Ez egy különleges írás lesz. Mert elhatároztam, hogy az lesz. Ma újabb évtizedbe léptem, valahol a kedvenc éveim hagyom hátra. Vagyis eddigi kedvenceim. Mi minden is történt velem?
Az egész úgy indult, hogy a visszaszámlálsban kirakták a szűröm az akkori munkahelyemről, szóval egy új helyet kellett keresnem. Ami reltive hamar sikerült, ugyan félig visszalépés volt, mert műszakozni is kellett, de jött egy szerencsés lehetőség fél éven belül és irány is vissza a rendes pályára. Ott nagyon király 3.5 évet töltöttem, miközben volt egy masszív szívösszetörésem, az első kiégésem és az első utam japánba. Az egy király lezárása volt az első 30%nak.
Majd jött egy váltás egy új helyre, ahol is komolyabb projektben voltam, kiküldetést nyertem 1 hónapra a németekhez, eljutottam másodjára ázsiába. Egész fasza 50%-ra kihozva. Haverok, buli, kanna, hájlájf, ahogy a nagyok mondanák. Majd beütött a covid és jött egy komolyabb szobafogság, a második kiégés, megszakadt egy évek úta húzódó balszerencse széria és végre valaki hajlandó volt megfogni a kezem. Vagyis a kiégés azután jött, hogy a 2020 egy borzalmas évként végződött és áthozta a terheit a a következő évre.
Utána elköltöztem 1 más (valahol jobb, valahol rosszabb) helyre. Kaptam egy új állásajánlatot, ahol újult erővel tudtam belevetni magam a munkába. VOlt egy rövid, de annál tartalmasabb összegabalyodásom, elkezdtem mocskosul kitesizni magam. Megvan a videófelvétel, hát, bakker, megszenvedtem érte, megérte és lehet soha többé nem fogok úgy kinézni. Az 1 fasza időszak volt, sikerült egy olyan csajnak is csapnom a szelet, akiért rendesen ettem magam, hogy talán sikerül. Well, sikerült, de nem tartott sokáig. Miután egy másik ismerősöm később összejött vele, valahol ő is ledobta az ékszíjat, hogy erre ő sem gondolt, hogy húha. Valahol irígylem, de aláírom, hogy megérdemli.
Utána találkoztam a mostani párommal. vele azóta is együtt vagyok, a dolgok lassabban történnek, mint terveztem, de nagyon nem lehet egy szavam sem. Összeségében jól jártam.
Megcsináltama jogosítványt, van saját kocsim - hiányzik róla a gyalogsági támogató géppuska - amit szeretek vezetni.
Aztán ott volt az az eset, hogy a tavalyi év. Voltak fasza pillanatai, voltak nagyon durva mélyrepülései, de sikerült marginális morcsolódással átvészelni. Ez alatt tanultam meg, hogy a kibaszott 3 éves para simán átcsúszik januárra is az előző évből. Vagyis eddig 1x volt hosszabb etapja, de arra nem figyeltem. Na most jött. Lefokoztak Átraktak egy olyan poziba, ahova nemigen akartam kerülni. Ez elggé megütött, szóval készülés és jelentkezés ezerrel. Sikerült, az új helyemen a próbaidőm a vége felé közeledik, jópár kollégám relative régóta van itt és jól érzik magukat, de láttam olyat is, hogy valaki elment, mert nem érezte már a helyet. Egyik ismerősöm pont a héten tették ki, kicsit fúrja az oldalam, hogy miért. Remélem nem fogok középtávon az ő sorsára jutni.
A kapcsolatom stabil. Se a csajom nem tervez váltani, se én. Jó lett volna a 40ediket nem xenok hentelésével tölteni, hanem vele, de esküvőre megyek és ő meg éppen benyalt valahogy valami bajt és még a fertőző stádiumban van. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy lassabban mennek a dolgok, mint terveztem.
Szóval indul a következő etap. Más fajta. Itt már jó eséllyel nem lesznek vadulások, annál sokkal komolyabb projektek vannak a csőben. És ahhoz kell majd türelem, erő és nem árt, ha nem dobok kritikus hibát.
Aut inveniam viam aut faciam.
ZENE. Kurvasok Babymetalt hallgatok, mert jók, valahogy a Slipknot idénre kicsit kifutott. Van bennük kraft, ritmus, 3 csajszi énekel és táncol, összeállnak faja zenészekkel. Ezért hoztam nektek Falling in Reverse-t. Mert.
No comments:
Post a Comment