Falling in Traverse

 Ez egy különleges írás lesz. Mert elhatároztam, hogy az lesz. Ma újabb évtizedbe léptem, valahol a kedvenc éveim hagyom hátra. Vagyis eddigi kedvenceim. Mi minden is történt velem?

Az egész úgy indult, hogy a visszaszámlálsban kirakták a szűröm az akkori munkahelyemről, szóval egy új helyet kellett keresnem. Ami reltive hamar sikerült, ugyan félig visszalépés volt, mert műszakozni is kellett, de jött egy szerencsés lehetőség fél éven belül és irány is vissza a rendes pályára. Ott nagyon király 3.5 évet töltöttem, miközben volt egy masszív szívösszetörésem, az első kiégésem és az első utam japánba. Az egy király lezárása volt az első 30%nak. 

Majd jött egy váltás egy új helyre, ahol is komolyabb projektben voltam, kiküldetést nyertem 1 hónapra a németekhez, eljutottam másodjára ázsiába. Egész fasza 50%-ra kihozva. Haverok, buli, kanna, hájlájf, ahogy a nagyok mondanák. Majd beütött a covid és jött egy komolyabb szobafogság, a második kiégés, megszakadt egy évek úta húzódó balszerencse széria és végre valaki hajlandó volt megfogni a kezem. Vagyis a kiégés azután jött, hogy a 2020 egy borzalmas évként végződött és áthozta a terheit a a következő évre. 

Utána elköltöztem 1 más (valahol jobb, valahol rosszabb) helyre. Kaptam egy új állásajánlatot, ahol újult erővel tudtam belevetni magam a munkába. VOlt egy rövid, de annál tartalmasabb összegabalyodásom, elkezdtem mocskosul kitesizni magam. Megvan a videófelvétel, hát, bakker, megszenvedtem érte, megérte és lehet soha többé nem fogok úgy kinézni. Az 1 fasza időszak volt, sikerült egy olyan csajnak is csapnom a szelet, akiért rendesen ettem magam, hogy talán sikerül. Well, sikerült, de nem tartott sokáig. Miután egy másik ismerősöm később összejött vele, valahol ő is ledobta az ékszíjat, hogy erre ő sem gondolt, hogy húha. Valahol irígylem, de aláírom, hogy megérdemli. 

Utána találkoztam a mostani párommal. vele azóta is együtt vagyok, a dolgok lassabban történnek, mint terveztem, de nagyon nem lehet egy szavam sem. Összeségében jól jártam. 

Megcsináltama jogosítványt, van saját kocsim - hiányzik róla a gyalogsági támogató géppuska - amit szeretek vezetni. 

Aztán ott volt az az eset, hogy a tavalyi év. Voltak fasza pillanatai, voltak nagyon durva mélyrepülései, de sikerült marginális morcsolódással átvészelni. Ez alatt tanultam meg, hogy a kibaszott 3 éves para simán átcsúszik januárra is az előző évből. Vagyis eddig 1x volt hosszabb etapja, de arra nem figyeltem. Na most jött. Lefokoztak Átraktak egy olyan poziba, ahova nemigen akartam kerülni. Ez elggé megütött, szóval készülés és jelentkezés ezerrel. Sikerült, az új helyemen a próbaidőm a vége felé közeledik, jópár kollégám relative régóta van itt és jól érzik magukat, de láttam olyat is, hogy valaki elment, mert nem érezte már a helyet. Egyik ismerősöm pont a héten tették ki, kicsit fúrja az oldalam, hogy miért. Remélem nem fogok középtávon az ő sorsára jutni. 

A kapcsolatom stabil. Se a csajom nem tervez váltani, se én. Jó lett volna a 40ediket nem xenok hentelésével tölteni, hanem vele, de esküvőre megyek és ő meg éppen benyalt valahogy valami bajt és még a fertőző stádiumban van. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy lassabban mennek a dolgok, mint terveztem. 

Szóval indul a következő etap. Más fajta. Itt már jó eséllyel nem lesznek vadulások, annál sokkal komolyabb projektek vannak a csőben. És ahhoz kell majd türelem, erő és nem árt, ha nem dobok kritikus hibát. 

Aut inveniam viam aut faciam. 

ZENE. Kurvasok Babymetalt hallgatok, mert jók, valahogy a Slipknot idénre kicsit kifutott. Van bennük kraft, ritmus, 3 csajszi énekel és táncol, összeállnak faja zenészekkel. Ezért hoztam nektek Falling in Reverse-t. Mert. 

Wonderw/fall

 Megint jó sokáig húztam. Sokminden is történt. Jó is, nem jó is, talán kicsi rossz is. Kezdjük a rosszal:

Hátaverdának megint baja van. Jelenleg ott tartunk a szerelőkkel, hogy "nem tudják, hogy hogy." November végén meg ráadásul újraszavatolás, szóval addig még ki kell rajta kalapáltatnom a drága dolgokat. Drága dolog ez a kocsi. Annak külön örülök, hogy a benyszivárgéásért a retkes bringautat erőltető önkormi a felelős, viszont rajtuk bármit ios behajtani lehetetlen. Próbáltam leváltani őket, esélytelen volt. Én szabálykövető vagyok, a gond ott van, hogy ebben a helyzetben a környzetet kialakító nem olvasta el a szabályt és nem nézte meg, hogy hol akarja alkalmazni. Alkalmatlan.

Február óta járok gyógytornászhoz, iszonyat jó arc és baromi jókat dumálunk. Szeptembrig csak semmi kardozás, max tornázás. Viszont jók a gyakorlatai így nem lettem teljesen krumpli, már csak az úszógumimmat kell 1 kicsit rendbe szednem (hello, kardio T.T ). Edzőtáborban attól még oktatok, az anyagkész, TERMÉSZETSEN akkor vagyok lesérülve, amikor ez nem jó dolog, és én is megkérdőjelezném a saját hitelességem. Cseerébe 11 éve foglalkozom azzal, amit leírtam és leoktatok így bizakodó vagyok. 

Keresek új kitartót. Az eddigiekkel nagyon sok baj van. 1 dolgo elismerek a fő kitartómnak: nem lettem kirúgva. Ennyi. Nem tudom amúgy elképzelni, hogy az ottani döntőember ennyire marionett figura legyen vagy szimplán a felette lévők vannak ennyire vakon a vakvágányon. Akik meg a jussom adják, azok meg szépen lassan összedőlnek. Nem az első eset, engem meg nem érdekel, velem jól bántak, de nincs kedvem később ráfázni. Megyek én magamtól. Amiben vagyok, az nemigen motivál, sőt, mondhatni inkább elrettent és, ha tehetném tojnék bele... ami nem jó, úgyhogy patikamérlegen mért kiskanalas munkavégzés folyik, cserébe annyi előnyöm van, hoyg a stackel olyan rég foglalkoztam, hogy mindent is újra kell tanuljak szinte belőle. Gyűlölöm a VI/VIM-et.

Remélhetőleg a megpróbáltatásajm lassan véget érnek ezen a fronton - úgyis nyílik másik, nem áltatom magam - és sikerül elindulnom egy olyan irányba, ahol már olyan munkát fogom csinálni, ami egy kicsit időtállóbb. A tanulnivalóm listája lassan végtelen lesz...

A csajom. A csajom megvan. Azért nem írom, hogy "még", mert az azt jelentené, hog számítok változásra az állapotunkban. Úgy érzem, hogy számomra az egy olyan luxus lenne, amit egyrészt nem engedhetnék meg magamnak és mindemellé nem is szeretném megengedni. Vitatkozunk, veszekedünk, beszélgetünk, stb. Ami kicsit fáj, hogy ő nem érzi át az én problémáimat. Neki is van problémája, de én szimplán nem tudok vele mit kezdeni. Megoldani nem tudom, nem is engedné. Megpróbálom viccel elütni, le vagyok bunkózva. Ki vagyok égve, szarul alszom, nem bírom a meleget, éppen azon aggódom, hogy az ígéretemet egyáltalán be tudome tartani és a terveinkkel tudunk-e majd haladni. Aggódjak olyasmi miatt, amit nem tudok kontrollálni, 2 hónapja kb csak fejfájást és problémát okoz. Önző vagyok-e? Igen. Érzelmileg 1 tégla vagyok-e? Jó eséllyel igen. Az összes kibaszott ismerősöm kurvára el van kényeztetve. Basszátok meg, a 15 évvel ezelőtti énem szóba se állna veletek (ti se vele), nem hiszitek el, hogy nekem mennyi energiámba került, hogy emberi irányba tereljem magamat. És még ez se elég, hogy elmenjek "embernek". Sajnos sok készség még várat magára. Egyszer biztos odaérek. Ha meg nem, akkor nem. 

Ami hátra van: évforduló, edzőtábor, szülinap, konferencia, esküvő, tábor, esküvő. Reméljük lesz benne sikeres próbaidő is! Gyógyulás főleg! FÉNY! Idén 40. Ádzseszkó.

Az a durva, hogy több zenét is be akarok rakni. NEM tudok dönteni. Szerintem maradok annál, ami a leglőször jött és elmebeteg és zseniális és ugyan feldolgozás. Cserébe jó. Scream.

Lord of Change(management)

 Mindig van valami, vagy ha nincs, akkor jön. A múltban lévő dolgok ilyenkor már nem érdekelnek, mert elmúltak és hosszútávon derülnek ki, hogy mondjuk az akkori rossz éppen megmentett egy sokkal nagyobb rossztól.

Szóval az 1 éves bérleti díjam lejárt a mostani csapatomnál és, ahogy ilyenkor szokott lenni, megindult az EFT csikicsuki, aminek én este áldozatául. Átraktakl egyolyan csapatba, ahova nem feltétlenül akartam bekerülni. Az ambícióimnak keresztbe tesz, nem fogom azt ésd úgy megtanulni belőle, amit mondjuk adminként tudnékl felszedni (főleg, hogy 10+ év totál mást tech stack tapasztalatom van). Drága hűbérurunk nem igazán szokott gondolkodni, csak döntést hoz. Nem kérdez, nem mérlegel, hanem meghozza a döntést. Utána jön a legjobb rész. Amikor semmibe vesznek embert. Odamennek a paraszthoz, hogy akkor te most a átnyergelsz kukoricára a búzáról. Amikor meg megy az ember a földesúrhoz, hogy akkor kéne kukorica, mert asszonta a nagyfőnök és a földesúr meg néz, hogy kukorica? Hát neki senki nem mondta, hogy kukoricát vegyen. Akkor jönnek a dolgok. De főleg a bajok.

Mivel az onboarding sokáig tart (és nagyon remélem, hogy angyon sokáig fog tartani, ha már ezt csinálják), eddig 2 vizsgát csináltam meg. Eddig. Van még a csőben bőven. Ismerve a drágalátos főhűbéruraságot, ez nem feltétlenül jelent jót. Szóval elkezdtem koncentrálni a security pályára, meg is cisnáltam a bléptető vizsgát. Most mrá csak a kölcsön könyvre várok, az újat majd megrendeelem, ha kijött a revised verzió.

Szóvala nyúl éve sok jót nem hozott, idén a sari éve van. Meg kell küzdeni a sárkánnyal, le kell gyűzni a sárkányt... próbálju kinkább ki, hogy mi leszóünk a sárkány és mi megyünk felprédálni a falukat. 

Szereztem infot, lesz a nagycégnél security képzés, kaptam bátorítást és írtam a hozzá kapcsolódó vezetőnek. Válasz: külsősöket még nem biztos, hogy bevonnak, ha lesz fejlemény, szólnak. Nos, ha megjön a belsős accountom, akkor majd ráírok, hoyg "Csá, ez megfelel? :D ". Ha nem, akkor morcella leszek.

Szóval az év elején kaptam lendületet, a bankom is szólt, hogy tudnak nekem 1 jó dealt, bemegyünk, meghallgatjuk. A sérülésem cserébe jó sok dolgot keresztbe vágott, a gyógytornászom iszonyat jó arc, megdícsért, hogy ügyes vagyok és relatíve tájékozott is. Csak a féjdalom nem akar rendesen múlni... 

Dolgozunk a provosti dolgon is, adatbázist kéne terveznem, de nem visz rá a lélek... a retardworknek való ellenállás kiszívja az erőmet. "Jó lenne átnézni, elolvasni és a videókat megnézni..." Persze, de ha nem használom, akkor olyan lesz, mint a jégcsákány! Szóval most inkább koncentrálok a szakmai képzésemre és még megpróvbálok 1-2 apróságot elintézni, mielőtt nekiesek a komoly CISSP tréningnek. 

más: Bridgette lassan 1 hónapja a szerelőnél, remélem most már lassan visszakapom, persze neki is a legjobbkor van minden baja, amikor kb hónapos várakozás van a szerelőnél, nyáron esedékes a teljes átnézés és mellé novemberben vizsgáztatás, hogy még közlekedhet a foergalomban. 

Az új féderem vásárlási tervét a szögre akasztottam, ilyen vállal nem erőltetjük, van jobb helye is annak a dellának. 

Asszonnyal megvagyunk, néha meglepődöm, hogy tud az emberekben ennyi gyűlölet lenni. Mai napig a kedvencem, hogy a nagyon megértő és liberális szelleműségű emberek mennyire megértők... hát, én eddig egyel nem találkoztam, aki elfogadta volna az övéktől eltérő véleményét másnak. De biztos velem van a baj. Nade sebaj! Én kitartok, egyszer talán majd belátja, hogy a gyűlölettel és a haraggal nem fog semmit elérni. 

DAL! Mert az mindig kell, hogy legyen! rákattantam nagyon, vannak gyenge előadások is, de azokat csak egyszer hallgatom meg. Lényeg: 1 nekifutásból told le a dalodat! Scream and shout!