Az utolsó 1 hónap mocsok kemény volt, sok utazással. Sok túlórával. De sikerült. Megcsináltuk, legalábbis azt a részét, amiben ember (mi) tényezők voltak. Az, hogy a többi nem működik, már nem az én hibám. Vagyis, a i hibánk, mert többen kontribútáltunk bele. De kezdjük az elején.
Többet szót nem érdemel.
Rögtön november végén jött az ukász, irány külföld, Darmstadt, be kell fejezni valamit, amit más nem tudott. Szokásos feltételek, nekik volt fél évük, nekünk kb 3 hetünk. Cserébe naoi 10-12 óra munka, amikor nem, akkor repültünk. Kemény volt, élveztem, hogy tudnám-e csinálni? Na ez jó kérdés. Nem tudom. Egyik felem asszondja, go, hajrá, csináljuk! A másik lusta, mint a kurvaélet és itthon akar tovább süppedni a kényelmes langyos vízbe. Az nem jó. Akkor inkább alszom szállodákban hevonta többször, mint itthon belepusztulni.
IGazából ezt a gondolatmenetet követve rá kell jönnöm, hogy a 2 döntés között nincs lényegi különbség. Se kutyám, se macskám, csak 1 anyám. Legjobb barátom Dublinban, tesóm sátoraljaújhelyen (bakker, hamarabb kiérek Londonba, mint oda, pedig egy 7x-es szorzó van a tácolságban...). Köv jübarátom apa, aki gyan közel lakik, de a gyerek és a család az első. A következő ember meg konkrétan belustult és jelenleg napot lop. Mindenki más kikopott ilyen meg olyan indokokkal. Szóval, ha repülnöm kell, akkor csak arra kell odafigyeljek, hogy a sportolásban legyen rendszer és legyen nálam fürdőnadrág.
Itthon, ha kimaradok az edzésről, akkor senki nem ír rám, ha én nem írok rá. Valahogy 22es csapdája, hisz én is rájuk írhatnék. Meh.
Karácsonykor már menetrendszerű lett, hogy dolgozom, csak vigyáznom kéne, hogy ne ez legyen a jövőm. All work and no play makes Jack a dull boy.
És ennek következménye, hogy halálra unom magam karácsonykor. Senkivel nem lehet dumálni, mindenki családol és élvezi. Szar, ha az embernek a családja 2 főből áll, akik közül ő maga az egyik láb.
A 2 ünnep között megyek gokartozni (ezer éve nem voltam), cirkuszba (1 valag kölökkel), amiben azért reménykedem, hogy nem csősznek szánnak. 30adikán nem is tudom már mit fogok csinálni. JA de. Megveszem az ajándékomat magamnak.
Szilveszter. Semmi kilátásban. 1 helyre van meghívásom, 270km-re. Itthon semmi sehol. Senki sehol. B-terv. Leszedni pár zenét és kimenni sétálni a rakpartra. Éjfél előtt. HA nem jön senki, akkor egyedül. Lehet meg kéne szoknom és megtanulnom egyedül szórakoznom. Ennyi idősen tuti kéne.
Jövőre csak lesz valami. Grace.
Echoes. Silence, Patience, Grace.
No comments:
Post a Comment