Elvállaltam az év elején lejelentett globális probléma levezénylését. Nem mondom, hogy szépen lassan nem készülök ki vagy kezdek kimerülni, de az időjárás is ellenem van. Ezt a folyamatos hideg-meleg front váltakozást nem köszöni meg a térdem. Főleg, hogy jön a bécsi rendezvény, ahol ha mázlim lesz nem fogják kicakkozni az arcom.
Az alvási szokásaimon elkezdtem feltekerni, az alkohol fogyasztásin meg le. Január majdnem szárazra sikeredett, végül megtörtem és az adott napot hónapon kívül helyezve megittam 1 sört.
Egyelőre élvezem az alkoholmentességet, főleg, hogy szilveszterkor sikerült átesnem a ló túloldalára 1 kicsit. Ugyan, van mellette veszteség is, mert nincs meg az ékszíjledobás. Ami a legutolsó bulit, ahol voltam, kifejezetten sokkal rosszabbá tehette volna és még akár pofára is eshettem volna.
Minden győzelemnek van ára is, a tanulási szokásaim miatt, kevés helyre járok el és mellé bűntudatom van, amikor nem tanulok, hanem szórakozom. Nem keresem senki társaságát, beszélni kb 3-5 emberrel beszélek + a szokásos összeveszős többszemélyes chatek.
Ahogy elkezdtem magam egyre jobban kizsigerelni teljesítmény miatt, amolyan vezekelés is a tavaly bevállalt, de nem teljesített fejlődési vállalásaim miatt is... igyekszem magam nélkülözhetetlenné tenni, hamár pótolhatatlan nem leszek soha.
Szóval vezekelés, fizettség, penitencia. A szociális életem. A tavalyi orbitális pofára esésem után végképp elegem lett. Idén már mindenkit eltolok. Ha komolyan gondolja, akkor majd jelzi konkrétan. Én nem fogok úgy csatába szállni senkiért, hogy 100ból 99szer én veszítsek és mielőtt elérném a 100at, kinullázzák a győzelmeimet. Be kell látnom, nekem nem fog soha babér teremni. Valakik meg háborús zónába születnek. Ezt osztotta a gép. De már csak 23 év az ultimate terv elkezdéséig :), ha nem degradálódik le addigra a világ annyira, hogy mindegy lesz hol élsz, nem lesz jó.
Azért néha hiányzik 1 kis simogatás.
IRON WITHIN, IRON WITHOUT!
No comments:
Post a Comment