Raily Dent

3 napja tolom magamelőtt ezt az irast. Most már nem akarom tovább tolni.

Itt az év vége, ha úgy vesszük nem is volt rossz év. Nos, volt jobb is, az tény.

Nem tudom mit irjak. Egyszerre vagyok megkönnyebülve és vagyok döhüs is emberekre. Örülök az új munkahelyemnek, az új perspektivaknak, idén nem hagytam senkinek összetörni a szivemet és sikerült nagyobb zakó nélkül átvészelni a napokat. Új munkahely, új és régi emberek újra, új és régi problémák és talán lesz megoldásuk, talán nem. Az új embereknek mindig örülök, főleg, ha szakmán belül jönnek szembe. Tőlük új dolgokat tudok tanulni, új nézeteket elsajátitani vagy ritkább esetben ellenpéldákat megjegyezni.

A régi embereknek meg azért örülök, mert sokszor a számomra kedves embereke jönnek szembe. Viszont itt már nagyobb esély van olyanokba is belefutni, akikkel valamiért már nem ugyanolyan a kapcsolatom, mint régen. Valszeg én is egyre inkább konfliktuskeresőbb lettem és mellé a pofám is tágult. Vagyis egyre jobban kinyilik. Ami nem jó. Cserébe a rági embereken tudom gyakorolni azokat az új dolgokat, amit az újonnan megismert emberektől megtnulok/ meg próbálok tnaulni.

Miért haragszom? Mert sokszor elfelejtik az emberek, hogy kik is ők. Ezt már párszor megtapasztaltam, de most tudom rendesen megirni és kiirni magamból. Olvastam a minap 1 cikket, ahol a szerző kifejtette, hogy annyira leköti a család, a munka, az apáskodás, a férjkedés, hogy mellé elfelejt önmaga lenni (Márk erre mondta azt, hogy amikor meg nyugdijba vonul, ott ül, hogy oké, most miafasz lesz és ezt látom anyámon is, aki már unokázna, mert különben halálra unja magát) és max havi 1-2 órát tud önmagára szánni. Én értem, hogy ez milyen prioritás és mellé a felelősségek garmadáját, de most kurva önző leszek: azza, hogy 10+ évre kivonod magad az életből, mert te csak családozol...
Nem fogom megérteni ezt a nézetet soha, az ok, hogy sosem volt nagy családom, egyke voltam és amúgy is nem birom elviselni a gyerekeket.

Most már legyen pár szó a tervekről is: Asia tour v2, hátha sikerül 19ben MCSA lennem végre, megint kell találnom 2 alkalmat, hogy ellőjjem az éves randikvótámat... ehhez van a legkevésbé kedvem. Több, mint másfél éve jól megvagyok, mondjuk ezt a párok sosem fogják megérteni, hogy lehet egyedül is faszán szórakozni, nem kell mindent együtt csinálni.

Szóval, bajonettet szegez.

Talán már nem olyan vészes a helyzet, mint az alábbi dalban, de át tudom érezni.

Lonesome toad

Régen irtam. Közben lett új billentyűzetem, amin nincs hosszu i, de legalább kattog, mint a kurvaélet :D.

Szóval 9 hónap telt el az utolsó óta. Jelentem azóta nem túl sok minden változott. A vizsgázást abbahagytam, mert teljesen elment a kedvem a tanulástól, mondhatni félúton otthagytam a tortát. Elfogyott a kraft. Na most majd talán...

Az új munkahelyemen. Váltok, elhagyom a magentás rabszolgasorsot és máshova megyek tolni a biteket. Ugyanitt szeretném megjegyezni az új titulusom "Bitromancer". Aki halott gépeket támaszt fel. Elég sikeres is voltam benne, csak amikor olyan nehézségekbe ütköztünk, hogy "no local admin to sign in", akkor ment a pingvinezés.
Szóval új munkahely. Ugyanúgy SCCMet fogok nyomkodni, több pénzért és remélem hogy ez nem a rosszabbik döntések között fog bevonulni a történelembe. Nem leszek teljesen egyedül, rengeteg volt kolléga lesz ott, korábbi munkahelyeimről (szóval ilyesmire mondják, hogy kicsi a világ és talán a karrier szót is tágabban értelmezhetik rá), bizakodó vagyok.
Holnap van ORKTOBER utolsó napja, a mostani munkahelyemen az utolsó napom és jopár kedves kollégát lehet többet nem feltétlenül fogok látni. Szerintem el fogok érzékenyülni, amikor kilépek. Kéne 1 napszemüveg. 100%, hogy elcsurran a könnyem, mert én ilyen kibaszott szentimentális barom vagyok. Az érzelmeket nemigen lehet kiirtani, bármennyire is próbálom.

Megfordultam közben a világ újabb helyein, whiskey-t kóstoltam Dublinban és voltam biraskodni Utrechtebn (és megnéztem Amszterdamot is, jó hely, finomak a kaják). A biraskodás picsakemény volt, reggel 8 tól este 10ig ment a csapatás és a vizslatás, a szemem kifolyt keresztbe 3x. Mellé egy kurva tatamin aludtam előtte és utána is, szóval a kimerültséggel nem volt gond.
Mellé megjött az új kabátom, piros, hogy ellenségeim ne lássák, ha vérzem. Kéne mellé egy barna nadrág és teljes lenne a set.
Jövőre rendezik Fehéroroszországban az európai játékokat, ahova beemelték a HEMA-t, mint sportágat. Úgy érzem, itt az ideje, hogy az egyik mecénásra lassan rárjak, hogy ha netán keresnétek 1 birot a versenyre, szivesen beszállok és egyezkedhetünk, hogy mit tud adni a helyszin. Megnézném azt az országot is.

Jövőre meg Asia tour v2. Seoul, Hong Kong és talán Makaó, ha nem szavazzuk le. Egyelőre nem tudunk dönteni, mert ellentétesek az infót. Maq...

Párkeresés: feladva. Majd 5 év múlva vissaztérünk rá. Akkár már talán komolyan fognak venni az elvált 30+os anyukák vagy a szimplán csalódottak. Majd pánikolunk 50 körül. Addig meg beurazom a világot és veszek sok kardot. Csak múlna el az inhüvelygyulladásom...

Egyszer venni fogok 1 dobkészletet és megtanulok dobolni. Mert az kibaszott menő.

Personal Space Oddity

Elindult az év, bele is vetettem magam gőzerővel. Tavaly összeírtam a listámat, hogy idén mit szeretnék teljesíteni, mind a munkámnak, mind magamnak. A terv eddig jól halad, 1et már kihúztam, sikeres vizsgát tettem. Maradt még 2 a titulusomig. A tanulási inger megint elkezdett nehezedni, főleg amiatt, hogy megint lassan kezdem magam halálra dolgozni.

Elvállaltam az év elején lejelentett globális probléma levezénylését. Nem mondom, hogy szépen lassan nem készülök ki vagy kezdek kimerülni, de az időjárás is ellenem van. Ezt a folyamatos hideg-meleg front váltakozást nem köszöni meg a térdem. Főleg, hogy jön a bécsi rendezvény, ahol ha mázlim lesz nem fogják kicakkozni az arcom. 

Az alvási szokásaimon elkezdtem feltekerni, az alkohol fogyasztásin meg le. Január majdnem szárazra sikeredett, végül megtörtem és az adott napot hónapon kívül helyezve megittam 1 sört. 

Egyelőre élvezem az alkoholmentességet, főleg, hogy szilveszterkor sikerült átesnem a ló túloldalára 1 kicsit. Ugyan, van mellette veszteség is, mert nincs meg az ékszíjledobás. Ami a legutolsó bulit, ahol voltam, kifejezetten sokkal rosszabbá tehette volna és még akár pofára is eshettem volna.

Minden győzelemnek van ára is, a tanulási szokásaim miatt, kevés helyre járok el és mellé bűntudatom van, amikor nem tanulok, hanem szórakozom. Nem keresem senki társaságát, beszélni kb 3-5 emberrel beszélek + a szokásos összeveszős többszemélyes chatek.

Ahogy elkezdtem magam egyre jobban kizsigerelni teljesítmény miatt, amolyan vezekelés is a tavaly bevállalt, de nem teljesített fejlődési vállalásaim miatt is... igyekszem magam nélkülözhetetlenné tenni, hamár pótolhatatlan nem leszek soha. 

Szóval vezekelés, fizettség, penitencia. A szociális életem. A tavalyi orbitális pofára esésem után végképp elegem lett. Idén már mindenkit eltolok. Ha komolyan gondolja, akkor majd jelzi konkrétan. Én nem fogok úgy csatába szállni senkiért, hogy 100ból 99szer én veszítsek és mielőtt elérném a 100at, kinullázzák a győzelmeimet. Be kell látnom, nekem nem fog soha babér teremni. Valakik meg háborús zónába születnek. Ezt osztotta a gép. De már csak 23 év az ultimate terv elkezdéséig :), ha nem degradálódik le addigra a világ annyira, hogy mindegy lesz hol élsz, nem lesz jó. 

Azért néha hiányzik 1 kis simogatás. 

IRON WITHIN, IRON WITHOUT!