Prioritás szerint:
Japán: jegy megvéve, repülünk október-novemberben. Eddig egész jó esély van rá, hogy a krisztusi korba lépésemet több ezer kilométerre lévő országban fogom tölteni és a bakancslistámról pipálgatni. Az idei év legjobban várt programja. Maglev, Shinkaszen, Sinjuku, Akihabara, Tokyo éjjel-nappal. Aludni meg a repülőn fogunk. Mellé megy az edzés, hátha. Nem prioritás a bakancslistán, de rajta van.
Edzés: progress! Ha normálisan csinálja az ember, akkor nem szabad elkapkodni, cserébe az eredmény már látható. Sakkpályám nem lesz ősz előtt, sőt, lehet, hogy csak jövő nyárra lesz meg a pálya.
Munka: le kéne tennem 3 vizsgát és MCSA-ra avanzsálnom. Oshit. El kéne kezdeni tanulni... Ugyanitt, bepályáztam a senior rendfokozatot. Hálistennek csak emberileg kell fejlődnöm a feladathoz, majd még rá kell újra kérdeznem, hogy merre kell kérdezősködnöm szakmai segítségért és megfelelő guidance mellett meglesz. Gyakorolnom kell a szemöldökfelvonást a hebrencsségem helyett.
Tetoválás: ezen rengetegszer elmélázok. Szeretnék 1-et, de mit? A hova az kizárásos alapon vádli lesz, mert ott azért jobb állapotok uralkodnak. Valami mechanikus sárkányszárnyak Hermész megvalósításban. Kicsit giccses, de még jó is lehet. Ezt szerintem még emésztem 1 ideig.
Szerencsekerék: pörgetem, pörgetem, de valahogy csak az újrapörgetést adja ki. Gondolom azért, mert más is beleszólhat és ilyenkor átpöccinti, hogy "no.. no...". Mellé a türelmetlenek. Nem válaszolok x ideig és egyből bontás. Az egyiknél lehet az 1 hét kimaradás volt a gond, ezt beismerem.
Sokat gondolkodom, amikor éppen van fél-1 órám magamra és nem próbálom lekötni magam teljesen haszontalan dolgokkal. Ilyenkor átértékelem a dolgaimat, elkövetett hibáimat, döntéseimet. Természetesen hibázom, nem is keveset, aztán már csak később veszem észre, hogy mekkora csacska voltam. Viszont, valamiért másokkal szemben én képes vagyok tolerálni a hibákat és a tökéletlenségeket. Ami vicces, mert elvileg perfekcionista vagyok (de lehet csak magammal szemben) másokkal viszont megértő. A hiba bennem van. Kereshetek másokban, de a kopatibilitási problémákat az én oldalamon kell megoldani. Ez nem jelenti azt, hogy lejjebb adom az elvárásaimat. Növök én fel az enyéimhez rendesen. A többieknek meg nem kívánok rosszat, csak szimplán annyit, hogy ők is annyit szenvedjenek és essenek pofára, mint én. ez nem gonoszság, nem?
Korosztályom a második körös kölökáradathoz ért. Van otthon bontott whiskey-m. Péntek van, belefér. Remélem nem így születnek az alkoholisták.
Japán margójára:
