Megtörtént aminek meg kellett történnie. Elköltözem. Az élet szép. Van net, szép kilátás, nyugi, lassan berendeződik a lakás is, nagyobbnak érződik az előzőhöz képest és a kb másfél szobából 2 szoba + 2 félszobába költöztem. Hiányzik a sarokkádam és, hoy ott 24 fok volt max, mikor kinn knikula tombolt.
Itt van viszont napfény, budai hegyek a szomszédban, ablak a konyhában, ami pont rájuk néz. Az élet szép.
Nem mondom, hogy nem volt megterhelő, sőt, hogy még most sem tudok teljesen fellélegezni meg teljesen leengedni, haza kell ide érkezzek egyszer egy hosszabb távollét után, akkro fogom tudni kimondani, hogy "tadaima!". Már csak 3 szekrény, 1 TV, 1 új headset, 1 új ajtó, 1 új fürdőszobai szekrény a kagyló alatt, új munkalap és mosogató és főzőlap hiányzik, hogy "I AM COMPLETE!". ÉS 1 új hangrendszer.
Lassan haladok, nem véletlen. Tavasszal sikeresen teljesen kigétem, ami azóta is tart. Az 1 hét szabim és az 1 hét betegszabim elment teljesen a költözésre. Semmit nem pihentem és még mindig totál ki vagyok égve. Ez mindenre is kihat. Külön kell erőt gyűjtenem minden komfortzónán kívüli akcióra, beszélni, ismerkedni. Csodás. De majd most irány Villány és talán végre fogok tudni kikapcsolódni. Az élet szép.
Most már csak feleséget kéne találnom. Ami lassan megy, de legalább nem zökkenőmentesen. Természetesen a mai randi lemondta/elnapolta egy nem tudom mennyire hihető kifogással. A másik meg még köszönni sem tud. Csodás kilátások, főleg, hogy egyre jobban szűkülnek a lehetőségeim.
Amikor a Lónyayba költöztem, azt hittem, most majd kinyílik a világ és a megnövekedett ázsiómmal talán piacképesebb leszek (nos, ez így igaz is volt, csak sajnos semelyik nem tartott sokáig) vagy leglább szűkítem az intervallumokat. Mondjuk az előtte lévő nihil-sivataghoz képest tény, hogy kimagaslóan jobb eredmnyeket produkáltam, de a nagy csoda elmaradt.
Amin néha filózunk Zvel, hogy vajon jól van ez így. Nincs vasmacska, nincsenek blokkolók, no strings attached. Ezért tudtunk eljutni ázsiába is 2x, engedhetünk meg magunknak pár dolgot, viszont most már kezd a szabadság fájdalmas lenni és az ágy attól függetlenül ugyanúgy üres és hideg.
És már mások is mondják, hogy kezd a magány az agyamra menni, egyre látványosabban. Az élet szép.
A mai arcletépős talpalávalót a DevilDriver szponzorálta:
