Steam and Stout

 Wow, fél éve nem írtam semmi, pedig hetente megfogadtam, hogy bakker ma már írok. 

Mi történt velem a anygvilágban. Végül nem mentem Kaliforniába, mert a host lemondta 1 héttel korábban vis maior miatt, kicsit sajnálom, cserébe a kaliforniára szánt "disposable income" címkével ellátott pénzmagot skóciában vetettem el. Nem lett magás sapkám, se hűtőmágnesem.

Skócia szép hely, már amennyit láttam belőle. Ilyenkor egy kicsit mindig elgondolkodom, hogy akarnék-e ott élni. UK-vel sok bajom van, mondjuk nekük is magukkal, viszont a külsős tartományok azért igyekeznek angliában tartani bajt (már, amelyiket lehet, mert van, amit nem tudsz). Hazaérkezésem után (ami egy 2 hetes kikapcsolódás végén volt), jött 2 hónap szenvedés. Anyám bekerült a kórházba, majd otthon ápoltam, mellé a születésnapom is is jött, amit köztudottan nem szeretek, asszony házával is volt egy kisebb para a villanyvezeték miatt. Különböző, sunyin bejövő, aljas feszkókeltő dolgok, amire az ember nem tud nem gondolni és lassan, cseppenként mérgezi.

Nő. A Nő megvan, életem leghosszabb kapcsolatában vagyok és még a 1.5 évet sem értük el. Lassan haladunk, egyikünk sem akarja elkapkodni, ugyan ez egy eléggé komoly összeilleszkedés ,szerintem nagyon durván daráljuk egymáson a kerekeket, hogy működjön. Én megteszek cserébe minden tőlem telhetőt és szerintem csajos is így van ezzel. Viszont borzalmasan kommunikálunk, borzalmasan osztjuk be az időnket, tényleg fenomenálisan összeillünk. Minden hibánkkal együtt.

Melóban érdekesen alakulnak a dolgok, az idei év csücskös volt, mert sok megbízást mondtak vissza a cukrosbácsik és túl sok volt a eszkimó. Jövőre megpróbálok cserébe alkudni a szűrömért, hogy többet ér a piacon, vagyi a pénzt, amit kapok érte, az nem ér már annyit, mint 2 évvel ezelőtt. Mellé pszeudoarchitecteked, amit szretek, cserébe keevset kódolok, szóval jelenleg eléggé érdekesen tudnám érvényesítenem magam az erőforráspiacon, ha oda kéne mennem újfent. 

És gecire ki vagyok merülve. Mármint általában semmihez nincs se kedvem, se erőm. Az ínhüvelygyulladásom elmúlt, lett cserébe befagyott vállam. Ez most nem akkora nagy para, mert nem úgy és annyira fáj, kisebb a mozgási tartomány, viszont, ha elég jól bemelegítek, akkor azért nem annyira szar. Az általános kimerültség miatt úgyis inkább az okosabb, mint erősebb vívásra álltam át. Talán így túlélem.

Vívás. Lassan a provostság kapujába érek, mármint, a pontok megvannak, szakdolgozat kéne és mondjuk vívni fém eszközzel a féderen kívül mással is. És itt jön a barbatrükk. Átrajzoltuk a provosti iskolát, februárban lesz a golive, addig amúgy kész is kéne lenni. Már csak pár dolognak a véglegesítése és a tesztmigrálások vannak hátra. Aztán, ha működi ka rendszer és a folyamatok, amit csináltunk, beadom mestermunkának. Megreformáltuk a sulit, én ezt csináltam benne. Mehetünk verekedni. 

Kimerítő év volt, a 3. évem a ciklusban (vagy az első?) mindig kemény. A következő évben is hosszú a lista, ha nem lenne dolgom is lenne az év végéig dolgom. Mármint izé, úgy, hogy, ahogy. Provost meg MS vizsgák. Jó lenne, illene. 

És zene. Úgy döntöttem, hogy a CoB - Are you dead yet-et akarom kirakni, jöhet némi emós metál. ÉS vezetni is jó rá!

Jövőre egy darabig ugyanitt, után jó eséllyel máshonnan.

Slice and Wolf

 Nem érzem jól magam, rendszeresen fáj a fejem. Az elmúlt 2 hónapban elkezdtek a problémák tetőzni és az sosem jó. Néha már ott tartok, hogy a leghangosabb és legbrutálisabb metállal sem tudok elég zajt generálni a fejemben, hogy ne halljam a saját gondolataim. Még 6 hónap van hátra az évből.

A verdát sikerült kikalapáltatnom, mondhatni az a probléma megoldható volt pénzzel. Inkább csak az volt a bajom, hogy sorban jöttek a kisebb problémák, amikre egyáltalán nem volt szükségem és csak olyan pontokon generált viszketést, amit már végleg nem értem el vagy nem rendesen értem el. Nem volt olcsó, jó sokat jártam Kőbányára, de úgy néz ki, hogy már csak 1 dologgal kell foglalkoznom. Talán augusztusban vagy ősszel.

Kalifornia. A házigazda ritkán ad életjelet magáról és még 1-2 dolog hátra van. Mondhatni az halad a legrendezettebben, a nemzetközi jogsit talán harmadjára el fogom tudni intézni, ha nem nézem be a kormányablak nyitva tartását megint. Utána már csak della fog kelleni. Oszt csikidám. Attól még zavar, hogy a kapitalizmiában külön kell harcolni a szabiért. What a fucking shitehole. 

És most jön a lényeg. Anyámat június közepén műtötték nyirokmirigy rákkal. Sikeres volt a műtét, brutális fájdalmai vannak, sokat nem tudok tenni, segítek ott és ahol tudok. Cserébe elege van mindenből, hogy így nyugdíjas korára sem tud nyugta lenni, mert mindig kell valami, ami telibe szarja az egészet. A gyógyulás legfontosabb része, hogy az ember akarjon gyógyulni. Ő viszont már nem akar. Nem tudom hibáztatni érte, volt elég szenvedés és kínkeserves fogsorral való előre haladás, megértem, ha nyugalmat akar. Önzőségemből/szeretetemből próbálom tartani benne a lelket. Elodázni, hogy minél későbbre tolódjon ki, hogy ő ne legyen. A testvérét is csak az unokák viszik előre. Időn 5 éve, hogy eltemették ők is az egy szem gyermeküket. Csudás kilátások. 

Voltam nyaralni barátnőmmel Hamburgban. Nem úgy sült el, ahogy terveztem, nem sok időt tudtunk együtt tölteni, mert az országos-ezeréves barátnőjével voltunk sokat hármasban. Nem rossz arc a csaj, meghívott minket 1 csomó dologra. Utolsó napra tudtam felengedni, amikor már végre tudtunk 1 teljes napot kettesben tölteni. Nagy nyaralás. A végén megemlítette, hogy eléggé nehezített terep volt mindkettőnknek, mondjuk szerintem rosszul kezeltük le az egészet teljesen. Azt kellett volna, hogy ő kimegy nyaralni a barátnőjéhez én meg intézem az én kis dolgomat és nem lógok a nyakukon, max 1-2 napot. Utólag mindig bölcs az ember. Vittem volna edzőcuccot és mentem volna edzeni 1 kör Björnékhez. 

Nah ez az edzés nem jött volna össze, MERT, MIÉRT NE, még mindig tart a jobb kezemben a fájdalom és járok utána meg kezelések, hogy mi lehet a bajom. Mellé csapongok, ki vagyok égve az élet miatt és egyáltalán nem tudom a megszokott rendet tartani. Vagyis eddig nem tudtam, mert ugye heti több alkalommal sem itthon feküdtem/ébredtem, így a megszokott dolgaim sem teljesültek, lásd heti edzések. 

Viszont a barátnőm elköltözött. Pestről az agglomerációba. Mióta járunk ezt hajtogatta, csak a megfelelő házat kereste. Próbáltam azért kicsit terelni, mert lassan kezdett megszállottan viselkedni, ugyanakkor meg is értem, mert 3+1 egymással nem kompatibilis állattal a nyakán kellett élnie több, mint 1 évet és kicsit elkezdte kicsinálni. Én adom a dolgot, nekem is kicsit kezd elegem lenni a városból, nameg fasse tuggya (igen, ez így leírva!), lehet jót fog tenni egy teljes környezeti változás. 

Aztán az anyja bejelentette, hogy neki kell 1 szoba, ahol aludhat. Majd jött a kiakadás, hogy még alig vette meg a házat, máris 2 ember bejelentkezett. Miután beszélgettem erről anyukámmal, öntött belém 1 kis tartást, hogy ezt mihamarabb el kéne sikálni, lehető legjobb időpontban, az 1 éves évfordulónk tökéletes lesz. El kell döntenie, hogy akkor mi legyen a kapcsolatunkkal, hogy látja a közös jövőt és ennek fényében, min hajlandó tenni. Anyuka kicsit erőszakos, vett oda magának 1 kanapét, a WC cserét kifizettette a lányával (az én anyám pl önként dobta fel a gumicserét, a radiátorcserét és a kanapémat is szó nélkül állta), a lánya fizeti a hitelét is, ami kicsit vicces. Egyre közelebb a 40. Egyre jobban belefáradtam már így is a párkeresésbe. Nem akarom az elejéről kezdeni, de nagyon sok múlik azon, hogy mit tudunk kezdeni az "anyuka" szituációval. Ha nem tudja biztosítani az együttélést és a sarkára állni, akkor lesz baj. Nagy baj. És én leszek a rohadék. Belegondolva, volt már olyan, hogy nem én voltam a rohadék? Megszoktam. Viszont nem akarom, hogy mérgezze az életünket, nem akarok a környezetemben látott emberek sorsára jutni (velük ellentétben, nekem van menekülőutam) és próbálok küzdeni. Makacs, nagyon makacs egy nő. Szerintem eddig csak a cuddly D-t látta, a szörnyeteg csak 1 fogát villantotta meg. Nem vagyok büszke arra az énemre, cserébe, aki eddig megkapta, az meg is érdemelte. Nem szeretnék ultimátumot adni, mert akkor én leszek a rohadék.. oh wait.

Aztán ott van, hogy valamikor Provostnak is kéne lennem, kéne a Starfinder kalandot is írni, MS vizsgák sem csinálják meg magukat, festeni kéne, pile of shame reduction. Nincs rájuk jövésem, 0 kreativitásom is van. Szóval érted, hogy mér féltem ettől a retkes kurva évtől? 3 éves ciklus tetőzése, ott támad, ahol nem sejtem, próbáltam már kiszámolni, de amikre tippeltem, azok mindig csak az elterelések voltak és mondhatni a hamis ütések, hogy a rendes még nagyobb erővel landoljon. Eddig 2 dolognak van komoly tétje. Vajon mind a kettőt beküldi? Vajon ezek is csak az ijesztések és egy ennél sokkal durvább pofon van készülőben? Mármint, látom a bajt, tudok próbálni ellene tenni, de ez kurvára nem jellemző, ez a rohadék nem így megy, nem játszik nyílt lapokkal, vagy 3 pakli van az ujjaiba begyűrve és simán jön az 5 lapos csak vörös Jokerből álló mutatás. Mert ő megteheti. 

Év végére úgyis minden tisztázódik, végül is, mi a legrosszabb, ami történhet? Iron within. Iron without. 

Bridget, bridge it!

The blakk wunz make yew tuffa!

Szóval Bridget egy fekete powerhouse, márkát nem írok, mert maradjunk annyiban, hogy gyűjtői kiadás, cserébe a nepper rohadjon meg, kell azért költeni rá rendesen. Szóval Bridgetet szeressük, jól megy, enni azért eszik, dehát van benne nyomaték. 

Szóval aktívan vezetek, néha azért érzékelem, hogy fáradtan nem kéne, de akkor általában már hazafele jövök és nagyon nincs mese. Belejövök, haladok, fejlődök, nem csak városban 1-2 helyen megyek vele. Ugyan sajnos futóművet kell csesztetni, mert az azért nyírja a kerekeket és van még rajta 1-2 dolgot herkölni. Következő autó? Hát majd évek múlva.

Apropó, autó. Kell vezessek automata váltósat, mivel ősszel megyek Kaliforniába 2 hétre El Brüt kollégával, kihúzhatok még egy bakancslistás dolgot, hiszen az is régi álom volt, ugyan nem magas prioritásban. Elég sok dolog megvan, viszont asszem ideje intézni a járulékos dolgokat, mint bizti, külföldi jogsi, sok dellavaluta. San Jose, Friskó, California love. Összegezni kéne még a sightokat, különben szívoda lesz. ÉS tuti nem viszünk 1 rakat értékes dolog, pl fotóapparátot sem, hiába nem ér sokat, meg minden, de nem fogom rápróbáltatni magamat, hogy csak emiatt belénk kössenek és ne úgy jöjjek haza, ahogy kimentem. És ott kuriózum a manuális váltó, szóval, ha rajtam múlik, én szívesen bérelek manuálist, legalább nem fogják ellopni :D. Meg ki kb a léegtrógerebb pólóimat fogom vinni, hátha az fogja megakadályozni, hogy kitalálják, hogy én leszek a jó áldozat. Bérelni meg 1 Geometrot akarok! 3 ajtós szappantartót! És baszki, üvöltetni akarom a Belgát. Meg a Rószaszín Pitbullt. We are the trógerek.

Közben lesz 1 kiruccanás is Hamburgba asszonnal. Igen, még megvan, még mindig fasza. Vannak súrlódások, de eddig az átlagosnál komolyabbak sosem voltak. Már elkezdtük gyűjteni, hogy min fogunk összeveszni, pl ágykeret meg hasonlók. Cserébe ő költözni akar Pestről, el is adta a lakását. Az elején ez egy eléggé komoly hír értékű dolog volt, amikor kijelentette, hogy mik a rövid-középtávú tervei. Nemigen tudtam vele mit kezdeni, de úgy döntöttem, hogy nem fogok ítélkezni magam és fölötte sem, hanem elkezdem emészteni az ötletet, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Hiszen nekem itt van egy egzisztenciám, mindenem, anyám, anyám macskája, a szokásaim, stb. 

Az összes dolgom, amim tényleg itt van az a 2hetente szerdai masszázsom, a havi 1 borbélyom, heti 1 vívó edzésem. Ami jelenleg szünetel, mert orvosi eltiltás alatt vagyok tönkrement csukló végett. Najó, tönkre még nem ment, csak kijöttek a hosszú évek abúzisai. Átgondoltam és már nem ellenkezem, de fenntartom, hogy akárhova nem. Megválasztom, hol akarok a vasárnap reggeli felxelők klubbjába tartozni. 

Szóval haladunk, zajlik az élet. Most fog az Élő Mop nálam hesszelni 1 hetet, mert anyám nyaralni megy. 

Ami még hátra van ebből a postból: a 3 éves ciklus idén tetődzik. Nagyon parázok, hogy mi fog félre menni, nagyon parázok, hogy mi jön szembe. Bevállaltam pár rizikós dolgoz, bízom benne, hogy a bevállalásuk kihúzza őket a potenciális krach listáról. Egyszer talán csak vége lesz.

Ezt meg a múltkor adta be a spotify, ezek sem normálisak: