2 hónap telt el az évből, mit is mondhatnék, nem a legjobban alakul az eddigi év. Még mindig tart a covid, 3 oltással felvértezve sikerült elkapnom január legvégén a céges évnyitó bulin jóeséllyel. Nem viselt meg, 1 hét alatt kihordtam lábon, szobafogságban. Omikron variáns, erre mondják azt, hogy mindenki át fog esni rajta, szerencsére az eddigi kutatások alapján jóval enyhébb lefolyású, marginálisabban veszélyes. Mondhatni megjelent az alagút végén a fény, hogy ez az év már feloldozást fog hozni, vissza tudunk térni a normális kerékvégésba és újra normálisan élhetünk, már minimális fenyegetéssel a nyakunkban. Than the Fire nation attacked. Ukrajnát megtámadta "önvédelemből" Oroszország. Szomszédban háború, természetesen a világ megoszlott. Ez úgy kellett, mint egy halott kurva a gyerek 6. születésnapjára. Beszakadt a forint, olyan 9%ot drágult eddig az euró. Ez nem jó, nagyon nem jó, a jen is 0.32 a 0.25/0.27 helyett. És mivel az élet nem csak szép, de fair is, a többi körülötütnk lévő nemzetet nem érintette ennyire durván az infláció. Hát szép év elé nézünk most is, remélem nem fog elszaladni semmi sem, főleg nem a rohadt ruszkik a kurva hadjáratukkal.
Közben velem nem sok történt, edzek rendületlenül, lassan már emberi formám is lesz és végre elmondhatom majd magamról, hogy V alak, kockás has és hasonló jó dolgok. A január elsejei élmény-hullámvasutat kihevertem és újult erővel vetettem bele magam a társkeresés - úgy látszik véget nem érő, sziszifuszi - folytatásába. Egyelőre egy 2 körös pofára esésem van, konkrétan nulla az érdekldés irántam az online térben. Cserébe elkedztem jobban megismerkedni az egyik edzőtársnőmmel, sajnos nem tudom eldönteni, hogy csak illedelmesséből válaszol vagy talán esélyem is van. Próbálom nem túltolni, nagyon aranyos, nagyon bejön, de nem tudom a konkurenciát. Közvetlen, úgy ölel, hogy eldobom az agyam. Fiatal kicsit, de nem érdekel, nem hagyom kicsúszni a lehetőséget, ha már nem jön össze, akkor ne rajtam múljon. Ki tudja, még a végén összejön. Utána már majd csak meg kell tartani. Masszív hátránnyal indulok, az érzelmi intelligenciám inkább ütéseket kapott, mint fejlesztést.
Közben lassan véget ér a konzultációs időszak is. Jelenleg arra koncentrálok, hogy az anyámmal való kapcsolatom normalizáljam, mert a WC borzalmas kivitelezése egy olyan katalizátor volt, amitől nem egyszer nagyon durván egymásnak estünk. Ami nem jó, nincs senki másunk és csak egymásra számíthatunk. Nekem nem akar jönni senki, úgy néz ki, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy mindig akad nálam sokkal jobb választás ezáltal örök második helyezetként tengődöm. Ezt anyám is érti és ő is tehetetlen. Amikor találkozom valakivel ismerősökön keresztül és mondom, hogy hú meg hű, akkor csak mormogást hallok vissza. Basszátok meg, miféle szörnyetegnek gondoltok engem, hogy nem vagytok képesek bemutatni senkinek sem rendesen. És ezzel már többször találkoztam, olyanok mondtak nekem olyan dolgokat, hogy én is meglepődtem. Most vagy tényleg egy szörnyetegnek láttok, vagy ha haverjaitokból indultok ki, akkor sürgősen keressetek újakat, rám ne vetítsétek ki a szefós ismerőseiteket, különb vagyok mindegyiküknél.
Na vacsorázom valamit, mert kopog a szemem az éhségtől. Ja igen, kijött az Elden Ring és lassan a Tiny Tina Wonderous agyfasz. Amilyen jó az euró árfolyam, gyűjtök még rájuk 1 kicsit, addig is tanulok kreszt és dolgozom a provosti szakdogámon. Áh, igen, megvannak a kreditek, hivatalosan is provost kandidáns lettem. Ode to joy.
No comments:
Post a Comment