Nem érzem jól magam, rendszeresen fáj a fejem. Az elmúlt 2 hónapban elkezdtek a problémák tetőzni és az sosem jó. Néha már ott tartok, hogy a leghangosabb és legbrutálisabb metállal sem tudok elég zajt generálni a fejemben, hogy ne halljam a saját gondolataim. Még 6 hónap van hátra az évből.
A verdát sikerült kikalapáltatnom, mondhatni az a probléma megoldható volt pénzzel. Inkább csak az volt a bajom, hogy sorban jöttek a kisebb problémák, amikre egyáltalán nem volt szükségem és csak olyan pontokon generált viszketést, amit már végleg nem értem el vagy nem rendesen értem el. Nem volt olcsó, jó sokat jártam Kőbányára, de úgy néz ki, hogy már csak 1 dologgal kell foglalkoznom. Talán augusztusban vagy ősszel.
Kalifornia. A házigazda ritkán ad életjelet magáról és még 1-2 dolog hátra van. Mondhatni az halad a legrendezettebben, a nemzetközi jogsit talán harmadjára el fogom tudni intézni, ha nem nézem be a kormányablak nyitva tartását megint. Utána már csak della fog kelleni. Oszt csikidám. Attól még zavar, hogy a kapitalizmiában külön kell harcolni a szabiért. What a fucking shitehole.
És most jön a lényeg. Anyámat június közepén műtötték nyirokmirigy rákkal. Sikeres volt a műtét, brutális fájdalmai vannak, sokat nem tudok tenni, segítek ott és ahol tudok. Cserébe elege van mindenből, hogy így nyugdíjas korára sem tud nyugta lenni, mert mindig kell valami, ami telibe szarja az egészet. A gyógyulás legfontosabb része, hogy az ember akarjon gyógyulni. Ő viszont már nem akar. Nem tudom hibáztatni érte, volt elég szenvedés és kínkeserves fogsorral való előre haladás, megértem, ha nyugalmat akar. Önzőségemből/szeretetemből próbálom tartani benne a lelket. Elodázni, hogy minél későbbre tolódjon ki, hogy ő ne legyen. A testvérét is csak az unokák viszik előre. Időn 5 éve, hogy eltemették ők is az egy szem gyermeküket. Csudás kilátások.
Voltam nyaralni barátnőmmel Hamburgban. Nem úgy sült el, ahogy terveztem, nem sok időt tudtunk együtt tölteni, mert az országos-ezeréves barátnőjével voltunk sokat hármasban. Nem rossz arc a csaj, meghívott minket 1 csomó dologra. Utolsó napra tudtam felengedni, amikor már végre tudtunk 1 teljes napot kettesben tölteni. Nagy nyaralás. A végén megemlítette, hogy eléggé nehezített terep volt mindkettőnknek, mondjuk szerintem rosszul kezeltük le az egészet teljesen. Azt kellett volna, hogy ő kimegy nyaralni a barátnőjéhez én meg intézem az én kis dolgomat és nem lógok a nyakukon, max 1-2 napot. Utólag mindig bölcs az ember. Vittem volna edzőcuccot és mentem volna edzeni 1 kör Björnékhez.
Nah ez az edzés nem jött volna össze, MERT, MIÉRT NE, még mindig tart a jobb kezemben a fájdalom és járok utána meg kezelések, hogy mi lehet a bajom. Mellé csapongok, ki vagyok égve az élet miatt és egyáltalán nem tudom a megszokott rendet tartani. Vagyis eddig nem tudtam, mert ugye heti több alkalommal sem itthon feküdtem/ébredtem, így a megszokott dolgaim sem teljesültek, lásd heti edzések.
Viszont a barátnőm elköltözött. Pestről az agglomerációba. Mióta járunk ezt hajtogatta, csak a megfelelő házat kereste. Próbáltam azért kicsit terelni, mert lassan kezdett megszállottan viselkedni, ugyanakkor meg is értem, mert 3+1 egymással nem kompatibilis állattal a nyakán kellett élnie több, mint 1 évet és kicsit elkezdte kicsinálni. Én adom a dolgot, nekem is kicsit kezd elegem lenni a városból, nameg fasse tuggya (igen, ez így leírva!), lehet jót fog tenni egy teljes környezeti változás.
Aztán az anyja bejelentette, hogy neki kell 1 szoba, ahol aludhat. Majd jött a kiakadás, hogy még alig vette meg a házat, máris 2 ember bejelentkezett. Miután beszélgettem erről anyukámmal, öntött belém 1 kis tartást, hogy ezt mihamarabb el kéne sikálni, lehető legjobb időpontban, az 1 éves évfordulónk tökéletes lesz. El kell döntenie, hogy akkor mi legyen a kapcsolatunkkal, hogy látja a közös jövőt és ennek fényében, min hajlandó tenni. Anyuka kicsit erőszakos, vett oda magának 1 kanapét, a WC cserét kifizettette a lányával (az én anyám pl önként dobta fel a gumicserét, a radiátorcserét és a kanapémat is szó nélkül állta), a lánya fizeti a hitelét is, ami kicsit vicces. Egyre közelebb a 40. Egyre jobban belefáradtam már így is a párkeresésbe. Nem akarom az elejéről kezdeni, de nagyon sok múlik azon, hogy mit tudunk kezdeni az "anyuka" szituációval. Ha nem tudja biztosítani az együttélést és a sarkára állni, akkor lesz baj. Nagy baj. És én leszek a rohadék. Belegondolva, volt már olyan, hogy nem én voltam a rohadék? Megszoktam. Viszont nem akarom, hogy mérgezze az életünket, nem akarok a környezetemben látott emberek sorsára jutni (velük ellentétben, nekem van menekülőutam) és próbálok küzdeni. Makacs, nagyon makacs egy nő. Szerintem eddig csak a cuddly D-t látta, a szörnyeteg csak 1 fogát villantotta meg. Nem vagyok büszke arra az énemre, cserébe, aki eddig megkapta, az meg is érdemelte. Nem szeretnék ultimátumot adni, mert akkor én leszek a rohadék.. oh wait.
Aztán ott van, hogy valamikor Provostnak is kéne lennem, kéne a Starfinder kalandot is írni, MS vizsgák sem csinálják meg magukat, festeni kéne, pile of shame reduction. Nincs rájuk jövésem, 0 kreativitásom is van. Szóval érted, hogy mér féltem ettől a retkes kurva évtől? 3 éves ciklus tetőzése, ott támad, ahol nem sejtem, próbáltam már kiszámolni, de amikre tippeltem, azok mindig csak az elterelések voltak és mondhatni a hamis ütések, hogy a rendes még nagyobb erővel landoljon. Eddig 2 dolognak van komoly tétje. Vajon mind a kettőt beküldi? Vajon ezek is csak az ijesztések és egy ennél sokkal durvább pofon van készülőben? Mármint, látom a bajt, tudok próbálni ellene tenni, de ez kurvára nem jellemző, ez a rohadék nem így megy, nem játszik nyílt lapokkal, vagy 3 pakli van az ujjaiba begyűrve és simán jön az 5 lapos csak vörös Jokerből álló mutatás. Mert ő megteheti.
Év végére úgyis minden tisztázódik, végül is, mi a legrosszabb, ami történhet? Iron within. Iron without.
No comments:
Post a Comment