Animality

Ma nem lesz zene. Nincs is olyan dal, amit ki tudnék tenni és passzolna hangulatomhoz. Ami viszont meglehetősen ingadozik az elmúlt néhány hétben. Ilyen általában akkor szokott lenni, amikor rossz híreket kapok valamilyen irányból és elkezdek rápánikolni. Az mind semmi, mert ilyenkor legalább mégjobban elkezdek szétesni, ami triggereli azt a folyamatot, ami azért felelős, hogy megjavítsa a komponenseket a kicsi lelkecskémben. Szóval lejtő és széthullás, aztán Dijonban talpraállás. Lesznek bumpok, amik segítenek, például a most csütörtök, amikor is protectorban és federrel fogjuk ütni egymást edzésen, hogy segítsünk az új kiképzett adag bírónak a gyakorlásban, Slash&Bash.
Hétvégén con. Igazából, 1 ideje elkezdtem gondolkodni, hogy miért is megyek ki. Az ingyen belépő részletkérdés és költség; mióta vannak haverok és kiderült, hogy a fél szervezői gárdát is ismerem, az unalmas órákra is tudok programot találni magamnak. A plüssölős felügyelős dolog, meg nem tom. Elvagyok ugyan, de 1 kicsit zavar is a dolog. Lehet, jövőre már nem fogom csinálni. Amiről meg régóta álmodok, annak az esélye is a nulla fele mutat. Jelmezverseny funky ugyan, de rendes fotoapparat nélkül nemigen tudom megőrözni a jövőmnek. Ahhoz meg fényképezni is meg kell tanulni.

Kicsit több, mint 1 éve költöztem el otthonról, napi és heti rutin teljesen beállt:
Hétfőn jóga, izzadunk, mint kurva a templomban,
Kedden egyelőre egyik jóga, ősztől provost. Metál.
Szerdán unaloműzésből edzés, jelenleg FS írás, amikor éppen nem büdös.
Csütörtökön megint vívás, haladón áldozunk a fém oltárán.
Péntekem és a szombaton a változékony, de valahogy ott is eléggé egysíkúak a programjaim. Van eljutok bulizni vagy kocsmázni vagy a klubban lopm a napot. Vasárnap anyámnál vagyok.

Ez a heti ruton nagyon jó, mert hacsak a lustaságom nem szól közbe, akkor mindig tdom, hogy mi merre hány méter. És ez fog megölni. Kell a kimozdítás, kell, hogy ne csak limitált opciókból dolgozzak és a legjobban, hogy ne mókuskerék legyen. KELL A RENDSZERTELENSÉG. Túl sokat áldoztam a rendszer oltárán. A rendszernek hála feledékeny és szétszórt lettem, mert mindennek meglett a rutinalapú menetrendje. Ha  belegondolok, akkor régen ezt akartam, ami nem igényel feles agykapacitást, azt letolni 1 olyan szintre, hogy ösztönből és rutinból megy. Mivel nem tudom jól kezelni a változásokat, rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog működni. Ideje elkezdenem segítséget keresni és visszaemelni a létem a rutinból és az ösztönszerűvé degradált folyamatiból, hogy újra tudatosan cselekedjek és magam uraljam minden döntésem. És ne csak félinformációkra emlékezzek. Vagy kurvára rábaszok.