A blow ebben az esetben ütést jelent. A cím azt jelenti, hogy ne ellenkezz, hanem fogadd el az ütést és állj röppályára, érkezz meg oda, ahova kell. Elmagyaráztam, mert megtehetem.
Nem tudom, hogy miként kezeljem azt, amikor igazából minden igyekezetem, szavam, mondatom üres fülekre talál, nincs megbecsülve, elfogadva. Ha tombolok jobb lesz? Ha szóvá teszem, jobb lesz? Ha megsértek embereket, mert szóvá teszem, hogy akkor most én úgy vagyok kezelve, mint egy 5éves/szefós és 0 bizalmat kapok bármire, akkor jobb lesz? Miért lenne jobb? Éppen megkérdőjelezem másoknál, hogy az ő kompetenciájuk nem elég jó, hogy megítéljék az én kompetenciámat, ezáltal is megsértve őket, természetesen átlépve a tényt, hogy én konstansan vagyok megsértve 1 jódieje.
És nem tudom mit cisnáljak. Büszke vagyok a tapasztalatomra, konkrétan semmi másom nincs szinte, konkrétan csak azom ér akármit is. MINDIG van ötletem, sokszor úgy érzem, hogy igazából az oxigént pazarlom, inkább oda kéne adnom másnak. Lelkes vagyok, édes istenem, még mindig képes vagyok egy a 10 évvel ezelőtti lelkesedésemmel belevetni magam egy feladatba, hát, az elismerést legalább megkapom. Már, amikor megkapom. Ki kéne próbálnom, hogy nem szólalok meg, nem mondok véleményt, vagy ha igen,. akkor másokra hagyom. Ők úgyis jobban tudják. Nekem meg úgysincs igazam vagy nem jól tudom.
Amúgy mivan: +2 hónap ittélet. A kocsival munkábajárást megszoktam, verdát le fogom cserélni jobbra. Bridgette jó tanulóautó volt, de sajnos az utak már nem teszik lehetővé a biztonságos közlekedést vele. Most már csak gyűjteni kell az új hintóra és reménykedni, hogy rosszabb nem lesz. Azt, hogy jobb lesz, akkor feladtam, amikor szembesültem a ténnyel, hogy kettétörhetek én, akkor sem fogok többet elérni. Ez eléggé demotiváló, sőt, mondhatni kicsit jobban lök a "már csak 25 évet kell dolgoznom" mentalitás felé.
A felújítási munkálatokkal nagyon lassan és a totl nem tervezett tempóban haladok, a házat még mindig gyűlölöm. A környék nem rossz, de örülnék, ha lenne beton az úton, a 10 centis gödörnél még gyalog is 2esben haladok át, nemhogy kocsival. Új ház? ~ 2év. Mi kell hozzá? Igen-igen. Ahhoz? Gyűrű. Ahhoz? Nos, még sokminden. Az idő meg fut. Mindenki máshogy pörgeti a sakkórát.
Pozitívumokat is kéne írni, mert az ember hajlamos elkallódni a negatívumokban. Mondhatni fodítottan kezelni, mint az éves értékeléseket, ahol minden jó, DE... Minden fos, de találni 1-2 szem kukoricát.
Szóval, a vívás megyeget, Meyert érzem, ha nem is a spárgáz verziója. A munkabeli teljesítményemmel meg vannak elégedve. Találtam új masszőrt, eddig bevált. Talán nem híztam tovább.
Zene. Zene kell. Világba ordítok, ajtót csapkodok, csúnyán beszélek.
"Just smile and wave boys."
No comments:
Post a Comment