Szépen lassan dolgozom az agyvérzésemen. Lassan költözöm az új lakásomba, már csak pár apróságot kell elintézni, a kulcs már a zsebemben, és emiatt überfaszán érzem magam.
A többi dolog terén meg nincs semmi extra említésreméltó. Ja, de. Tavaly lesérültem, ami természetesen lassan, de nem biztosan gyógyuló fajta, szóval jelenleg olyan negyedgőzzel megy a vívás, ami azt jelenti, hogy boldog-boldogtalan elpicsáz. Tavasszal/nyáron jön az ingyen jégkrém, amit marhára megkéne írnom és rohadtul le kéne tennem, utána már nyugodtan koncentrálhatnék a vívásnak arra a rászére, ami érdekel. De attól elválaszt 40 oldalnyi szakdolgozat, amiből még a vázlatot sem írtam meg. Nem tudok szakdolgozatot írni de majd magoldom, ahogy szoktam.
A depressziós hullámaim is hullámoznak. Hiába jártam pszihomókushoz, egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy segített-e vagy stagnálok. Munkában nincs probléma, mert kurvajó vagyok. Ez a minimum, ez alá nem adom. Ha már más nincs, akkor marad a karrier és az agyvérzés.
Lehet többet kéne írnom ide, talán a depressziómon is javítana.
2012 mottója: Never an option.
2013 mottója: 2013-nak esélye sincs ellenem.
No comments:
Post a Comment