newsflash

meet. greet. nice. look. verynice. listen. like. taken. not again.

I like to move it!

A múlt hét eléggé érdekesen kezdődött. Mivel rögtön reggel megnéztem egy elő RHCP koncertközvetítést a világ másik végéről, kijelentettem, hogy leszarom mi lesz, ez egy fasza hét lesz, ha mrá a hétfő ilyen királyul indult. Cserébe mocskosul sokat dolgoztam. Ugye hétvégén volt hozzá a lovagi torna is amit kitaláltam, hogy basszavilág, megnyerem és jó lesz nekem. Sikerült kb 2 hete beállnom rendesen futni, mert már úgy éreztem, hogy bírni fogja a térdem... természetesen nem és megint elkezdett random fájni. Ez addig fajult a 2 hét alatt, amíg eljutottam a lovagi tornára, hogy hétfőn a kezdők elvertek, csütörtökön meg mindenki elvert. Kiakadtam a stressz és a tehetetlenség miatt, hogy persze csak velem történik ilyesmi, amikor elhatározok valamit, hogy megnyerem. Végül sikerült eljutnom szombatra arra az állapotra, hogy nem érdekelt, hogy nyerek vagy sem, mert úgysincs esélyem a sérülésem miatt, helyette kihozzuk a legjobbat belőle és szórakozni fogok. Meg is lett az eredménye, végül 10. helyen végeztem úgy, hogy 2 kemény ellenfelet, 1 közepes és 1 könnyebb ellenfelet kaptam ki. Szóval jó volt a hétvége, hanszerkómat is összeraktam. Pozitív mérleg. 2013nak még mindig nincs ellenem esélye.

Bejegyzés

Nincs mit jelentenem. Szokásos szar.

I can't miss you when you are not gone

Kedves naplóm.

Megvan a lakásom, beköltöztem, be is van rendezve, nagyjából. Ágyam is van ultrakirály, fürdőm hatalmas, kádam sarok és buborékos. Viszont kong. Én belakom és ennyi. Ma kellett rádöbbennem, hogy mocsokul egyedül vagyok, ami abból a szempontból jó is lenne, hogyha gyakran lenne szükségem magányra, de inkább a fordítottja, mondhatni, mint drogos a tűt, úgy vágyom a szociális interakciót. Élőben. De mindenki, akit a barátomnak tudok és merek nevezni valamiért teljesen távol van tőlem. Van aki messze van, országon nagyon kívül. Van aki csóró és nem fér bele, hogy foylton együtt lógjunk, van akit a párkapcsolata és egyébb teendői kötnek le annyira, hogy be kell osztania a barátaira szánt időt. És akkor ott a család is, amivel foglalkozni illik, hiszen azért család.
Jelenleg úgy érzem, hogy egyedül ülök és nézek magam elé míg körülöttem mindenki rohan és felém csak 1 "Csáó, minden oké, jól vagy?" hut, mert robognak tova. Viszont annyi vigasztal, hogy másokra is csak ennyi ideje jut, ezáltal nem tudom őket olyasmiért hibáztatni, ami nem rajtuk múlik. A gond ott van, hogy minden barátom, akivel szívesen össezfutok és az elmúlt évek alatt kiérdemelték eme ajándékot, így futkorászik.

Én meg egyedül ülök a söröm felett, ami szépen lassan megmelegszik a kirendelt másikkal együtt, miként a cigimből a parázs is lassan kialszik.

2013, akkor sem fogsz nyerni. Új a taktikád, másik fronton támadsz, de baszódj meg én fogok nyerni.