Itt az év vége, ha úgy vesszük nem is volt rossz év. Nos, volt jobb is, az tény.
Nem tudom mit irjak. Egyszerre vagyok megkönnyebülve és vagyok döhüs is emberekre. Örülök az új munkahelyemnek, az új perspektivaknak, idén nem hagytam senkinek összetörni a szivemet és sikerült nagyobb zakó nélkül átvészelni a napokat. Új munkahely, új és régi emberek újra, új és régi problémák és talán lesz megoldásuk, talán nem. Az új embereknek mindig örülök, főleg, ha szakmán belül jönnek szembe. Tőlük új dolgokat tudok tanulni, új nézeteket elsajátitani vagy ritkább esetben ellenpéldákat megjegyezni.
A régi embereknek meg azért örülök, mert sokszor a számomra kedves embereke jönnek szembe. Viszont itt már nagyobb esély van olyanokba is belefutni, akikkel valamiért már nem ugyanolyan a kapcsolatom, mint régen. Valszeg én is egyre inkább konfliktuskeresőbb lettem és mellé a pofám is tágult. Vagyis egyre jobban kinyilik. Ami nem jó. Cserébe a rági embereken tudom gyakorolni azokat az új dolgokat, amit az újonnan megismert emberektől megtnulok/ meg próbálok tnaulni.
Miért haragszom? Mert sokszor elfelejtik az emberek, hogy kik is ők. Ezt már párszor megtapasztaltam, de most tudom rendesen megirni és kiirni magamból. Olvastam a minap 1 cikket, ahol a szerző kifejtette, hogy annyira leköti a család, a munka, az apáskodás, a férjkedés, hogy mellé elfelejt önmaga lenni (Márk erre mondta azt, hogy amikor meg nyugdijba vonul, ott ül, hogy oké, most miafasz lesz és ezt látom anyámon is, aki már unokázna, mert különben halálra unja magát) és max havi 1-2 órát tud önmagára szánni. Én értem, hogy ez milyen prioritás és mellé a felelősségek garmadáját, de most kurva önző leszek: azza, hogy 10+ évre kivonod magad az életből, mert te csak családozol...
Nem fogom megérteni ezt a nézetet soha, az ok, hogy sosem volt nagy családom, egyke voltam és amúgy is nem birom elviselni a gyerekeket.
Most már legyen pár szó a tervekről is: Asia tour v2, hátha sikerül 19ben MCSA lennem végre, megint kell találnom 2 alkalmat, hogy ellőjjem az éves randikvótámat... ehhez van a legkevésbé kedvem. Több, mint másfél éve jól megvagyok, mondjuk ezt a párok sosem fogják megérteni, hogy lehet egyedül is faszán szórakozni, nem kell mindent együtt csinálni.
Szóval, bajonettet szegez.
Talán már nem olyan vészes a helyzet, mint az alábbi dalban, de át tudom érezni.
