2 7

Vannak pillanatok, amikor kicsit összeomlok. Most tartok talán a legsúlyosabb felé az eddigiek közül.

Szépen sorban:
múlt héten elbasztam valamit melóban, mondhatni a saját hibámból. Túlságosan kapcsi voltam és a kiváló bérnigger címre akartam hajtani ezért egyre több dolgot vállaltam fel magamra. A végén persze beütött a balszerencse.
Ezen héten szintén előjött 1 hasonló issue, csak azt központilag írják elő és a buzikurva rendszer nem mentette el. Természetesen ez senkit nem érdekel, csak az, hogy nincs készen. Mondanom sem kell kb múlthét kedd óta fáj a fejem, de majdnem konstans.
A 3 próbálkozásomnak csajozási ügyben dezső. Tegnap volt 1 ritka pillanat, amit úgy basztam el, hogy nem mentem utána... Utána kellett volna mennem...
A másik a játék. A jó öreg asztali wargame. Jelenlegi kampányomban 0-5 ös W-L ratioval tolom, ami mondhatni zseniális. Egyre kevesebb kedvem van játszani, mert tegnap konkrétan egy majdnem 100 ponttal gyengébb csapat vert el. Simán azért, mert a kockáim cserben hagytak ő meg kidobta a szemem. A pálya sem kedvezett nekem és a szerencse sem. ÉS fáj a fejem.
Melóban kollégák kedden félrehívtak, hogy beszélni szeretnének velem. Kezdek túl agresszív lenni és túlságosan hamar pattan el a húr. És már nem bírják. Anyám mondta talán még vasárnap, hogy sajnos egyre jobban kezdek hasonlítani apámra, neki is ilyen jellegű agresszivitási problémái voltak. "Soha nem ütött meg mert nem tudta, hogy mekkorát adna." Akit szeretek azt nem ütöm meg úgy. De mindegy, nem ez a lényeg. Konkrétan érzem, ahogy amortizálódok lefele mentálisan. Vitaminokat is kellett volna vennem, majd holnap. Ha már kedden nem vettem, akkor ráér pénteken.

Beszéltem vörös rocktóber kollégával, hogy erre segítsen valami megoldást találni, ha mást nem akkor diagnosztizáljon és segítsen valaki turkászt keresni, különben cigány idők jöhetnek mind karrier, mind más téren. Így is megöl a magány, már csak az hiányzik, hogy ez tovább fokozódjon...