Tuesday, December 24, 2019

Penny(dreadful) for your thoughts

Vannak pillanatok, amikor az ember szembetalálkozik valamivel és elkezd belőle gondolatokat szőni, hogy a következő nap az egész boruljon, mert igazából hova is mer gondolni. Gyakran vagyok így.

Az év csúcspontja a második félben érkezett, amikor is megint eljutottam ázsiába, megnéztem Seoul-t és visszatértem Tokyoba, hogy újfent feltöltsem leapadt energiatartalékaim. Szükségem volt rájuk, mert ugyan hiába szedem a idegcombosítóó táplálék kiegészítőket, valamiért az idegbetegség határán vagyok, amikor eljutok a hőn áhított és megérdemelt nyaralásomra. És ezt nem én dmondom, hanem mások. Valami nem stimmel. Valami miatt mindig eljutok erre a pontra, pedig az évemet, ha jellemeznem kéne, akkor az egyik legproduktívabbként tudnám jellemezni. Éltem külföldön 1 hónapot, sikerült a randikvótámat is kitöltenem az utolsó pillanatokban, csak olyan ember morzsolódott le az életemből, akiért már nem kár.

És mégis valahol kicsit elégedetlen vagyok. Jövőévben meglátom, mit tartogat számomra, valamiért úgy érzem, hogy előrelépésem nem lesz pl munka terén. Kapcsolat kialakítása az ellentétes nemmel ugyanolyan sikeres lesz, mint az elmúlt években. Volt erről egy értekezésünk egyik edzés után, ahol azt fírtattuk, hogy vajon mennyire működőképes egy poliámor kapcsolat. Szvsz nem, mert olyan nincs, hogy nem lesz valahova erősebb kötődés a többi résztvevőhöz képest. Ezt aláírta pszichológus cimbora is. Ez egy általános emberi ösztön, amit kordában tartani csak úgy lehet, ha teljesen elnyomod az viszont mentálisan egészségtelen dolgokat eredményez. Szóval ebből leszűrve a lényeget, arra a következtetésre jutottam (és ezt a szakirodalom, amit olvastam is aláírja), hogy nem szabad elnyomni, az egyedfejlődés szempontjából sokkal eredményesebb, ha az ember megy előre, szenved, fáj és úgy nyugtázza a végeredményt, mint a kimenetelt. Ezesetben bajban vagyok, mert kurvaára nem tudom, hogy miként fogjak hozzá a más által magamra erőltetett önkzínzáshoz a megszokott saját magam kínzása helyett. Life's good. Mondjuk ehhez az idei év esküvő dömpingje és szülések/terhességek következő nagy hulláma sem segített sokat. Kicsit már kurvára meguntam.

Újév is a nyakamon, idén a belső gyereket odaadom a belső bébiszitternek, hogy regulázza meg és ne hagyja elkanászodni.

Tervek jövőre nézve: túlélni még 1 évet, eljutni ahova el akarok jutni, tanulni is kéne, bassza meg. Érdeklődőkre nem számítok, pedig már gimi óta én vagyok a legmenőbb ember a fejemben.

Megtaláltam a tökéletes klippet, ami ide illik. És a legtöbb helyén jártam élőben.