New 'ear!

Elkezdődött, így közel 2 héttel szilveszter után már nincs mit tenni, csak lesni, hogy mik történnek és elkönyvelni, hogy 2014 mocskosul elkezdődött. Az elmúlt héten jó hírek nem értek. No nem törte össze bennem a világot, inkább a rám csak közvetve ható hírek hoztak rám némi heveny utálatot. Péntekre meg már minden munkakedvem elfogyott.
Csütörtököt tetézte, hogy megint szembetalálkoztam némi külső jellemzéssel. Paranoid antiszociális. Igazából szépen lassan össze tudom rakni a negatív jellemzőimet: Megkeseredett, apatikus, cinikus, érzelmileg teljesen bezárkózott/0 érzelmi intelligenciával rendelkező.
Mit is kezdjek ezzel az évvel? Koncentrálok a sikereimre, amit tavaly elértem és próbálok azokra építeni. De néha, valami félelmetes, hogy mekkora apátia tud rajtam eluralkodni és ilyenkor csak ülök és nézek ki a fejemből. Nem értve az embereket, hogy mér erőltetik azt, ami nem megy?
Ma sem kaptam igazán jó híreket. A világon édesanyámat szeretem a legjobban, viszont az érzelmi fejlődésemhez nagy áldozatot kellett hoznia. Gyerekkoromban sajnos olyanfajta voltam, hogy csak a ultimátumos nevelés segített. Talán 17-18 éves koromig meg, amíg el nem vitt elrettenteni abba a pokoli iskolába a problémás kölkökkel, fel sem fogtam semmit. Ennek eredménye, hogy kiégett felnőtt lett belőlem. Még nem éltem, de nagyon nehéz lesz ezek után. Az év jó híre pedig nem más, mint az ok és az okozat, hogy ezeket a sorokat leírhatom. Amikor az ember 2 generációnyira hallja azt, hogy "összetörtem és azt mondtam, hogy nekem mind1/következőnek odaadom magam. Én nem genetikai hulladék vagyok (a fogaim köszönik jól vannak), hanem 2 generációnyi összetört szív és csalódásának apátia által létrehozott érzelmi elkorcsosulása. Jolly.

Akkor sem adom fel.