Go with the blow

 A blow ebben az esetben ütést jelent. A cím azt jelenti, hogy ne ellenkezz, hanem fogadd el az ütést és állj röppályára, érkezz meg oda, ahova kell. Elmagyaráztam, mert megtehetem.

Nem tudom, hogy miként kezeljem azt, amikor igazából minden igyekezetem, szavam, mondatom üres fülekre talál, nincs megbecsülve, elfogadva. Ha tombolok jobb lesz? Ha szóvá teszem, jobb lesz? Ha megsértek embereket, mert szóvá teszem, hogy akkor most én úgy vagyok kezelve, mint egy 5éves/szefós és 0 bizalmat kapok bármire, akkor jobb lesz? Miért lenne jobb? Éppen megkérdőjelezem másoknál, hogy az ő kompetenciájuk nem elég jó, hogy megítéljék az én kompetenciámat, ezáltal is megsértve őket, természetesen átlépve a tényt, hogy én konstansan vagyok megsértve 1 jódieje.

És nem tudom mit cisnáljak. Büszke vagyok a tapasztalatomra, konkrétan semmi másom nincs szinte, konkrétan csak azom ér akármit is. MINDIG van ötletem, sokszor úgy érzem, hogy igazából az oxigént pazarlom, inkább oda kéne adnom másnak. Lelkes vagyok, édes istenem, még mindig képes vagyok egy a 10 évvel ezelőtti lelkesedésemmel belevetni magam egy feladatba, hát, az elismerést legalább megkapom. Már, amikor megkapom. Ki kéne próbálnom, hogy nem szólalok meg, nem mondok véleményt, vagy ha igen,. akkor másokra hagyom. Ők úgyis jobban tudják. Nekem meg úgysincs igazam vagy nem jól tudom. 

Amúgy mivan: +2 hónap ittélet. A kocsival munkábajárást megszoktam, verdát le fogom cserélni jobbra. Bridgette jó tanulóautó volt, de sajnos az utak már nem teszik lehetővé a biztonságos közlekedést vele. Most már csak gyűjteni kell az új hintóra és reménykedni, hogy rosszabb nem lesz. Azt, hogy jobb lesz, akkor feladtam, amikor szembesültem a ténnyel, hogy kettétörhetek én, akkor sem fogok többet elérni. Ez eléggé demotiváló, sőt, mondhatni kicsit jobban lök a "már csak 25 évet kell dolgoznom" mentalitás felé. 

A felújítási munkálatokkal nagyon lassan és a totl nem tervezett tempóban haladok, a házat még mindig gyűlölöm. A környék nem rossz, de örülnék, ha lenne beton az úton, a 10 centis gödörnél még gyalog is 2esben haladok át, nemhogy kocsival. Új ház? ~ 2év. Mi kell hozzá? Igen-igen. Ahhoz? Gyűrű. Ahhoz? Nos, még sokminden. Az idő meg fut. Mindenki máshogy pörgeti a sakkórát. 

Pozitívumokat is kéne írni, mert az ember hajlamos elkallódni a negatívumokban. Mondhatni fodítottan kezelni, mint az éves értékeléseket, ahol minden jó, DE... Minden fos, de találni 1-2 szem kukoricát. 

Szóval, a vívás megyeget, Meyert érzem, ha nem is a spárgáz verziója. A munkabeli teljesítményemmel meg vannak elégedve. Találtam új masszőrt, eddig bevált. Talán nem híztam tovább.

Zene. Zene kell. Világba ordítok, ajtót csapkodok, csúnyán beszélek. 

"Just smile and wave boys."

Run&Gun around

 Hol is kezdjem. Mondjuk sorrendben, ahogy teltek a hónapok:

Július. Pokol. A szabadságom tökéletesen elrontottam, amennyire lehet túlhúztam, semmit nem pihentem és konkrétan kimerültebben jöttem vissza, mint elmentem. 

Az edzőtábor borzalmas volt, alig tudtam aludni, délután unatkoztam és egyáltalán nem élveztem. Utána összeültünk az egyik vezetőségi taggal, hogy megdumáljuk, hogy mi is történt valójában és mit tudnánk tenni a jövőbeli panaszáradat elkerülése érdekében. A megoldás az lett, hogy kihagyom az edzőtábort, mert nekem már inkább kényelmetlenséget és fejfájást nyújt, mint élvezetet és ezzel megmérgezem a többieket is. Én mondtam ki, kell a tisztánlátás, 15+ darabszámnál már vagy szervező vagy vagy inkább ne is menj.

Utána elmentünk Amsterdamba nyaralni, ami szintén botrány volt. Eszter és én is totál készen, görcsösen és stresszesen mentünk, kb a legvégére tudtunk feloldódni és az amúgy is nyuggerra vett programot még nyugdíjasabbra kellett vennünk. A pénteki programot teljesen kukáztuk, mert utolért a teljes kimerültség és fizikai gyengeség, ki se bírtam kelni az ágyból. LEgalább találkoztunk Petivel és Nikivel. Ők a bizonyítékai annak, hogy van jövőnk Eszterrel :D

Majd jött közel 2-3 hónap szenvedés a részemről, amikor is megpróbáltam mindent is egyensúlyozni, tolni, csinálni úgy, hogy totál kimerült voltam. Szorongás, imposztor szindróma, rendszeres gyomorgörcsök és olyan durva szemrángás, hogy volt, hogy alig láttam. Elmentünk Noszvajra pihenni, amire kibéreltem a céges verdát, volt, hogy a M3 ason úgy remegett mindkét szemem, hogy nem láttam az utat. 130nál ez egy közepes hátrány. A helyen alig bírtam leengedni úgy, hogy teljes nyugalomban voltam és mintha a szervezetem nem hitte volna el. Azért a végére sikerült egy kicsit.

Aztán október végére sikerült megnyugodnom, jópár dolgot elengedtem, hogy essen le a földre, nem érdekel. Meglepő módon a provosti edzőtábor jól telt, nem voltam idegbeteg, mint 2 éve.

Provosti tábor: az első 3 nap ultra fun volt. Kimaxoltuk a veretést, a foltolást, nem történt törés vagy sérülés. A marozzo etapot viszont én kihagytam, mivel ő teljesen hidegen hagy és nem látok semmi hasznosíthatót (najó, szerintem oltári bullshit a nagyja) a művészetéből. Ellenben Pietro Monti már más tészta, ő látott valamit, amit mások nem. Ami gond volt inkább az az utolsó 2 nap. Utolsó előttire rakni a leeresztést elérte azt, hogy a következő napra, amikor a felspanolt kompetitív mentalitás rugdalása volt, szinte nulláról kellett elindulni a szervezetemnek, mert ő már tegnap elkezdte a lelazító protokollt. A másik bajom, hogy verseny volt. Gyűlölök versenyezni, semennyire nem érdekel a kompetitív aspektus, főleg nem a modern része és én hiába akarok csak vívni és jól érezni magam, ha az ellenfelem nem így gondolkodik. Természetesen akármikor gy kompetitív helyzetbe kerültem, a maximum mindig a középmezőny (néha a középszar) kategóriába volt elég, attól függetlenül, hogy sokat vagy keveset készültem. ÉS még a citromdíjban is volt nálam jobb! Ami kicsit fájt, hogy cserébe talán 1x jelöltek a citromdjra (de lehet én jeölktem magam), és akármennyire próbáltam a többire gyúrni, 0 jelölés. Engem ez nem motivál, engem ez teljesen demotivál, a legjobb tudásom is egy közepesen hangos fingra elég. Akkor minek törjem magam? NEm köszönöm. Sosem nyertem a kompetitív eseményeken semmit, sőt engem mindig külön odafigyelésben részesítettek, hogy véletlenül se nyerhessek. És ne legyek faszkalap.

ÉS lassan költözöm! Vidékre. Házba. Össze Eszterrel. Rettegek, nem tudok mit kezdeni a gondolattal, hogy 60+m2 ről kb 10re költözöm... ÉS hogy van bőven munka azon a házon, de ember meg nincs, aki megcsinálná. Hiába mondom magamnak, hogy ez csak egy katapult és 2 év múlva eladjuk és veszünk egy tüchtig és újabb és szebb és jobb és nagyobb házat. Eskü a legnagyobb bajom a házzal, hogy NINCS BENNE NAGY TÉR, meg nyáron a tetőtér kibaszott meleg. Lehetne rosszabb, lehetnék 1 évvel idősebb is.. oh wait...

Szóval történnek a dolgok, csak a sorrend, az időzítés és megvalósítás biceg kicsit. Félek, de bizakodó vagyok.

Zene. Sajnos át tudom érezni, de király. Annak is megvan az élvezeti faktora, amikor az ember a "Jó szándék kövei"-t üvölti 130al az autópályán. 

Sword and boarding shotgun

 Pár nap múlva edzőtábor, fél seregnyi cucot viszek le. Ilyenkor valahol mindig kicsit elgondolkodom, hogy 12 éve 1 hátizsák és 1 kardtok meg a maszkom elég volt. Most meg túrazsák, védőcucc, rakás kard + ami nem fért be a tokba, fotóapparát, tripod, külön zsák a kajának. Ilyenkor külön szeretem Bridgette-t. Cserébe augusztusban megint költök majd 1 keveset hű rhnomra. BE kéne már szereznem rá a "My other ride is a Baneblade" matricát. Vagy Sororita. 

Lett 1 új kardom! Neve még nincs, de legalább nem sok van belőle. KZ-1030 Meyer féle pengekidolgozás markolattal, cserébe a keresztvasa egy katzbaégaré, a díszítés miatt akár túlméretezett tsubának is mondhatnánk, a vélemények pozitívak, néhányan értékelték a művészetet. Szóval név kell a lelkemnek, talán a táborban megkapja. Cserébe nehéz vele vívni, más a kialakítás, ezzel nem lehet csak úgy elfogni/elnyelni támadásokat, itt dinamikusabb és ívesebb használat a preferált, szóval sokan vernek el vele. 

Cserébe szépen felmentem 83 kilóra, visszasírom a 74es időszakot súlyban, viszont az most mindenképp tarthatatlan lenne, úgyhogy a 78at becélzom. Csak 5 kiló, legyen időm kardiora és megoldom.

Munka. Munka jól megy, azóta lett egy újabb kollégánk is, most már 3an vagyunk a csapatban és szépen lassan vállyuk ki a helyünket. Cserébe retek lassan haladok a tanulásommal, konkrétana könyv felén vagyok túl, a bejegyzés után megyek is tanulni tovább. Idén nagyon szeretném megcisnálni az SSCP-t, szóval jön velem táborba is és ha hazajöttem a nyaralásból, akkor muszáj leszek duplázni vagy triplázni a beleölt erőt...

Asszony. Megvagyunk, szeretem. Néha kikészít a makacsságával, ami sajnos nem a jó irányba vezeti. Ebbe természetesen belekötne, hogy nemigaz, holott már máskor beismerte, hogy hosszútávon nekem szokott igazam lenni. NEm értem miért nem hagyja akkor, hogy legalább azt vigyem, ami neki nyűg, de nekem viszont fontos, szóval végigtolnám mindenképp. A házat gyűlölöm, még hajlandó vagyok odaköltözni. Nincs légkondi, de amikorfelmelegszik, akkor kiakad rám, hogy viszek le ventillátort meg hasonló dolgot, hogy tudjak aludni. Az visz előre, hogy eladjuk és beköltözünk egy jó házba, ahol lesz légkondi és el fogunk férni. És kardjaim is, az ellipszistrénerem is, az asztalom is, és lesz légkondi és nem lesz mocsok meleg.

Ez egy ilyen rövid poszt volt, igazából 1 szavam nem lehet. Néha megtépjük egymást csajossal verbálisan, de az inkább az, amikor kicsattan a felgyúlt stressz. Talán idén összeköltözünk, az érdekes az lesz, hogy ha esküdni akarunk, akkor azt jövőre kéne elintézni, hogy 27ben tudjunk tavasszal/nyáron költözni.

És akkor a kötelező tétel, a zene. AMV lesz, király animéból, hozzá Linkin Park újratöltve női énekessel. Dzsüdzsün.

Falling in Traverse

 Ez egy különleges írás lesz. Mert elhatároztam, hogy az lesz. Ma újabb évtizedbe léptem, valahol a kedvenc éveim hagyom hátra. Vagyis eddigi kedvenceim. Mi minden is történt velem?

Az egész úgy indult, hogy a visszaszámlálsban kirakták a szűröm az akkori munkahelyemről, szóval egy új helyet kellett keresnem. Ami reltive hamar sikerült, ugyan félig visszalépés volt, mert műszakozni is kellett, de jött egy szerencsés lehetőség fél éven belül és irány is vissza a rendes pályára. Ott nagyon király 3.5 évet töltöttem, miközben volt egy masszív szívösszetörésem, az első kiégésem és az első utam japánba. Az egy király lezárása volt az első 30%nak. 

Majd jött egy váltás egy új helyre, ahol is komolyabb projektben voltam, kiküldetést nyertem 1 hónapra a németekhez, eljutottam másodjára ázsiába. Egész fasza 50%-ra kihozva. Haverok, buli, kanna, hájlájf, ahogy a nagyok mondanák. Majd beütött a covid és jött egy komolyabb szobafogság, a második kiégés, megszakadt egy évek úta húzódó balszerencse széria és végre valaki hajlandó volt megfogni a kezem. Vagyis a kiégés azután jött, hogy a 2020 egy borzalmas évként végződött és áthozta a terheit a a következő évre. 

Utána elköltöztem 1 más (valahol jobb, valahol rosszabb) helyre. Kaptam egy új állásajánlatot, ahol újult erővel tudtam belevetni magam a munkába. VOlt egy rövid, de annál tartalmasabb összegabalyodásom, elkezdtem mocskosul kitesizni magam. Megvan a videófelvétel, hát, bakker, megszenvedtem érte, megérte és lehet soha többé nem fogok úgy kinézni. Az 1 fasza időszak volt, sikerült egy olyan csajnak is csapnom a szelet, akiért rendesen ettem magam, hogy talán sikerül. Well, sikerült, de nem tartott sokáig. Miután egy másik ismerősöm később összejött vele, valahol ő is ledobta az ékszíjat, hogy erre ő sem gondolt, hogy húha. Valahol irígylem, de aláírom, hogy megérdemli. 

Utána találkoztam a mostani párommal. vele azóta is együtt vagyok, a dolgok lassabban történnek, mint terveztem, de nagyon nem lehet egy szavam sem. Összeségében jól jártam. 

Megcsináltama jogosítványt, van saját kocsim - hiányzik róla a gyalogsági támogató géppuska - amit szeretek vezetni. 

Aztán ott volt az az eset, hogy a tavalyi év. Voltak fasza pillanatai, voltak nagyon durva mélyrepülései, de sikerült marginális morcsolódással átvészelni. Ez alatt tanultam meg, hogy a kibaszott 3 éves para simán átcsúszik januárra is az előző évből. Vagyis eddig 1x volt hosszabb etapja, de arra nem figyeltem. Na most jött. Lefokoztak Átraktak egy olyan poziba, ahova nemigen akartam kerülni. Ez elggé megütött, szóval készülés és jelentkezés ezerrel. Sikerült, az új helyemen a próbaidőm a vége felé közeledik, jópár kollégám relative régóta van itt és jól érzik magukat, de láttam olyat is, hogy valaki elment, mert nem érezte már a helyet. Egyik ismerősöm pont a héten tették ki, kicsit fúrja az oldalam, hogy miért. Remélem nem fogok középtávon az ő sorsára jutni. 

A kapcsolatom stabil. Se a csajom nem tervez váltani, se én. Jó lett volna a 40ediket nem xenok hentelésével tölteni, hanem vele, de esküvőre megyek és ő meg éppen benyalt valahogy valami bajt és még a fertőző stádiumban van. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy lassabban mennek a dolgok, mint terveztem. 

Szóval indul a következő etap. Más fajta. Itt már jó eséllyel nem lesznek vadulások, annál sokkal komolyabb projektek vannak a csőben. És ahhoz kell majd türelem, erő és nem árt, ha nem dobok kritikus hibát. 

Aut inveniam viam aut faciam. 

ZENE. Kurvasok Babymetalt hallgatok, mert jók, valahogy a Slipknot idénre kicsit kifutott. Van bennük kraft, ritmus, 3 csajszi énekel és táncol, összeállnak faja zenészekkel. Ezért hoztam nektek Falling in Reverse-t. Mert. 

Wonderw/fall

 Megint jó sokáig húztam. Sokminden is történt. Jó is, nem jó is, talán kicsi rossz is. Kezdjük a rosszal:

Hátaverdának megint baja van. Jelenleg ott tartunk a szerelőkkel, hogy "nem tudják, hogy hogy." November végén meg ráadásul újraszavatolás, szóval addig még ki kell rajta kalapáltatnom a drága dolgokat. Drága dolog ez a kocsi. Annak külön örülök, hogy a benyszivárgéásért a retkes bringautat erőltető önkormi a felelős, viszont rajtuk bármit ios behajtani lehetetlen. Próbáltam leváltani őket, esélytelen volt. Én szabálykövető vagyok, a gond ott van, hogy ebben a helyzetben a környzetet kialakító nem olvasta el a szabályt és nem nézte meg, hogy hol akarja alkalmazni. Alkalmatlan.

Február óta járok gyógytornászhoz, iszonyat jó arc és baromi jókat dumálunk. Szeptembrig csak semmi kardozás, max tornázás. Viszont jók a gyakorlatai így nem lettem teljesen krumpli, már csak az úszógumimmat kell 1 kicsit rendbe szednem (hello, kardio T.T ). Edzőtáborban attól még oktatok, az anyagkész, TERMÉSZETSEN akkor vagyok lesérülve, amikor ez nem jó dolog, és én is megkérdőjelezném a saját hitelességem. Cseerébe 11 éve foglalkozom azzal, amit leírtam és leoktatok így bizakodó vagyok. 

Keresek új kitartót. Az eddigiekkel nagyon sok baj van. 1 dolgo elismerek a fő kitartómnak: nem lettem kirúgva. Ennyi. Nem tudom amúgy elképzelni, hogy az ottani döntőember ennyire marionett figura legyen vagy szimplán a felette lévők vannak ennyire vakon a vakvágányon. Akik meg a jussom adják, azok meg szépen lassan összedőlnek. Nem az első eset, engem meg nem érdekel, velem jól bántak, de nincs kedvem később ráfázni. Megyek én magamtól. Amiben vagyok, az nemigen motivál, sőt, mondhatni inkább elrettent és, ha tehetném tojnék bele... ami nem jó, úgyhogy patikamérlegen mért kiskanalas munkavégzés folyik, cserébe annyi előnyöm van, hoyg a stackel olyan rég foglalkoztam, hogy mindent is újra kell tanuljak szinte belőle. Gyűlölöm a VI/VIM-et.

Remélhetőleg a megpróbáltatásajm lassan véget érnek ezen a fronton - úgyis nyílik másik, nem áltatom magam - és sikerül elindulnom egy olyan irányba, ahol már olyan munkát fogom csinálni, ami egy kicsit időtállóbb. A tanulnivalóm listája lassan végtelen lesz...

A csajom. A csajom megvan. Azért nem írom, hogy "még", mert az azt jelentené, hog számítok változásra az állapotunkban. Úgy érzem, hogy számomra az egy olyan luxus lenne, amit egyrészt nem engedhetnék meg magamnak és mindemellé nem is szeretném megengedni. Vitatkozunk, veszekedünk, beszélgetünk, stb. Ami kicsit fáj, hogy ő nem érzi át az én problémáimat. Neki is van problémája, de én szimplán nem tudok vele mit kezdeni. Megoldani nem tudom, nem is engedné. Megpróbálom viccel elütni, le vagyok bunkózva. Ki vagyok égve, szarul alszom, nem bírom a meleget, éppen azon aggódom, hogy az ígéretemet egyáltalán be tudome tartani és a terveinkkel tudunk-e majd haladni. Aggódjak olyasmi miatt, amit nem tudok kontrollálni, 2 hónapja kb csak fejfájást és problémát okoz. Önző vagyok-e? Igen. Érzelmileg 1 tégla vagyok-e? Jó eséllyel igen. Az összes kibaszott ismerősöm kurvára el van kényeztetve. Basszátok meg, a 15 évvel ezelőtti énem szóba se állna veletek (ti se vele), nem hiszitek el, hogy nekem mennyi energiámba került, hogy emberi irányba tereljem magamat. És még ez se elég, hogy elmenjek "embernek". Sajnos sok készség még várat magára. Egyszer biztos odaérek. Ha meg nem, akkor nem. 

Ami hátra van: évforduló, edzőtábor, szülinap, konferencia, esküvő, tábor, esküvő. Reméljük lesz benne sikeres próbaidő is! Gyógyulás főleg! FÉNY! Idén 40. Ádzseszkó.

Az a durva, hogy több zenét is be akarok rakni. NEM tudok dönteni. Szerintem maradok annál, ami a leglőször jött és elmebeteg és zseniális és ugyan feldolgozás. Cserébe jó. Scream.

Lord of Change(management)

 Mindig van valami, vagy ha nincs, akkor jön. A múltban lévő dolgok ilyenkor már nem érdekelnek, mert elmúltak és hosszútávon derülnek ki, hogy mondjuk az akkori rossz éppen megmentett egy sokkal nagyobb rossztól.

Szóval az 1 éves bérleti díjam lejárt a mostani csapatomnál és, ahogy ilyenkor szokott lenni, megindult az EFT csikicsuki, aminek én este áldozatául. Átraktakl egyolyan csapatba, ahova nem feltétlenül akartam bekerülni. Az ambícióimnak keresztbe tesz, nem fogom azt ésd úgy megtanulni belőle, amit mondjuk adminként tudnékl felszedni (főleg, hogy 10+ év totál mást tech stack tapasztalatom van). Drága hűbérurunk nem igazán szokott gondolkodni, csak döntést hoz. Nem kérdez, nem mérlegel, hanem meghozza a döntést. Utána jön a legjobb rész. Amikor semmibe vesznek embert. Odamennek a paraszthoz, hogy akkor te most a átnyergelsz kukoricára a búzáról. Amikor meg megy az ember a földesúrhoz, hogy akkor kéne kukorica, mert asszonta a nagyfőnök és a földesúr meg néz, hogy kukorica? Hát neki senki nem mondta, hogy kukoricát vegyen. Akkor jönnek a dolgok. De főleg a bajok.

Mivel az onboarding sokáig tart (és nagyon remélem, hogy angyon sokáig fog tartani, ha már ezt csinálják), eddig 2 vizsgát csináltam meg. Eddig. Van még a csőben bőven. Ismerve a drágalátos főhűbéruraságot, ez nem feltétlenül jelent jót. Szóval elkezdtem koncentrálni a security pályára, meg is cisnáltam a bléptető vizsgát. Most mrá csak a kölcsön könyvre várok, az újat majd megrendeelem, ha kijött a revised verzió.

Szóvala nyúl éve sok jót nem hozott, idén a sari éve van. Meg kell küzdeni a sárkánnyal, le kell gyűzni a sárkányt... próbálju kinkább ki, hogy mi leszóünk a sárkány és mi megyünk felprédálni a falukat. 

Szereztem infot, lesz a nagycégnél security képzés, kaptam bátorítást és írtam a hozzá kapcsolódó vezetőnek. Válasz: külsősöket még nem biztos, hogy bevonnak, ha lesz fejlemény, szólnak. Nos, ha megjön a belsős accountom, akkor majd ráírok, hoyg "Csá, ez megfelel? :D ". Ha nem, akkor morcella leszek.

Szóval az év elején kaptam lendületet, a bankom is szólt, hogy tudnak nekem 1 jó dealt, bemegyünk, meghallgatjuk. A sérülésem cserébe jó sok dolgot keresztbe vágott, a gyógytornászom iszonyat jó arc, megdícsért, hogy ügyes vagyok és relatíve tájékozott is. Csak a féjdalom nem akar rendesen múlni... 

Dolgozunk a provosti dolgon is, adatbázist kéne terveznem, de nem visz rá a lélek... a retardworknek való ellenállás kiszívja az erőmet. "Jó lenne átnézni, elolvasni és a videókat megnézni..." Persze, de ha nem használom, akkor olyan lesz, mint a jégcsákány! Szóval most inkább koncentrálok a szakmai képzésemre és még megpróvbálok 1-2 apróságot elintézni, mielőtt nekiesek a komoly CISSP tréningnek. 

más: Bridgette lassan 1 hónapja a szerelőnél, remélem most már lassan visszakapom, persze neki is a legjobbkor van minden baja, amikor kb hónapos várakozás van a szerelőnél, nyáron esedékes a teljes átnézés és mellé novemberben vizsgáztatás, hogy még közlekedhet a foergalomban. 

Az új féderem vásárlási tervét a szögre akasztottam, ilyen vállal nem erőltetjük, van jobb helye is annak a dellának. 

Asszonnyal megvagyunk, néha meglepődöm, hogy tud az emberekben ennyi gyűlölet lenni. Mai napig a kedvencem, hogy a nagyon megértő és liberális szelleműségű emberek mennyire megértők... hát, én eddig egyel nem találkoztam, aki elfogadta volna az övéktől eltérő véleményét másnak. De biztos velem van a baj. Nade sebaj! Én kitartok, egyszer talán majd belátja, hogy a gyűlölettel és a haraggal nem fog semmit elérni. 

DAL! Mert az mindig kell, hogy legyen! rákattantam nagyon, vannak gyenge előadások is, de azokat csak egyszer hallgatom meg. Lényeg: 1 nekifutásból told le a dalodat! Scream and shout!

Steam and Stout

 Wow, fél éve nem írtam semmi, pedig hetente megfogadtam, hogy bakker ma már írok. 

Mi történt velem a anygvilágban. Végül nem mentem Kaliforniába, mert a host lemondta 1 héttel korábban vis maior miatt, kicsit sajnálom, cserébe a kaliforniára szánt "disposable income" címkével ellátott pénzmagot skóciában vetettem el. Nem lett magás sapkám, se hűtőmágnesem.

Skócia szép hely, már amennyit láttam belőle. Ilyenkor egy kicsit mindig elgondolkodom, hogy akarnék-e ott élni. UK-vel sok bajom van, mondjuk nekük is magukkal, viszont a külsős tartományok azért igyekeznek angliában tartani bajt (már, amelyiket lehet, mert van, amit nem tudsz). Hazaérkezésem után (ami egy 2 hetes kikapcsolódás végén volt), jött 2 hónap szenvedés. Anyám bekerült a kórházba, majd otthon ápoltam, mellé a születésnapom is is jött, amit köztudottan nem szeretek, asszony házával is volt egy kisebb para a villanyvezeték miatt. Különböző, sunyin bejövő, aljas feszkókeltő dolgok, amire az ember nem tud nem gondolni és lassan, cseppenként mérgezi.

Nő. A Nő megvan, életem leghosszabb kapcsolatában vagyok és még a 1.5 évet sem értük el. Lassan haladunk, egyikünk sem akarja elkapkodni, ugyan ez egy eléggé komoly összeilleszkedés ,szerintem nagyon durván daráljuk egymáson a kerekeket, hogy működjön. Én megteszek cserébe minden tőlem telhetőt és szerintem csajos is így van ezzel. Viszont borzalmasan kommunikálunk, borzalmasan osztjuk be az időnket, tényleg fenomenálisan összeillünk. Minden hibánkkal együtt.

Melóban érdekesen alakulnak a dolgok, az idei év csücskös volt, mert sok megbízást mondtak vissza a cukrosbácsik és túl sok volt a eszkimó. Jövőre megpróbálok cserébe alkudni a szűrömért, hogy többet ér a piacon, vagyi a pénzt, amit kapok érte, az nem ér már annyit, mint 2 évvel ezelőtt. Mellé pszeudoarchitecteked, amit szretek, cserébe keevset kódolok, szóval jelenleg eléggé érdekesen tudnám érvényesítenem magam az erőforráspiacon, ha oda kéne mennem újfent. 

És gecire ki vagyok merülve. Mármint általában semmihez nincs se kedvem, se erőm. Az ínhüvelygyulladásom elmúlt, lett cserébe befagyott vállam. Ez most nem akkora nagy para, mert nem úgy és annyira fáj, kisebb a mozgási tartomány, viszont, ha elég jól bemelegítek, akkor azért nem annyira szar. Az általános kimerültség miatt úgyis inkább az okosabb, mint erősebb vívásra álltam át. Talán így túlélem.

Vívás. Lassan a provostság kapujába érek, mármint, a pontok megvannak, szakdolgozat kéne és mondjuk vívni fém eszközzel a féderen kívül mással is. És itt jön a barbatrükk. Átrajzoltuk a provosti iskolát, februárban lesz a golive, addig amúgy kész is kéne lenni. Már csak pár dolognak a véglegesítése és a tesztmigrálások vannak hátra. Aztán, ha működi ka rendszer és a folyamatok, amit csináltunk, beadom mestermunkának. Megreformáltuk a sulit, én ezt csináltam benne. Mehetünk verekedni. 

Kimerítő év volt, a 3. évem a ciklusban (vagy az első?) mindig kemény. A következő évben is hosszú a lista, ha nem lenne dolgom is lenne az év végéig dolgom. Mármint izé, úgy, hogy, ahogy. Provost meg MS vizsgák. Jó lenne, illene. 

És zene. Úgy döntöttem, hogy a CoB - Are you dead yet-et akarom kirakni, jöhet némi emós metál. ÉS vezetni is jó rá!

Jövőre egy darabig ugyanitt, után jó eséllyel máshonnan.