Február mocsok kemény volt, a nagy hajtás kicsit kiégetett, amit még most is próbálok utolérni. Az ember elveszti a lelkesedését 1 időre, amikor elkezdik hajtani, mert más baszott dolgozni és ő(k) lesz(nek) a bűnbak(ok). A hónap végén becsajoztam. Még mindig tart. És jó. Remélem nem fogja a sors keresztülhúzni.
Május: voltam Dublinban, zseniális hely! Z barátomnál loptam a napot 3 éjjel és bejártuk fél Dublint. Söröztünk, dumáltunk, jókat ettünk, szóval Dublin igazán szép és fasza helynek tűnik. A lakások picik, víznyomás nincs, szóval a kimozdulás komforti okokból erősen kérdéses lehet a jövőben.
Július: edzőtábor. Szokásos, jó volt, bár kevesebbet mozogtam idén, de cserébe megúsztam megint a sérülést.
Augusztus: Máté baártom második esküvője. Szép volt ez is, csak valahogy nem tudom. Not my cup of tea, attól még örülök, csak ne legyen belőle rendszer. Sajtbuli. Masszív naplopás. Az mindig olyan gyorsan telik el, hogy már fáj. 4 nap erdélyben összezárva faterommal. Kövektkező lehetőségeket kihagyom, mert nem lettem meggyőzve. Pozitívum, hogy néha, mintha külön kérte volna, hogy páros lábbal tapossam az egóját, amikor nekiállt a fasságainak. Teljesen ellentétes nézeteket vallunk.
Szeptember: Itt tartunk, Esik az eső, közeledik az ősz, újra elkezdtem az önsanyargatást, mret nyáron elengedtem magam, a legjobb barátom válik. Ekkor kiestem a székből. Ma tudom meg a részleteket. Egyszer lenne 1 gondtalan év. De lehet az nem lenne jó, mert akkor a következő évben a pozitív karma kicsapódna és jönne a tűzözön.
Kis lamentálás magamnak az emberi kapcsolatokról és érzelmekről:
Utóbbi néhány évben 1-2 ismerősöm elvált. Többnyire olyan indokok miatt, hogy jött egy új/harmadik. És ezért képesek voltak több évnyi kapcsolatot felrúgni. Nem tudom, hogy ez mennyire lett általános, mondjuk, félig én is részese voltam egynek még pár éve. Azóta is nyögöm az átkát, mondjuk én ott nem harmadik voltam, hanem a negyedik. Aki valszeg a legtöbbet szenvedte. Mondjuk ott, ahogy hallottam végleg felborult a világ rendje. Sajnálom az ilyet. Ilyenkor olyan emberek szenvednek, akiknek nem kéne.
Másik fele meg a "ezt nem hiszem el, hogy megint ez van". Amikor hallod, hogy panaszkodnak, hogy nem találnak párt. Rossz embernek panaszkodtok, basszátok meg. Nem kevés ideig voltam egyedül és igen, folyton nyígtam, de cserébe talán ha 1-2 haver volt hajlandó be is mutatni, hogy hátha majd most. A többiek csak annyit bírtak kinyögni, hogy "majd megtalálod". Én is ezt mondom most. Sok embernél még csak képbe sem jöttem, nemhogy fontolóra vegyenek. Most meg nem panaszkodhatom. Sőt, eddig nem volt panasz :).
Csak az a sok év alakított át 1 kicsit. Pont beszéltem édesanyámmal, hogy a mivel gyerekkoromtól kezdve rengeteget bántottak, teljesen átalakult az érzelmi kifejezésem. Magamba zártam teljesen, mert amikor kinyitottam, akkor is belém rúgtak. A zárkózással ő is tisztában van, mert régebben, amikor nagyon durván összevesztünk az én arcom teljesen érzéketlen maradt. De eltérek a témától....
Számot kéne vetnem, hogy ki él használható házasságban az ismerőseim közül, mert sajnos hajlamos vagyok (igazából szerintem mindenki hajlamos rá) megszokni és általánosítani a jót, hogy utána, amikor jön az eltérés, teljesen kiakadjak, hogy úristenwatdahell. PEdig valszeg gyakoribb, mint gondolnám.
Az emberek bonyolultabbak és indokalatlanabbak, mint azt bármi a világegyetemben. Nemcsoda, ha mi magunk leszünk saját hóhéraink valamikor. Én 1 nagy swimming poolt kérek és 1 kényelmes fotelt.
A metál verzió jobban tetszik, de az eredeti is megragadt a fülemben:
No comments:
Post a Comment