Enjoy the (p)si(y)lence(er)

Az élet szép. Főleg most. Év elején kirobbant egy pandémia. Nem látni a végét, nem sikerült a teljes spektrumát feltérképezni, de nem játékból van. Ennek a folyománya a világra való tekintettel az lett, hogy mindenki (mármint az értelmesebbje) megpróbált izolálódni. Fizikai szinten, 2 métert tartva, maszkot hordva. Március közepén mondhatni bezárták az országot és mindenki elkezdett otthonról dolgozni, már, aki tudott. 

Hősünk itt kapcsolódik be a történetbe, mint a 4 fal közé zárt alfanörd. Kemény 3 hónap volt, mire újra kiengedték a világot, ahogy őt is. Cserébe heti átlag 5 edzésem volt, szóval mire kijutottam az ajtón messzebb, mint a sarki (bármilyen) bót, sikerült némi izmot is fölszednem. Tartottam a súlomy a heti 2 tábla csoki mellé. Mellé végtelenül sokat kockultunk. A végére elég jól megszoktam, mondjuk jól ki is készültem. 3 hete 1 hét alatt már eléggé sok ember mondta, hogy elkezdtem nagyn negativ lenni. D-vitamin hiány. Nem csoda, sok napfényt nem láttam, manapság is simán (sajnos) képes vagyok a gép előtt ülni akár napi 12 órát is. 

És ez igy nem mehet tovább. A fizikai szociális elzárás miatt (minimálisra kellett venni a kontaktust bárkivel is) eléggé elszigetelődtem. Mármint a mások behatásától, amit észrevettem, hogy nem jó. Mondjuk nem csak magamnál vettem észre, 1-2 embernél a forditottját, ahol is a túlságosan nagy bezártság kicsit kiforditotta őket magukból. Én túl sokat voltam egyedül a fejemmel, van, aki meg egyáltalán nem is tudott egyedül lenni. Melyik a rosszabb? Amikor össze vagy zárva a gondolataiddal éjjel-nappal és nicns rendes aktiv elterelés vagy amikor nem tudsz 1 tiszta percet eltölteni magaddal, hogy megbeszéld a történteket. Mindkettő a pokol a maga módján. A pandémia helyzete egyhamar nem fog javulni, szerintem idén már nem fogom látni az irodát. 

Elkezdtem tervezni az őszi etapot. Kimozdulni rendszeresebben és mellé valahogy megtartani a lendületet. Mire kiengedtek minket, elkezdtem megszokni az otthoni munkát. Még mindig utálok otthonról dolgozni.

Munkában nincs sok változás. Menet közben lecserélték a főnökünket egy másik srácra, az ő keze alatt kicsit jobban mennek a dolgok. De szépen lassan fogyunk és 1 kicsit kapkodásnak érzem a dolgot. Mellé kicsit mást is csinálok most, nem csak a napi darálást. Cserébe a többiek kicsit szenvednek. Valahogy ez picit az alap lett. Ha bárki lelép 1 picikét a társa (már, ha van) rögtön szenvedni fog 1 kicsit a nyomás alatt.

Mindjárt szeptember, marad 4 hónap az évből. Érdekel mi lesz még idén. Mekkora lezárás lesz, mi lesz benn melóban, vajon megtanuloke fotózni? Vajon sajtból van a hold? Eljutok jövőre a Korn koncertre?  Az élet szép :).

Ezt a bandát nemrég találtam. Egész beragadtak, holott vagy 25 éve csapatják. Miért nem hallottam 10 éve őket?