Szóval van új munkám. Telekommunikációs cégnél vagyon L2es ticketmonkey (network engineer). Közel sem annyira jó munka, mint az SCCM engineerkedés, de fizet, hátránya, műszakolás. Na ez az amihez nicns kedvem se gyomrom. Elég volt 5 év belőle. Valahogy ki kell lobbizam, hogy engem kurvára felejtsenek el éjszakai műszakolásra. De lendületből, a hétvégét sehogy nem fogom megúszni, sajnos. 12 órás hétvégi műszak. Avagy hogyan basszak eret magamon.
Benn nincs jutúb, nem tudok úgy dolgozni, ahogy szeretek, nem tudom kizárni a külvilágot. Ez kicsit idegörlő. Sajnos a másik project meghalt, nem hiszem, hogykapnék onnan megkeresést a továbbiakhoz. Mellé meghalt az asztali gépem is. Not as planned... Zombikat akarok hentelni, tucatszámra. Az élet kemény.
Menet közben olvasok 1 könyvet, ami a szeretet nyelveiről szól, igaz nem azt sikerült megtalálnom, ami nekem kell, hanem a házasságos verziót. A másik könyvet majd valamikor leszedetem haverral amazonról e-verzióban. Remélem DRM nem lesz rajta...
Csajok terén meg mit is mondjak. Az előző félsikerélményt ugye lelombozták azok a részletek, hogy pl pár nagyon fontos dolgot teljesen máshogy képzelünk el. Azóta dumálgatok a csajjal. Még mindig aranyos, még mindig máshogy gondolkodunk. A korosztálykülönbség is sajnos ott van.
Aztán jött 1 másik, akivel inkább el se kezdtem semmit. Elmondás alapján még több olyan tényező van, ami miatt kiemelten veszélyeztetttnek ítéltem meg a dolgot és inkább hagyom.
Kedvenc idióta picsámmal újfent összevesztem, nem is akárhogy, teljesen lényegtelen, hogy mi miatt. Az viszont néha teljesen el tud keseríteni, hogy emberek milyen hamar hajlamosak felhagyni 1-1 ember gondolatával. Kivételesen ennek örülök. Nem szívesen néztem volna végig, hogy kihúzzák alólam. Viszont ott van ez a huzavona, amiben igyekeztem nem oldalt választani vagy akárkinek a pártját, ami természetesen arra vezetett, hogy én lettem a szararc. El is hajtottam a francba, hogy én nem ezért barátkozom vele. Pár nap múlva egy másik volt kollega írt rám, hogy elnézést kérne a nevében. Aztán amikor kegyeskedett őfelsége is elnézést kérni, akkor gondoltam megnézem, mennyit ér a barátságunk. Amikor én hibáztam, próbáltam lépten nyomon jóvátenni. Itt volt egy próbálkozás utána meg jött az űr csöndje. Ennyit ért ez a barátság.
Manapság eléggé magam alatt vagyok, gondolom ez teljes mértékben kiülhetett az aurámra, mert kb 1-2 ember hajlandó rendesen szóbaállni velem a kollegák közül, valamiért azok, akikkel lkezdtem kerülnek is, vagyis inkább, kirekesztenek,mintha nem lennék ott. Gondolkodom mit baszhattam el, de nincs sok ötletem. Inkább semmi.
Amit kaptam figyelmeztetést a kolleginától, akit régebbről ismerek (finom darab, csak szerintem én neki senki vagyok), hogy sok a gonosz a cégnél, inkább ülljek csöndben. Van egy érzésem, hogy az előzőnél is komplexebb a képlet, mint nekem mondtak. De jó pénzt adtak. Attól még szarjanak sünt, mocskos buzránsok.
Új hely előnye: ennyi jó nő nem is tudom hogy valaha vett-e már körül. De tényleg. 1-2 nek fel van vágva a nyelve, hogy én elszégyellem magam (mondjuk ez már az idősebb, éretebb (?) kategória). A maradék meg hű. Van, akit már nézni is élvezet. És van már kedvencem is.
Oké Karma, még nem rúgtál idén belém eleget, hajrá, még nincs vége az évnek. Még bírom, te szarházi kurva.
A 30-adik jó volt. Legalábbis az a része, ami kimaradt. Vajon aznap hála a keresztbeszervezésnek, amivel megleptek, mit múlasztottam el.
Idézet a költőtől alant.
