Hé Márk, jó hírem van, te vagy az első :D

Szóval kedvenc szőke DeeDeem szingli lett múlt héten. PErsze mikor megtudtam, rögtön el is hívtam randira, hogy hátha és különben is miért ne. A válasz ennél tökéletesebb nem is lehetett volna: nemár, de ő nem szeretné, ha elhívnám. Mert hát túl jó haverja vagyok és különben sem jövök be neki. Friendzone. Bajom nincs vele, mert már annyi hugicát és barátot gyűjtöttem, hogy 1 életre elment a kedvem tőle, szóval van 1 rossz hírem, le leszel építve, de csúnyán és gyorsan.
Amit gyűlölök még, amikor benyomják, hogy most nincs kedve különben sem senkivel randizni, de azért péntek este összebújt a kolitársával. Persze, VELED nicns kedve randizni, de másra simán nyitott. Marcot elém sorolta, hogy neki elsőbbsége van... kisanyám, te járultál hozzá a legjobban a szorongásos betegségéhez. És különben is, a tény, hogy másnap azzal sráccal mentél el shoppingolni, akivel nem járnál és különben sem akarnál tőle semmit, de jót tett az összebújás teljesen kizárja, hogy Marco összeszedjen. ERGÓ én meg nem mondom neki, hogy szingli lettél és hogy rádhajthat, mert csak visszazuhanna a kezdő lépcsőfokra a depressziójával és a szorongásával. No.

Közben az életem zajlik. Beszéltem a 2 résztvevővel és nagyon remélem, hogy sikerül segítenem a probléma megoldásában. Legalább másnak legyen jó, ha én nem vagyok jó semmire 1 vállon kívül.
A beszélgetésekből sokat sikerült megtudnom, és legalább megadta az útirányt, amifelé kell majd kezdeni terelni az egyiküket. Sosem gondoltam volna, hogy van nálam szerencsésebb helyzetben lévő ember, aki hajlmaos nem meglátni, hogy milye van míg tényleg nem 1 cérna tartja. Legaláb nem fogok unatkozni. Csak okosan kéne cisnálni és nemelbasazrintani, ahogy szoktam. Meg tudom csinálni, hisz megvan a leguniverzálisabb szerszámom az univerzumban.

Nem tudom írtam-e a most szombati terveimről, amit Dev barátom főzött ki. A lényeg, hogy Íjász, 4en a két csajjal. Mivel eltelt 1 hét és nemigen törték össze magukat, hogy engem megtaláljanak, pedig Devnek nincs vészesen sok ismerőse + be is mutatkoztam nekik a rendes nevemen és megkérdezni sem olyan őrdőngősség.. De ők szeretnék, hogy ott legyek. Persze, hisz a csocsót 4en játszák, és ha fel kell kérni egy negyedik idegent, akkor ugye borulhat a terve a barnának, hogy ágyba rángassa Devet. A szőke meg megoldja az esti programját. És különben sem jövök be neki (sem). Dev lebetegedett, szal sok esélye nem lesz a dolognak, így bízom benne, hogy mire odakrülünk rám már látványosan a megbeszélt este nem fognak igényt tartani. De mivel Íjász, közel a labor. 3 sör az éjjel-nappaliban és dumálás lenn. Sounds like a plan B. VAAAAGY ügyelek a telefonom aksiszintjére és nekiállok látványosan Mairt kutatni. Talán észreveszik, hogy én jobban szarok rájuk, mint ők rám.

Nem kéne negatívnak lennem. Jogos, pozitívnak kell lenni, hogy az elegút végén lévő fény tényleg dudál és a masiniszta gázt (gőzt) ad, hogy minnél hamarabb kiérjenek az alagútból.

My daemons are my friends. My daemons are my friends. My daemons are my friends.

New 'ear!

Elkezdődött, így közel 2 héttel szilveszter után már nincs mit tenni, csak lesni, hogy mik történnek és elkönyvelni, hogy 2014 mocskosul elkezdődött. Az elmúlt héten jó hírek nem értek. No nem törte össze bennem a világot, inkább a rám csak közvetve ható hírek hoztak rám némi heveny utálatot. Péntekre meg már minden munkakedvem elfogyott.
Csütörtököt tetézte, hogy megint szembetalálkoztam némi külső jellemzéssel. Paranoid antiszociális. Igazából szépen lassan össze tudom rakni a negatív jellemzőimet: Megkeseredett, apatikus, cinikus, érzelmileg teljesen bezárkózott/0 érzelmi intelligenciával rendelkező.
Mit is kezdjek ezzel az évvel? Koncentrálok a sikereimre, amit tavaly elértem és próbálok azokra építeni. De néha, valami félelmetes, hogy mekkora apátia tud rajtam eluralkodni és ilyenkor csak ülök és nézek ki a fejemből. Nem értve az embereket, hogy mér erőltetik azt, ami nem megy?
Ma sem kaptam igazán jó híreket. A világon édesanyámat szeretem a legjobban, viszont az érzelmi fejlődésemhez nagy áldozatot kellett hoznia. Gyerekkoromban sajnos olyanfajta voltam, hogy csak a ultimátumos nevelés segített. Talán 17-18 éves koromig meg, amíg el nem vitt elrettenteni abba a pokoli iskolába a problémás kölkökkel, fel sem fogtam semmit. Ennek eredménye, hogy kiégett felnőtt lett belőlem. Még nem éltem, de nagyon nehéz lesz ezek után. Az év jó híre pedig nem más, mint az ok és az okozat, hogy ezeket a sorokat leírhatom. Amikor az ember 2 generációnyira hallja azt, hogy "összetörtem és azt mondtam, hogy nekem mind1/következőnek odaadom magam. Én nem genetikai hulladék vagyok (a fogaim köszönik jól vannak), hanem 2 generációnyi összetört szív és csalódásának apátia által létrehozott érzelmi elkorcsosulása. Jolly.

Akkor sem adom fel.

'14

A szilveszter nagyon fasza volt. Az elsődleges terv nem sikerült, de cserébe mocskosul nagyot tomboltam, ami már rámfért. Barba Negra nem rossz hely, bár az árai nem a legjobbak (soproni 500?, haggyá...), és meglepően kevesen voltak. Kicsit csodálkozom, ha sokáig fogja húzni.
3 koncert volt: Ganxta, Alvin, Paddy. Ganxtáékra ráfért a stílusváltás, a kartel meg elfogyott. Mármint tagok terén, már csak Bigg Daddy és Zoli vannak benne, többiek eltűntek. Ahogy elhallgattam a dlokat, nem feltétlenül pozitív távozással.
Alvin: számomra az este csúcspontja, éjfél előtt fél órával üvöltöttem a "kurva élet" című himnuszt és pogóztam izomból. booya.
Paddy: nagyon nem vagyok megbékülve velük. Nem játszanak rossz zenét, de valahogy nem érzem az ízét egyáltalán. Valahogy nem az én világom, a Firkin 1 fokkal közelebb áll hozzám.

És van esélyem felavanzsálni hivatalosan is jófaszivá, mert nem 1 csaj lóbálta előttem magát, hogy harapok-e a csalira. Vajon jól tettem, hogy nem haraptam? Vagy csak a szokásos probléma jött fel, miszerint érzelmileg és az ilyesfajta dolgokban műveletlen vagyok.

Addig is előre 2014be, amikor is folytatódik 2013 és ugyanúgy turnézom halálomig!