónap.
NotMyDay/Week/Month/Year.
