2022 a végéhez közeleg, nincs hátra 36 óra se belőle. Ahogy szokás, minden év végén a jóember számot vet és profitot arat, de mivel én nem pénzügyi szakember vagyok, csak a költéshez értek. Igaz, ahhoz jól.
Nézzük végig, hogy miként teltek a hónapiaim, majd pár év múlva jót fogok rajta mosolyogni.
Január: Fosul indult, nagy nehezen sikerült megmentenem a barátságunkat egyik ismerősömmel, lejárt a próbaidőm a munkahelyemen és ugyebár totál új dologgal foglalkozom. A céges buliból hazahoztam 1 kis covidot.
Február: Szemet vetettem egyik edzőtársnőmre, amit teljesen elkezdtem túparázni. A hónap végén kiadták az elden ringet, oroszország háborút indított ukrajna ellen. (Egyik pár hetes jelentés szerint eredetieg japán ellen akartak vonulni, ezek tényleg nem normálisak).
Március: Gőzerővel toltam az udvarlási kampányt, elkezdtem a jogosítvány procedúráját, kressz, orvosi előjegyzés, mellé jártam bőrgyógyászhoz a kezeimmel. Gőzerővel toltam az edzést, egész jól kezdtem lassan kinézni.
Április: Sikerrel koronáztam a kampányomat, minek nagyon megörültem, ugyan a találkozóink eléggé ritkásak voltak. Melóban elkezdtek fenyegetni, hogy lassan jönnek az ügyfelek és akkor már nem tudok majd fejleszteni, amitől kicsit elszomorodtam.
Május: Sikeres kressz vizsga, minden szépen alakult mindenfele, Sexytől kaptam 1 oktató elérhetőségét az autósiskolánál, akivel megdumáltuk, hogy meglátjuk, mi hogy merre. Nyárban indul tervben a vezetés.
Június: Pokol. Kidobott a csaj - az élet kemény, majdnem felgyulladt a ház, ahol lakom, mert valami gyökér gyújtogatott, meghalt a záram és éjfélkor törethettem fel a lakásom. Mindezt 1-1 hét különbséggel. Asszem talán ekkor tört el a vívószemüvegem is, de azt megcsapoltam és hadrafogható maradt, ugyan csökkentett ellenállással.
Július: Megismerkedtem a mostani barátnőmmel, mondhatni hamar küldött valakit az utamba a sors, nem is kerültük sokáig a kását, kb a második randin összejöttünk. Aranyos, imádom, ha hibáit kéne mondanom, akkor a már tényleg hajthatatlan makacssága az, amivel néha ki tud kergetni a világból. Voltam hollandiában, hoztam sajtot haza, lenéztem edzőtáborba, szépen eltelt a hónap. Átraktak a nem túl érdekes munkára.
Augusztus: Csajozás ezerrel, még friss kapcsolat, viszonylag hamar megindult az egymásnál alvás és a lepedő gyűrögetése. Mellé a szokásos elvonulás 20adika környékén. Megcsináltam az első azúros vizsgámat és az elsősegély vizsgát a jogosítványhoz.
Szeptember: Indult az év, edzés, kemény edzés, vezetés elkezdése, új vizsgára készülés, csajozás. Innen igazából a vezetést emelném ki, mint komoly dolgot, mert egy teljesen új helyzetbe kerültem, amit meg kellett szoknom. Hát volt szenvedés bőven, hogy mást ne mondjak. A hónap végén meg egy vívóverseny, amine a végére jó mocskosul lefáradtam.
Október: Második azúros vizsga, ínhüvelygyulladás. Itt indult meg a kicsit a fizikai lejtmenet, mivel 1 hónap kényszerzsünet után nehezen álltam vissza az edzésre, még így december végén is kicsit nyuggerre vettem a dolgot.
November: Első és második forgalmi vizsga bukta, szintet léptem, csajszi még tart.Igazából eseménymentes volt a hónap, leszímtva a 2 bukástól forgalmin, de ilyen a sze la ví.
December: And now we're here. Sikeres harmadik forgalmi vizsga (szerintem egy enyhe pánikrohammal vezettem végig a vizsgát), sikeres harmadik azúros vizsga, közös karácsonyozás barátnőmmel, szerintem életemben először. Visszavettek fejlesztésre, nincs kifogástanulni kell arra az azúr fejlesztői vizsgára. Vettem egy autót. Ezt is megéltük.
Végigolvasva, amennyire meredeken indult az éven, az inkább a lendület volt a folytatáshoz, némi hullámvölgyes-hánytatós-kapaszkodjgecis szakaszokkal. ÉS mit tudunk a következő évről? 2023, 23, 3. Jön megint a záróciklusa a 3 évnek, 19 is milyen mocsok kurvajóév volt, nem? Japán, kiküldetés, fasza első év a melóhelyen! Hát a faszom, én félek. A jót kell ilyenkor szugerálni, mert előtte sosem a jót szugeráltam és mégis jött az úthenger. Nem tudok mit csinálni, mint rettegni, hogy január elsó hány napja kapom meg még kifutónak, hogy utána üljek és várjam a pofont, ami BÁRMI lehet és bízni benne, hogy dec31el véget ér. Mondjuk a 2020as pokolban pont a covid volt a legkisebb baj, mert kb leültem a WC-n, minden más cserébe rendesen a kezembe adta a seggem.
Szóval így, megyünk bele az új évbe. Sok dal inspirált és sok jó dalt vettem fel a zenelistámra (a Rammstein Dicke Titten mindenek felett, de az másik kategóriában indul és nem véletlen adta az élet a fülembe azt a dalt), viszont volt 1, ami mélyen megérintett, mint egy jó proktológus. A banda überfaja, a számaik pozitívumot sugároznak, mindezt a mikrofonba üvöltve adják elő. Februárba jönnek bécsbe, lehet kéne rája jegyet vennem, de valszeg már nincs.
Metál!
