good!good

Most nem jó. Nem rossz, nincs rossz. De nincs jó sem és ez megeszi a lelkemet teljesen. Alszom, de csak a testem pihen, reggel kedvetlenül kelek fel. Jelenleg nincs olyan behatás az életemben, ami fel tudná tölteni a készleteimet. Ami para, mert ennek hiánya ott jelenik meg, hol nem kéne, mégpedig munkában. Feleslegesen vitatkozom, leszek csökönyös és konkrétan néha már azon filózom, hogy mikor fog a főnököm félrehívni, hogy egyre többen panaszkodnak rám... ÉS majd elmondom neki, hogy bocsi, de ennél többet már nem tudok tenni. Sportolok, vitaminokat szedek, hogy ne égjen le az összes idegpályám, de nincs töltésem. Aztán ott van az a tény is, hogy a negatív változásokat nagyon nehezen érem meg, főleg, amikor derült égből a picsán rúgásként dobnak ki egy kapcsolatból. Nah az egy nagyon nagyon merített rajtam. Kb azóta még jobban megcsappantak a tartalékaim, amit a napjaim élnek fel.
Minap kérdezték ismerősök, hogy mi van velem. Mondom dolgozom, edzek, iszom. Azt nem mondtam, hogy a fizikai fájdalom keresésbe is belekezdtem (itt nyugodjon meg mindenki a picsába, nem nyesem magam vagy csonkítok, isten ments!), amit az edzésen a legkönnyebb előhívni. Szóval vívókabát lerak, GIANT DAD mentalitással megindul és meglássuk, hogy a réseken mi jön be.
A vicc, hogy a fizikális fájdalomküszöböm eléggé jó lehet, mert (nem megerősített) bordarepedéssel végigcsináltam az edzést. Csak akkor fáj, ha nevetek, levegőt veszek vagy tüsszentek. Erre nekiálltak nevettetni... rohadékok :).
Szóval, amint indulna az önmarcangolás és a felejteni képtelenség, MÉLY LEVEGŐ. au...
És nem tudom kiverni a fejemből. És ez a legszörnyűbb. Csak 1 kérdést tudok ilyenkor feltenni, a faszért mondtál igent...

Mély levegő.

Ja, mind3 Dark Souls kipipálva. Na jó, az 1nek a kiegjei nem és a 3ból is még hátra vannak a kiegek...