1. mérj kétszer, vágj egyszer. - Ezt Bundi kollegám is mondta annó mindig, azóta kb a zászlómra tűztem.
2. A helyzet orvosolható, csak magaddal kell kezdened. - Erről kettő dolog jut az eszembe, az egyik a kreativitás és a hozzáállás. Ha negatívan állunk a dologhoz, akkor ugyebár bukásra van ítélve a dolog. A kreativitáshoz meg csak a "thinking out of the box" dolgot tudom hozzáfűzni. John Cleesenek van róla egy zseniális előadása, már sokszor megnéztem (az is hozzájárult, hogy sok villanykörte-cserélős viccet süt el benne), de úgyérzem, nem elégszer. Ez az, amit a legnehezebben tudok felszívni és valahol a magánéletben folyton elhasalok. A szakmai életemben olyan vagyok, mint egy bulldózer, amin egy Herendi tányérkészletet egyensúlyoz egy szamár (csökönyös, kitartó és ha nincs út, akkor cisnálok). A gond akkor van, amikor elejtem a szamarat. Akkor nagy gond van.
3. A költségvetés tartalmazzon 10% extrát. - Nincs mit hozzáfűzni. Ha kicentized, akkor rábaszol.
4. Senki nem változik, de mindenki képes tanulni. - Ezt még emésztem és sokat filózom rajta. A saját fejlődésemet alapul használva látok is meg nem is benn rációt. Ha viszont előveszem apámat, akkor nála kijön a nem is változik és tanulni sem képes... Ehhez majd lehet professzionális segítséget fogok kérni hozzáértő ismerőstől, hogy miként látja, fejlődök és tanulok, de a mag az ugyanaz marad? (néha még a lustasághoz is szétszórt és a szétszórtsághoz is lusta vagyok).
Amúgymeg. Tokyo tervezés beindult, most már konkrétumokkal dolgozunk. Júniusban jön a Foo Fighters. Amikor megláttam a hirdetést, akkor a kollégák nem értették, hogy miért produkálok olyan hangokat. Mert az örömsikoltozással zavarnám őket. A jegyet megvettem. Örülök.
Panaszkodnom is kéne? Nem fogok. Most nem. Nincs miért. Nincs olyan nagyon kifejezetten rossz, a jót meg már leírtam.
Zene. Igazi earworm. Az eredeti is ugyanilyen jó, ugyan lágyabb lépésben.
No comments:
Post a Comment