Lejárt a próbaidőm, megtartottak. Rengeteg kávét iszom. Sokat dohányzom. Futok, vívok, edzek. Tenyészek a gép előtt. Durva életem van, mi? Kicsit egysíkú.Nagyon nincs is baj vele, mert legalább pár dolgot jelenleg konstansnak tudok mondani és a munkámat nagyon élvezem. Sokat zsörtölődök, de szeretek zsörtölődni és attól még elégedettnek tartom magam. Csak unatkozom. Fantommal szoktam moziba járni, mással nagyon nem tudok/lehet. Nem mondom, hogy szánalmasnak tartanám az életem, inkább lemaradottnak tartanám magam a korosztályomhoz képest. Egyik haver tavaly vált, már új menyasszonya van. Másik edzőtársnak a jesszumpepi hozott karácsonyra egy barátnőt, már belőle is menyasszony lett. Elkezdtem tündérezni, megnézni, hogy mit lehet belőle kihozni. Nos 2 csajjal is találkoztam, de annyi. Hörcsög szindróma. A harmadik versenyzővl volt 3 kör is, aztán lett kijelentve, hogy arra az ajtó. 1-1, 2-2, 3-3. Jobb vagyok, mint Gaben! Én eljutottam a harmadikig!
Tündérkével viszont 1 bajom van. Ha lesz is connect, akkor kb nem jön válasz. Írok, talán válaszol, megint írok, lófasz gyári fénnyel. Legalább, jobban állok, mint tavaly. Jó, akkor 1 volt, ami jól is indult, de beleállt a földbe. Meh. Patience. Ez az év a türelemről fog szólni. Ki kell írjam, különben elfelejtem. Nem szabad kapkodni. Elég volt a tavaly.
I still hate being alone.
Megvolt az edzőtábor közben, mocsokul megéri FS-nek lenni. Már majd csak a provostiságra kell elkezdeni készülni.
Fasza az új vívókabát, csak kicsit kell rajta herkölni, hogy ne follyon rám a motoros protektorom alatta. És akarok 1 montantét és 1 egykezes I.33 federt is.
No comments:
Post a Comment