fahrrad(ical)

 2022 a végéhez közeleg, nincs hátra 36 óra se belőle. Ahogy szokás, minden év végén a jóember számot vet és profitot arat, de mivel én nem pénzügyi szakember vagyok, csak a költéshez értek. Igaz, ahhoz jól. 

Nézzük végig, hogy miként teltek a hónapiaim, majd pár év múlva jót fogok rajta mosolyogni.

Január: Fosul indult, nagy nehezen sikerült megmentenem a barátságunkat egyik ismerősömmel, lejárt a próbaidőm a munkahelyemen és ugyebár totál új dologgal foglalkozom. A céges buliból hazahoztam 1 kis covidot.

Február: Szemet vetettem egyik edzőtársnőmre, amit teljesen elkezdtem túparázni. A hónap végén kiadták az elden ringet, oroszország háborút indított ukrajna ellen. (Egyik pár hetes jelentés szerint eredetieg japán ellen akartak vonulni, ezek tényleg nem normálisak).

Március: Gőzerővel toltam az udvarlási kampányt, elkezdtem a jogosítvány procedúráját, kressz, orvosi előjegyzés, mellé jártam bőrgyógyászhoz a kezeimmel. Gőzerővel toltam az edzést, egész jól kezdtem lassan kinézni.

Április: Sikerrel koronáztam a kampányomat, minek nagyon megörültem, ugyan a találkozóink eléggé ritkásak voltak. Melóban elkezdtek fenyegetni, hogy lassan jönnek az ügyfelek és akkor már nem tudok majd fejleszteni, amitől kicsit elszomorodtam.

Május: Sikeres kressz vizsga, minden szépen alakult mindenfele, Sexytől kaptam 1 oktató elérhetőségét az autósiskolánál, akivel megdumáltuk, hogy meglátjuk, mi hogy merre. Nyárban indul tervben a vezetés.

Június: Pokol. Kidobott a csaj - az élet kemény, majdnem felgyulladt a ház, ahol lakom, mert valami gyökér gyújtogatott, meghalt a záram és éjfélkor törethettem fel a lakásom. Mindezt 1-1 hét különbséggel. Asszem talán ekkor tört el a vívószemüvegem is, de azt megcsapoltam és hadrafogható maradt, ugyan csökkentett ellenállással. 

Július: Megismerkedtem a mostani barátnőmmel, mondhatni hamar küldött valakit az utamba a sors, nem is kerültük sokáig a kását, kb a második randin összejöttünk. Aranyos, imádom, ha hibáit kéne mondanom, akkor a már tényleg hajthatatlan makacssága az, amivel néha ki tud kergetni a világból. Voltam hollandiában, hoztam sajtot haza, lenéztem edzőtáborba, szépen eltelt a hónap. Átraktak a nem túl érdekes munkára.

Augusztus: Csajozás ezerrel, még friss kapcsolat, viszonylag hamar megindult az egymásnál alvás és a lepedő gyűrögetése. Mellé a szokásos elvonulás 20adika környékén. Megcsináltam az első azúros vizsgámat és az elsősegély vizsgát a jogosítványhoz.

Szeptember: Indult az év, edzés, kemény edzés, vezetés elkezdése, új vizsgára készülés, csajozás. Innen igazából a vezetést emelném ki, mint komoly dolgot, mert egy teljesen új helyzetbe kerültem, amit meg kellett szoknom. Hát volt szenvedés bőven, hogy mást ne mondjak. A hónap végén meg egy vívóverseny, amine a végére jó mocskosul lefáradtam.

Október: Második azúros vizsga, ínhüvelygyulladás. Itt indult meg a kicsit a fizikai lejtmenet, mivel 1 hónap kényszerzsünet után nehezen álltam vissza az edzésre, még így december végén is kicsit nyuggerre vettem a dolgot. 

November: Első és második forgalmi vizsga bukta, szintet léptem, csajszi még tart.Igazából eseménymentes volt a hónap, leszímtva a 2 bukástól forgalmin, de ilyen a sze la ví.

December: And now we're here. Sikeres harmadik forgalmi vizsga (szerintem egy enyhe pánikrohammal vezettem végig a vizsgát), sikeres harmadik azúros vizsga, közös karácsonyozás barátnőmmel, szerintem életemben először. Visszavettek fejlesztésre, nincs kifogástanulni kell arra az azúr fejlesztői vizsgára. Vettem egy autót. Ezt is megéltük.

Végigolvasva, amennyire meredeken indult az éven, az inkább a lendület volt a folytatáshoz, némi hullámvölgyes-hánytatós-kapaszkodjgecis szakaszokkal. ÉS mit tudunk a következő évről? 2023, 23, 3. Jön megint a záróciklusa a 3 évnek, 19 is milyen mocsok kurvajóév volt, nem? Japán, kiküldetés, fasza első év a melóhelyen! Hát a faszom, én félek. A jót kell ilyenkor szugerálni, mert előtte sosem a jót szugeráltam és mégis jött az úthenger. Nem tudok mit csinálni, mint rettegni, hogy január elsó hány napja kapom meg még kifutónak, hogy utána üljek és várjam a pofont, ami BÁRMI lehet és bízni benne, hogy dec31el véget ér. Mondjuk a 2020as pokolban pont a covid volt a legkisebb baj, mert kb leültem a WC-n, minden más cserébe rendesen a kezembe adta a seggem. 

Szóval így, megyünk bele az új évbe. Sok dal inspirált és sok jó dalt vettem fel a zenelistámra (a Rammstein Dicke Titten mindenek felett, de az másik kategóriában indul és nem véletlen adta az élet a fülembe azt a dalt), viszont volt 1, ami mélyen megérintett, mint egy jó proktológus. A banda überfaja, a számaik pozitívumot sugároznak, mindezt a mikrofonba üvöltve adják elő. Februárba jönnek bécsbe, lehet kéne rája jegyet vennem, de valszeg már nincs. 

Metál!

Csápcsere

 A cím onnan jött, hogy éppen ínhüvelygyulladásban szenvedek és nem kellemes. Elmúlt 3 hétben megállás nélkül kenegettem és egy Benett-sínt hordtam, ezáltal minden móka is kimaradt, amihez mozgékony csukló és hüvelykujj használat erőteljesen szükséges. Cserébe újra elkezdtem lépcsőzni, ezt legalább tudom csinálni kézhasználat nélkül, de kardot nem fogtam 1 ideje. Köv hétre remélhetőleg javulni fog az állapota és már be tudok állni rendesen edzeni. 

Régen írtam, azóta rengeteg dolog történt. Például sikeres elsősegély vizsgát tettem, sikeres Azure vizsgát tettem és a következő vizsgára tanulok az uborkaszezon alatt. Mellé elkezdtem vezetni is, a középszar és a csicskagyász között mozgok 25+ óra után, elvileg 30 óra után kéne mennem forgalmi vizsgára, én kihúzom 45 órára, hátha addig javulni fogok belőle annyira, hogy sikeres vizsgát tehessek és sikerül a platózásom legyőzni. Egész frankó a vezetés, amíg nem kell kanyarodni vagy parkolni. Ha sikertelen, akkor jöhet a klasszikus "Do it again!" némi extra óra vásárlásával. 

Kicsit így vagyok a most következő Azure vizsgámmal is, tanulok rá, olvasom a tananyagot, hallgatok róla videókat, remélhetőleg sikerül és nem kell még1x rápróbálnom. Amúgy melóban sok hír nincs, sajnos július óta már csak a droidmunkában tudok jeleskedni, de abból meg nincs annyi, hogy 100%ban lekösse a figyelmem/kihasználja a rendelkezésre álló erőforrásaim. Szal igyekszem tanulni az sc-900ra. Utána DP-900. Utána fasztuggya. A fejlesztés mocskosul hiányzik, jelenleg masszív uborkaszezonban ülök, de elgalább a della jön, szóval kussolás van, nehogy véletlen megszívjam. Nem kéne utcára kerülni. A nap vicce, hogy most jelölt be a linkedinen 1 HR es a volt melóhelyemről, alig várom, hogy írjon, hogy "jajdejó lennék oda, hogy ennyi év tapasztalatom van ebből a technológiából!", valszeg finoman fogom elhajtani a faszba. Többet nem akarok annak a cégnek dolgozni.

Más dolgok. Van barátnőm megint! Lassan megérjük a 3 hónapot, ami tök fasza. Teljesen más ez, mint az előző, a mostaninak már van egzisztenciája. Elhallgatva annó az életét, nos, nem feltétlenül hozott sokszor jó döntést, de ezért nem lehet hibáztatni, akkor tuti jó döntéseknek bizonyultak. Hosszú távra tervezek vele, viszont majd lesznek érdekes témák, ha elkezdünk komolyabbra fordulni. Például az állatai. Van neki 4 állata, 1 macska, 1 kutya és 2 nyúl. A macska nem lenne gond, azok nyugodt állatok. A 2 nyúl érdekesebb eset, mert eléggé szemetelnek és koszolnak, szóval nekik valami speckó emelt falú kennelt kéne építeni és azt berácsozni. Főleg, mivel esténként/éjszakánként szó szerint odabasszák magukat én meg már ordítottam ki az ágyból, amikor csajosnál aludtam, hogy "kuss legyen, mert hátrakúrok mostmár". DE managelhetőek. 

A kutya nem. A kutya hozzám nem jöhet, bírjam a búráját akármennyire. Neveletlen szimplán, szóval nem lehet összezárni a nyulakkal, mert meggné őket, ahogy a macskát is valszeg megpróbálná feltrancsírozni, aminek szó szerint viharkárai lennének. Mindemellé derékmagasságtól levele semmi nicns biztonságban, ergó külön szobája van jelenleg, mondhatni a nappalit birtokolja (és van 1 kanapéja).Nálam ez a luxus nincs, ha egy állat nem tud normálisan viselkedni, akkor szimplán nem való az otthonomba. A következő gond a feltételezett összeköltözésben az lesz, hogy ő mindenáron vidékre akar menni, árulja egy másik vidéki házát, hogy abból oldja meg a kezdőt. Namost, ha mindezt nélkülem dönti el, akkor tuti nem tervez velem hosszútávra, különben mérlegelné a dolgot. Viszont ez eléggé messze van, szóval ez tényleg az "akkor égetjük fel azt a hidat, ha odértünk" kategória.

Haladunk előre, a jövő meg zakatol felénk a jelenbe. Dal-t kéne választanom, de manapság semmi új nem jött szembe és sokszor elektronikusat hallgatok. Mondjuk legyen ez, ez olyan "tipikus Dinnye".

Worst is on its sway

Vannak hónapok, mikor az ember csak annyit tud tenni, hogy összeszorítja a fogát és megy előre, jöjjön szembe bármi is. Na ilyen volt a júniusom. 

Már írtam, hogy az első ökölcsapást az mérte, hogy a csaj, akinek udvaroltam, kirakta a szűröm. Sajnálatos dolog, megesik, megtettem mindent, nem voltam elég jó. Szóval próbálom az éket beverni a dologba, lassan, de haladok. 

Bal horog: valami rektes piromán rohadék felgyújtotta a szelektív műanyag konténert a ház latt, hajnali 2 kor a tetőn, 3kor az utcn vártam, hogy visszaengedjenek. Az a bejárati kapu tropa, elég sok és nagy kár keletkezett, emberi sérülüés nem törént. Vis major, ezzel végleg semmit nem lehet kezdeni, mivel ez megint 1 harmadik személyen múlt, nagyon örülök, hogy nálunk balhézott, remélem a tűoltók találják meg először és beszélik meg vele, hogy miért rossz ötlet ilyesmivel foglalkozni. Mindez 1 héttel a kidobás után, edzésről hazaérkezve, top morálon.

Térd rúgás: következő edzésen, szerdán, demóztam pár edzőtársamnak, hogy milyen faja szemüvegem van és mennyire jól bírja a strapát, ezt úgy szoktam, hogy földhözvágom. Szemüveg el jobbra, bal szára ballra, csak katonásan. A többiek jobban meg voltak lepődve, mint én. Lehetett volna nagyobb baj is belőle, mondjuk az arcomon történik mindez. Megesik, 8 éve hsználom, kell újat vegyek, valszeg köv hétvégén elkezdem intézni. Hazaértem az edzés után, zár beszart, kulcs nem nyitja. MIKORMÁSKOR. Törethettem fel a lakásom éjféltájt. Szomszédság örül én meg könnyebb lettem pár10ezerrel és pár utálkozó tekintettel. 

Az összes jó dolgom júniusban az volt, hogy múlt vasárnap volt 1 nagyon aktív és kommunikatív konnekt a társkeresőn, aranyos kis nörd csajszi, egész hétn dumáltam vele, ma végre találkoztam. Tény, képek jobbak voltak, de szerintem ez az én esetemben is igaz, mondjuk első követ. Szóval találkoztunk, dumáltunk, valamiért úgy érzem, papírforma, nem sikerült penetrációt elérnem a közeledésben, válaszolni sem fog. Majd megkapom, hogy aranyos vagyok, meg barátkozás, meg hasonlók. Mocskosul nem tudok udvarolni és még a nördikéknek sem jövök be. I walk a lonely road.

Mellé megvolt az idei FS, amin főleg fotósként voltam jelen, jó volt, buli volt, megvolt. Aztán ma jött a lebaszás, hogy problémák adódtak a természetemmel meg volt már kifogásolnivaló dolog. Ha csak nekem küldi, akkor nem lett volna problémám azegésszel, amikor valaki raCCzi még a vezetőséget is, akkor bizony bármit is ír, erőfitogtatni akar. Ezt már megtanultam a corpo múltamból. Mindegyis, a valóság fáj, a kritikák jogosak voltak többnyire. Hisztizni akarok, de nem tudok. 

Eltelt a fél év és 1 lépést sem haladtam előre idén sem. Sőt, érzem, hogy most a másik oldalról kezdek kimerülni és kicsit megrogyni. Motivációm még mindig semmi, a belső hajtásom lassan lefullad. Már nevetséges tüneteket produkálok, féltékenységi rohamok (komolyan?), hamar irritálódom, mindezt próbálom indokolatlanul magas egoval eltakarni, ami mögött sok minden nincs amúgy. És még nincs 2023, nem tudom elképzelni mi fog akkor történni, de előre félek, ha már az elmúlt 2.5 évben is ilyen komoly hullámvasúton ültem, mi lesz akkor? Kritikus összeomlás? Szeptemberig kibírom pszichológus nélkül, majd az első etap előtt visszaolvasom ezeket a sorokat, hogy el tudjm mesélni, hogy hónapra lbontva el tudjam mondani a sok jó dolgot. Oké, a Korn az kurvajó volt, srácok megérték a pénzüket. 

Július közeépn irány Hága, mindannyian tudjuk, hogy ott mi fog történni. Utána meg az edzőtábor vége. Végül lemegyek, de szerintem kurvára meg fogom bánni. Max visszalépek minden olyan csoportusolásból, amiben bennevagyok és teljesen ledegradálom magam szimpla támogató tagnak. Meg kéne csinálnom a provostot is. Semmi erőm sincs hozzá. 

Heads up, grin, march. Don't look back.

Ha már korn, akkor milk for the khorneflakes:

NOT GUD ENAFF

 Nem voltam elég jó. Sosem vagyok elég jó. Vissza a piacra, 2 hónap alatt nem tudott kilalakulni semmi benne, szóval a kötelező szöveg jött: "értékellek, mint embert". 

A sorsot mindig egy vicces, de kegyetlen entitásnak tartottam, borzalmas humorérzékkel. Tegnap elmosta az eső az edzést. Oké, akkor nem tudunk találkozni ,sebaj, 3 hetet kibírtam, majd pótolunk. Reggel felhívott a pszichológusom, hogy a mai etap nem fog összejönni, mert keresztbeszervezett véletlen és engem könnyebb odébbrakni - értem az iróniát, de már kezdem unni - és akkortegyük át. Pénteken munka után majd szépen beslattyogok és elsírom bánatom. Nah, akkor találkozzunk a csajjal, oké, de esik, meg meetingben ragadtam, akkor telefon, jó telefon. Nah azért akart élőben találkozni inkább. Hát most erre mit mondjak? Természetesen 1 borzalmas szóviccet el kellett sütnöm, búcsúcsókot sem kaptam. Szóval sors, a kurva anyádat, amiért így hoztad ki. Pénteken céges buli, elvileg a cég fizet. Előre félek.

Hova tovább? Nem tudom, 1 kósza tippem van, megpörgetem azt is, hátha. Amekkora szerencsém van, vagy elkelt, vagy instant reject akármelyik oldalról.

Azt véletlenül elfelejtettem mondani neki, hogy amúgy én kurvára nem beszélek az exeimmel, mert már nincs szimplán mit. Főleg nem tervezek asszisztálni, hogyha mondjuk valaki más hajt rá. Oké, nehezen nyílik meg, pár dolgomat nem díjazta, viszont azokból meg én nem fogok eladni, mert konkrétan azon működök, erre jött, hogy akkor én 1 igazi touchy-koma vagyok. Amire mindketten felsírtunk. Lett volna benne potenciál, mindenképp. Viszont itt szeretném idézni drága Robint a HIMYM-ből:

Robin Scherbatsky: You're Ted Mosby. You start believing again.
Ted Mosby: In what? Destiny?
Robin Scherbatsky: Chemistry. You got chemistry, you only need one other thing.
Ted Mosby: What's that?
Robin Scherbatsky: Timing. But timing's a bitch.

Nincs más, marad a hit, hogy egyszer, hátha valaki elfogad.

És, hogy mit buktam? Hát b+, konkrétan a csúcsot... De komolyan, az agyam eldobom, a kurva életbe.

Labouratory day

 Az élet vicces, szerinte. A héten futottam bele 1 cikkbe, hogy a volt gimimben valami magát véresen komolyan vevő erkölcscsősz betelofnált, hogy nőférfiak és férfinők gyülekeznek az iskolában és biztos nehézlovassági rohamra készülnek. Bolond ballagás. Manapság már semmit nem lehet viccből csinálni, mert mindent is statementnek fognak venni.

Pénteken jóbarátoméknál voltam némi alkoholt fogyasztani - asszem tényleg el kéne kezdenem gondolkodni, hogy közel absztinens leszek, mert nekem ez már nem megy - és ott szóba került valahogy és valamiért pont ez a cikk. Majd vigyorogva mondom, hogy hát, igen, a volt sulim, legjobb környék. Mire ő elkerekdő szemekkel, ott tanít az édesanyja. Oké, körbekérdezések, szóval a csaj anyja a volt matek-fizika edzőm volt gimi első 2 osztályában. Ezentúl még nagyobb önbizolammol fogom kijelenteni, hogy igen, mindenkit IS ismerek. Én szóltam.

Járok továbbra is konzultációra, most már 2 dolog miatt főleg. Egyik anyám, akivel az idei WC incidens óta szinte a végtelensésgig eszkalálódott és olyan mély nyomot hagyott a kapcsolatunkban, hogy anyám úgy beszél velem, mint, ha szívességet tenne. Próbálom felfogni 1 új tanításnak, hogy türelmet próbál tanítani, de nagyon nehéz. Most már mindenen is vitatkozunk és anyám szinte kostans nem hagyja, hogy végigmondjam, mert ő jobban tudja, a saját gondolataim is. A tárgyi tudásban elfogadom, hogy többet tud. De bizonyos dolgokban nekem van igazam.

 A másik dolog a barátnő. Lett barátnőm, az elején azon féltem, hogy nemet mond és nem leszek elég jó neki. Miután ez az akadály elhárult, elkezdtem azon rettegni, hogy kirakja a szűrömet. Ami mindennapi rettegéseinket add meg nékünk ma. Sajnos eléggé elfoglalt, fiatalka is, de nem érdekel, úgy döntöttem. Kivárom a sorom, kivárom amikor sorra kerülök, jelenleg ez azt jelenti, hogy kb hetente vagy 2 hetente jut pár óra egymásra. Úgy érzem, hogy van 1 jégpáncél, amit maga körül tart, valamiért. Lehet rossz élmények, átverték, megsérült. Az elején majdnem azt mondtam, hogy azt a jéppáncélt át kell törnöm. Aztán mielőtt kimondtam, hogy az áttörés nem jó megfogalmzás, mert inkább megpóbálom felmelegíteni a jeget róla, hogy élvezzem a bizalmát. 

Emiatt konkrétan rengetegszer görcsölök, mert ritkán kommunikál, akkor sem ereszti bőlére, élőben azért ennél közlékenyebb. Apró lépések, remélhetőleg idővel célt érek. Kívülről lehet az jön le, hogy én teperek gőzerővel, ő meg csak van és hagyja. Remélem azért ez a befektetés megtérül. Jelenlegolyan szinten elfogytak körülöttem a hajadonok, hogy az valami hihtetlen. Inkább ebbe ölök minden energiát, ha meg netán nem térülni meg, akkor dícsőséggel tudok állni a villámlásban, a szikla ormán, hogy "another blunder, blyme...". 

A kötelező zene egy nem is olyan régen megjelent dal lett volna. Viszotn úgy döntöttem, hogy nem ost rakom be. Remélem soha nem kell beraknom. Szóval itt 1 sokkal kellemesebb és a világfájdalmat jobba átadó dal, melyet szintén sokszor hallgatok meg, főleg, amikor a démonjaim újult erővel esnek nekem. Gyertek gecik, esélyetek sincs, én fogok nyerni.

Injustice for all

 2 hónap telt el az évből, mit is mondhatnék, nem a legjobban alakul az eddigi év. Még mindig tart a covid, 3 oltással felvértezve sikerült elkapnom január legvégén a céges évnyitó bulin jóeséllyel. Nem viselt meg, 1 hét alatt kihordtam lábon, szobafogságban. Omikron variáns, erre mondják azt, hogy mindenki át fog esni rajta, szerencsére az eddigi kutatások alapján jóval enyhébb lefolyású, marginálisabban veszélyes. Mondhatni megjelent az alagút végén a fény, hogy ez az év már feloldozást fog hozni, vissza tudunk térni a normális kerékvégésba és újra normálisan élhetünk, már minimális fenyegetéssel a nyakunkban. Than the Fire nation attacked. Ukrajnát megtámadta "önvédelemből" Oroszország. Szomszédban háború, természetesen a világ megoszlott. Ez úgy kellett, mint egy halott kurva a gyerek 6. születésnapjára. Beszakadt a forint, olyan 9%ot drágult eddig az euró. Ez nem jó, nagyon nem jó, a jen is 0.32 a 0.25/0.27 helyett. És mivel az élet nem csak szép, de fair is, a többi körülötütnk lévő nemzetet nem érintette ennyire durván az infláció. Hát szép év elé nézünk most is, remélem nem fog elszaladni semmi sem, főleg nem a rohadt ruszkik a kurva hadjáratukkal. 

Közben velem nem sok történt, edzek rendületlenül, lassan már emberi formám is lesz és végre elmondhatom majd magamról, hogy V alak, kockás has és hasonló jó dolgok. A január elsejei élmény-hullámvasutat kihevertem és újult erővel vetettem bele magam a társkeresés - úgy látszik véget nem érő, sziszifuszi - folytatásába. Egyelőre egy 2 körös pofára esésem van, konkrétan nulla az érdekldés irántam az online térben. Cserébe elkedztem jobban megismerkedni az egyik edzőtársnőmmel, sajnos nem tudom eldönteni, hogy csak illedelmesséből válaszol vagy talán esélyem is van. Próbálom nem túltolni, nagyon aranyos, nagyon bejön, de nem tudom a konkurenciát. Közvetlen, úgy ölel, hogy eldobom az agyam. Fiatal kicsit, de nem érdekel, nem hagyom kicsúszni a lehetőséget, ha már nem jön össze, akkor ne rajtam múljon. Ki tudja, még a végén összejön. Utána már majd csak meg kell tartani. Masszív hátránnyal indulok, az érzelmi intelligenciám inkább ütéseket kapott, mint fejlesztést. 

Közben lassan véget ér a konzultációs időszak is. Jelenleg arra koncentrálok, hogy az anyámmal való kapcsolatom normalizáljam, mert a WC borzalmas kivitelezése egy olyan katalizátor volt, amitől nem egyszer nagyon durván egymásnak estünk. Ami nem jó, nincs senki másunk és csak egymásra számíthatunk. Nekem nem akar jönni senki, úgy néz ki, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy mindig akad nálam sokkal jobb választás ezáltal örök második helyezetként tengődöm. Ezt anyám is érti és ő is tehetetlen. Amikor találkozom valakivel ismerősökön keresztül és mondom, hogy hú meg hű, akkor csak mormogást hallok vissza. Basszátok meg, miféle szörnyetegnek gondoltok engem, hogy nem vagytok képesek bemutatni senkinek sem rendesen. És ezzel már többször találkoztam, olyanok mondtak nekem olyan dolgokat, hogy én is meglepődtem. Most vagy tényleg egy szörnyetegnek láttok, vagy ha haverjaitokból indultok ki, akkor sürgősen keressetek újakat, rám ne vetítsétek ki a szefós ismerőseiteket, különb vagyok mindegyiküknél. 

Na vacsorázom valamit, mert kopog a szemem az éhségtől. Ja igen, kijött az Elden Ring és lassan a Tiny Tina Wonderous agyfasz. Amilyen jó az euró árfolyam, gyűjtök még rájuk 1 kicsit, addig is tanulok kreszt és dolgozom a provosti szakdogámon. Áh, igen, megvannak a kreditek, hivatalosan is provost kandidáns lettem. Ode to joy. 

"Kick in the door" style

Január 1, újév. Az előző évben szeptemberben írtam újra, akartam korábban írni, valamiért mindig megakadályoztam magam benne.

Munkahelyet váltottam, eddig tetszik, remélem ez azért 1 hosszú barátság kezdete lesz és nem terveznek tőlem megválni. Úja dolgokat tanulok, próbálok szivacsként működni és amit lehet, magamba szívni, kollégáktól sokat tanulni.

A munkáról ennyit, az a bizonyos kapcsolati dolog, amit még szeptember végén sikerült kialakítanom, az eddig bírta. Ki lettem dobva. Jó kis január elsejei kezdet, észre se vettem még 2 napja, hogy bármi és akármi is baj lehetne. Lett is, a fő oka én voltam, miszerint máshogyy viselkedtem és mást kommunikáltam azzal, mint amit mondtam. Sosem voltam jó kommunikációból, a párkapcsolatokból meg nem kell bemutatót tartanom, félig meddig erre van ez a blog. A lényeg, hogy ennek vége.

Természetesen dühös vagyok 1 kicsit, nem a csajra és nem is a kidobásra, hanem, hogy megint azzal szívtam meg, hogy volt valami, amire nagyon vágyott, megszereztem, majd kijelentette, hogy nem bírja elvinni. De komolyan. Hogy az előző is hasonlóan ért véget, hát a jó isten bassza már meg. Senkinek nem tudok örömet szerezni.

Amúgy 2 órát beszéltünk a dologról vagy nem is tudom mennyit, mert a végén már majdnem elájultam a kimerültsgtől. Az lett mondva, hogy akkor ennek most így vége és a barátságunknak is. Valószínüleg az elején, amikro elindult a dolog, akkor nagyon bele lendülhettem, hiszen valaki végre, majdnem 1 év után érdeklődést mutatott irántam. Hiába állapodtunk meg, hogy akkor csak testiség lesz, valamiért ekezdtem többet tolni bele. Ahogy írtam korábban, az elsődleges tervek kiegészítésről szóltak, viszont a másik oldal látott benne perspektívát, hogy 1 év után előhozakodni az én tervemmel és akár ki is próbálni. Amikor ez elhangzott, 1 kicsit magamba néztem. Ugyan a csaj tökéletes anya lenne és a gyerekei is tuti jó tesók lennének, viszont amitől megijedtem az az, hogy az elején 400kmre lenne és utána jönne haza. Itthon nem hajlandó szülni, valahogy megértem, lehet a határon túl jobbak az alternatívák. Cserébe elég sok évnyi saját egzisztenciafejlődést és karriert dobna ki az ablakon. És az elején eléggé sokat kéne kifele ingáznom, hogy láthassam, amíg akár végleg idejönnének. Ettől is megijedtem szerintem, mert nem gondoltam, hogy ilyen hamar előjön, vajon mi lett volna, ha mondjuk ősszel jön elő, mi lett volna ezután, ha a februári rendezvényt is megtartották volna. Valami azt súgja, az már 1 jel volt, hogy akkor ennek ennyi lesz, vagy egy próba, hogy miként regálom le. 

Nem reagáltam le jól, annak az lett volna a megoldása, hogy jobban ragaszkodom és nem engedem kicsitfolyni a dolgokat és megyek át passzívba. 

Ilyenben még nem volt részem, sem a jó oldalában, sem a rossz oldalában. A jó oldalát megkaptam 3 hónapig, a rossz oldalát talán az utolsó 2 hétben. Sokszor meg voltam kérve, hogy ne csináljam, amit csinálok. Gondolom a eltűnésre gondolt. Szerintem az december elején indult, nem az utolsó 2 hétben. Az a 2 hét maximum a látványos kifutása volt.

Szóval január 1, itt ülök éhesen, kimerülten, mert aludtam talán 3 órát, azt is úgy, hogy menet közben kivonultak tőlem, mert nem akartam ölelkezni és közben a szívem a stressz és feszkó miatt éppen erőteljesen pumpált. Meg is lepődtem, hogy hamar elaludtam, gondolom a kimerültség nyomott el. LE kéne mennem edzeni, hiszen nem voltam 28 óta, azóta csak faltam, ittam, najó, pár km-t a lábamba pakoltam, de nem ugyanaz, mint a rendes edzés. Viszont újra fájogatnak a térdeim, érzem, hogy szerintem olyan 2-3 között jön majd a remegős kimerültség tovább és, ha lemennék edzeni, akkor nem lenne jobb. Főleg, hogy a dühöm már elmúlt és csak a csalódottság és az enyhe sértettség érzése maradt meg. Már a második ember mondta, hogy önző vagyok, van benne valami, viszont nem volt bárotságom megmondani, hogy nem az önzőség miatt csináltam ezt, hanem mert úgyéreztem, hogy kell 1 kis távolság, mit sem sejtve, hogy az előtte való 3 hónapban meg pont az ellenkezőjét komunikáltam. 

Elég sok a hiányosságom, úgy néz ki alattomos és indokolatlanul manipulatív vagyok, még akár toxikus is. Az elején mondok valamit, aztán ellentétesen kezdel el viselkedni (maa a kapcsolat ténye bolondított meg?), nem figyelek a másikra (többször szólva lett, mégis megcsináltam, hogy eltűntem és nem kommunikáltam), hol képzeltem el őt a történetben(a szám azt mondta, hogy barátok extrával, a viselkedésem meg az elején ennél többet akart, majd kihátrált az egészből), hogy sokkal jobban hasonlítok a közös ismerősünkre (akinél kórosan ügyeltem, hogy ne legyek olyan, főként a negatív dolgokra figyelve, a pozitívumokat kihagyva). Szerintem sikeresen bekerültem nála a legrosszabb kategóriába és ezáltal sikerült hirtelen elég sok új ellenséget szereznem, akik nem fognak kérdezni semmit sem. Még azok se, akik előtte jóban voltak velem. Nem azt mondom, hogy elrontottam, szimplán (pedig de, elrontottam), viszont lehet jó lenne átgondolnom, hogy kivel nem kéne találkoznom úgy az elkövetkező évben akár, hogy elkerüljek olyan beszélgetéseket, amiket nélküle megspórolnék. Első embert (talán első 2 embert) már tudom, aligvárom. 

Monsters are not born, they are made.

Ezt valahogy fel kéne vetnem majd a következő foglalkozáson, hogy ez volt a legfrissebb visszacsatolás. 

Nem is tudom mi lenne ide a jó dal. Amelyiket gondoltam másodiknak, az végül nem váltotta be a reményeket, szal maradok az elsőnél. Ez egy egész fasza dal és nagyon beette a fejembe magam, amikor kijött hozzá a sorozat. Tanít valamit a feltétel nélküli szeretetről, meg sok a kickass akció, stb. Vagy megrekedtem teljesen a személyiségem fejlődésében vagy valahol gellert kaptam és észre se vettem.