Az élet vicces, szerinte. A héten futottam bele 1 cikkbe, hogy a volt gimimben valami magát véresen komolyan vevő erkölcscsősz betelofnált, hogy nőférfiak és férfinők gyülekeznek az iskolában és biztos nehézlovassági rohamra készülnek. Bolond ballagás. Manapság már semmit nem lehet viccből csinálni, mert mindent is statementnek fognak venni.
Pénteken jóbarátoméknál voltam némi alkoholt fogyasztani - asszem tényleg el kéne kezdenem gondolkodni, hogy közel absztinens leszek, mert nekem ez már nem megy - és ott szóba került valahogy és valamiért pont ez a cikk. Majd vigyorogva mondom, hogy hát, igen, a volt sulim, legjobb környék. Mire ő elkerekdő szemekkel, ott tanít az édesanyja. Oké, körbekérdezések, szóval a csaj anyja a volt matek-fizika edzőm volt gimi első 2 osztályában. Ezentúl még nagyobb önbizolammol fogom kijelenteni, hogy igen, mindenkit IS ismerek. Én szóltam.
Járok továbbra is konzultációra, most már 2 dolog miatt főleg. Egyik anyám, akivel az idei WC incidens óta szinte a végtelensésgig eszkalálódott és olyan mély nyomot hagyott a kapcsolatunkban, hogy anyám úgy beszél velem, mint, ha szívességet tenne. Próbálom felfogni 1 új tanításnak, hogy türelmet próbál tanítani, de nagyon nehéz. Most már mindenen is vitatkozunk és anyám szinte kostans nem hagyja, hogy végigmondjam, mert ő jobban tudja, a saját gondolataim is. A tárgyi tudásban elfogadom, hogy többet tud. De bizonyos dolgokban nekem van igazam.
A másik dolog a barátnő. Lett barátnőm, az elején azon féltem, hogy nemet mond és nem leszek elég jó neki. Miután ez az akadály elhárult, elkezdtem azon rettegni, hogy kirakja a szűrömet. Ami mindennapi rettegéseinket add meg nékünk ma. Sajnos eléggé elfoglalt, fiatalka is, de nem érdekel, úgy döntöttem. Kivárom a sorom, kivárom amikor sorra kerülök, jelenleg ez azt jelenti, hogy kb hetente vagy 2 hetente jut pár óra egymásra. Úgy érzem, hogy van 1 jégpáncél, amit maga körül tart, valamiért. Lehet rossz élmények, átverték, megsérült. Az elején majdnem azt mondtam, hogy azt a jéppáncélt át kell törnöm. Aztán mielőtt kimondtam, hogy az áttörés nem jó megfogalmzás, mert inkább megpóbálom felmelegíteni a jeget róla, hogy élvezzem a bizalmát.
Emiatt konkrétan rengetegszer görcsölök, mert ritkán kommunikál, akkor sem ereszti bőlére, élőben azért ennél közlékenyebb. Apró lépések, remélhetőleg idővel célt érek. Kívülről lehet az jön le, hogy én teperek gőzerővel, ő meg csak van és hagyja. Remélem azért ez a befektetés megtérül. Jelenlegolyan szinten elfogytak körülöttem a hajadonok, hogy az valami hihtetlen. Inkább ebbe ölök minden energiát, ha meg netán nem térülni meg, akkor dícsőséggel tudok állni a villámlásban, a szikla ormán, hogy "another blunder, blyme...".
A kötelező zene egy nem is olyan régen megjelent dal lett volna. Viszotn úgy döntöttem, hogy nem ost rakom be. Remélem soha nem kell beraknom. Szóval itt 1 sokkal kellemesebb és a világfájdalmat jobba átadó dal, melyet szintén sokszor hallgatok meg, főleg, amikor a démonjaim újult erővel esnek nekem. Gyertek gecik, esélyetek sincs, én fogok nyerni.
