Hétfő

Ma ugyen nem hétfő van, de nem érdekel különösebben.
ELéggé régen írtam, de hát ez van, nehéz egy fáradt vagyok ahhoz, hogy egy átdolgozott nap után rendezzem a gondolataimat, és le is írjam.
Ma több, mint 1 hét után találkoztam Böbivel, már hiányzott a kiscsaj, de iszonyatosan. Olyan jó volt vele találkozni, csak rá is kevés időm van, amit sajnálok. Na igen, az elmúlt időben nagyon kimerült vagyok amikor hazaérek, és nincs kedvem szinte semmihez. Rafi mondja, hogy ez csak kifogás, félig az, de a másik fele az igazság, hogy tényleg kurvára ki tud meríteni az átdolgozott nap. És azért merülök ki, mert NEM dolgozik az agyam... Most Great Teacher Onizukát nézek, hm, ezt a rész átpörgetem... igen átpörgettem...

Jah igen, életem eléggé érdekes fordulatot vett, mivel felvettek a VESZPRÉMI EGYETEMRE, tehát ősztől irány az iskolapad. Régen arra vártam, hogy kijussak belőle, de úgy látszik a sors azt az utat szánja nekem, hogy lediplomázzak nehány év múlva. Ez zsír. Csak nem tudom, hogy az így is kevés szabadidőmmel mit fogok kezdeni...

Ami a szabadidőt jelenti, hétfőn indul az eddzőtábor. Na az lesz a földi pokol netovábbja. A legváratlanabb időpotokban eddzések, éjjel, hajnalban, alkonyatkor, akármikor.
NEM AKAROM, de muszály, nembaj, talán leadok pár kilót, és végre formába is jövök. Csak aza rohadt futás ne lenne, az fog kinyírni, nem a többi gyakorlat...

hű de sokat írtam, no igen, ritkán írok, de akkor sokat...