Nem voltam elég jó. Sosem vagyok elég jó. Vissza a piacra, 2 hónap alatt nem tudott kilalakulni semmi benne, szóval a kötelező szöveg jött: "értékellek, mint embert".
A sorsot mindig egy vicces, de kegyetlen entitásnak tartottam, borzalmas humorérzékkel. Tegnap elmosta az eső az edzést. Oké, akkor nem tudunk találkozni ,sebaj, 3 hetet kibírtam, majd pótolunk. Reggel felhívott a pszichológusom, hogy a mai etap nem fog összejönni, mert keresztbeszervezett véletlen és engem könnyebb odébbrakni - értem az iróniát, de már kezdem unni - és akkortegyük át. Pénteken munka után majd szépen beslattyogok és elsírom bánatom. Nah, akkor találkozzunk a csajjal, oké, de esik, meg meetingben ragadtam, akkor telefon, jó telefon. Nah azért akart élőben találkozni inkább. Hát most erre mit mondjak? Természetesen 1 borzalmas szóviccet el kellett sütnöm, búcsúcsókot sem kaptam. Szóval sors, a kurva anyádat, amiért így hoztad ki. Pénteken céges buli, elvileg a cég fizet. Előre félek.
Hova tovább? Nem tudom, 1 kósza tippem van, megpörgetem azt is, hátha. Amekkora szerencsém van, vagy elkelt, vagy instant reject akármelyik oldalról.
Azt véletlenül elfelejtettem mondani neki, hogy amúgy én kurvára nem beszélek az exeimmel, mert már nincs szimplán mit. Főleg nem tervezek asszisztálni, hogyha mondjuk valaki más hajt rá. Oké, nehezen nyílik meg, pár dolgomat nem díjazta, viszont azokból meg én nem fogok eladni, mert konkrétan azon működök, erre jött, hogy akkor én 1 igazi touchy-koma vagyok. Amire mindketten felsírtunk. Lett volna benne potenciál, mindenképp. Viszont itt szeretném idézni drága Robint a HIMYM-ből:
Robin Scherbatsky: You're Ted Mosby. You start believing again.
Ted Mosby: In what? Destiny?
Robin Scherbatsky: Chemistry. You got chemistry, you only need one other thing.
Ted Mosby: What's that?
Robin Scherbatsky: Timing. But timing's a bitch.
Nincs más, marad a hit, hogy egyszer, hátha valaki elfogad.
És, hogy mit buktam? Hát b+, konkrétan a csúcsot... De komolyan, az agyam eldobom, a kurva életbe.
