Megint jó sokáig húztam. Sokminden is történt. Jó is, nem jó is, talán kicsi rossz is. Kezdjük a rosszal:
Hátaverdának megint baja van. Jelenleg ott tartunk a szerelőkkel, hogy "nem tudják, hogy hogy." November végén meg ráadásul újraszavatolás, szóval addig még ki kell rajta kalapáltatnom a drága dolgokat. Drága dolog ez a kocsi. Annak külön örülök, hogy a benyszivárgéásért a retkes bringautat erőltető önkormi a felelős, viszont rajtuk bármit ios behajtani lehetetlen. Próbáltam leváltani őket, esélytelen volt. Én szabálykövető vagyok, a gond ott van, hogy ebben a helyzetben a környzetet kialakító nem olvasta el a szabályt és nem nézte meg, hogy hol akarja alkalmazni. Alkalmatlan.
Február óta járok gyógytornászhoz, iszonyat jó arc és baromi jókat dumálunk. Szeptembrig csak semmi kardozás, max tornázás. Viszont jók a gyakorlatai így nem lettem teljesen krumpli, már csak az úszógumimmat kell 1 kicsit rendbe szednem (hello, kardio T.T ). Edzőtáborban attól még oktatok, az anyagkész, TERMÉSZETSEN akkor vagyok lesérülve, amikor ez nem jó dolog, és én is megkérdőjelezném a saját hitelességem. Cseerébe 11 éve foglalkozom azzal, amit leírtam és leoktatok így bizakodó vagyok.
Keresek új kitartót. Az eddigiekkel nagyon sok baj van. 1 dolgo elismerek a fő kitartómnak: nem lettem kirúgva. Ennyi. Nem tudom amúgy elképzelni, hogy az ottani döntőember ennyire marionett figura legyen vagy szimplán a felette lévők vannak ennyire vakon a vakvágányon. Akik meg a jussom adják, azok meg szépen lassan összedőlnek. Nem az első eset, engem meg nem érdekel, velem jól bántak, de nincs kedvem később ráfázni. Megyek én magamtól. Amiben vagyok, az nemigen motivál, sőt, mondhatni inkább elrettent és, ha tehetném tojnék bele... ami nem jó, úgyhogy patikamérlegen mért kiskanalas munkavégzés folyik, cserébe annyi előnyöm van, hoyg a stackel olyan rég foglalkoztam, hogy mindent is újra kell tanuljak szinte belőle. Gyűlölöm a VI/VIM-et.
Remélhetőleg a megpróbáltatásajm lassan véget érnek ezen a fronton - úgyis nyílik másik, nem áltatom magam - és sikerül elindulnom egy olyan irányba, ahol már olyan munkát fogom csinálni, ami egy kicsit időtállóbb. A tanulnivalóm listája lassan végtelen lesz...
A csajom. A csajom megvan. Azért nem írom, hogy "még", mert az azt jelentené, hog számítok változásra az állapotunkban. Úgy érzem, hogy számomra az egy olyan luxus lenne, amit egyrészt nem engedhetnék meg magamnak és mindemellé nem is szeretném megengedni. Vitatkozunk, veszekedünk, beszélgetünk, stb. Ami kicsit fáj, hogy ő nem érzi át az én problémáimat. Neki is van problémája, de én szimplán nem tudok vele mit kezdeni. Megoldani nem tudom, nem is engedné. Megpróbálom viccel elütni, le vagyok bunkózva. Ki vagyok égve, szarul alszom, nem bírom a meleget, éppen azon aggódom, hogy az ígéretemet egyáltalán be tudome tartani és a terveinkkel tudunk-e majd haladni. Aggódjak olyasmi miatt, amit nem tudok kontrollálni, 2 hónapja kb csak fejfájást és problémát okoz. Önző vagyok-e? Igen. Érzelmileg 1 tégla vagyok-e? Jó eséllyel igen. Az összes kibaszott ismerősöm kurvára el van kényeztetve. Basszátok meg, a 15 évvel ezelőtti énem szóba se állna veletek (ti se vele), nem hiszitek el, hogy nekem mennyi energiámba került, hogy emberi irányba tereljem magamat. És még ez se elég, hogy elmenjek "embernek". Sajnos sok készség még várat magára. Egyszer biztos odaérek. Ha meg nem, akkor nem.
Ami hátra van: évforduló, edzőtábor, szülinap, konferencia, esküvő, tábor, esküvő. Reméljük lesz benne sikeres próbaidő is! Gyógyulás főleg! FÉNY! Idén 40. Ádzseszkó.
Az a durva, hogy több zenét is be akarok rakni. NEM tudok dönteni. Szerintem maradok annál, ami a leglőször jött és elmebeteg és zseniális és ugyan feldolgozás. Cserébe jó. Scream.
