Captain who?

Újra karácsony, még mindig gyűlölöm ezt az ünnepet.

Az utolsó 1 hónap mocsok kemény volt, sok utazással. Sok túlórával. De sikerült. Megcsináltuk, legalábbis azt a részét, amiben ember (mi) tényezők voltak. Az, hogy a többi nem működik, már nem az én hibám. Vagyis, a i hibánk, mert többen kontribútáltunk bele. De kezdjük az elején.
Többet szót nem érdemel.
Rögtön november végén jött az ukász, irány külföld, Darmstadt, be kell fejezni valamit, amit más nem tudott. Szokásos feltételek, nekik volt fél évük, nekünk kb 3 hetünk. Cserébe naoi 10-12 óra munka, amikor nem, akkor repültünk. Kemény volt, élveztem, hogy tudnám-e csinálni? Na ez jó kérdés. Nem tudom. Egyik felem asszondja, go, hajrá, csináljuk! A másik lusta, mint a kurvaélet és itthon akar tovább süppedni a kényelmes langyos vízbe. Az nem jó. Akkor inkább alszom szállodákban hevonta többször, mint itthon belepusztulni.
IGazából ezt a gondolatmenetet követve rá kell jönnöm, hogy a 2 döntés között nincs lényegi különbség. Se kutyám, se macskám, csak 1 anyám. Legjobb barátom Dublinban, tesóm sátoraljaújhelyen (bakker, hamarabb kiérek Londonba, mint oda, pedig egy 7x-es szorzó van a tácolságban...). Köv jübarátom apa, aki gyan közel lakik, de a gyerek és a család az első. A következő ember meg konkrétan belustult és jelenleg napot lop. Mindenki más kikopott ilyen meg olyan indokokkal. Szóval, ha repülnöm kell, akkor csak arra kell odafigyeljek, hogy a sportolásban legyen rendszer és legyen nálam fürdőnadrág.
Itthon, ha kimaradok az edzésről, akkor senki nem ír rám, ha én nem írok rá. Valahogy 22es csapdája, hisz én is rájuk írhatnék. Meh.

Karácsonykor már menetrendszerű lett, hogy dolgozom, csak vigyáznom kéne, hogy ne ez legyen a jövőm. All work and no play makes Jack a dull boy.

És ennek következménye, hogy halálra unom magam karácsonykor. Senkivel nem lehet dumálni, mindenki családol és élvezi. Szar, ha az embernek a családja 2 főből áll, akik közül ő maga az egyik láb.
A 2 ünnep között megyek gokartozni (ezer éve nem voltam), cirkuszba (1 valag kölökkel), amiben azért reménykedem, hogy nem csősznek szánnak. 30adikán nem is tudom már mit fogok csinálni. JA de. Megveszem az ajándékomat magamnak.

Szilveszter. Semmi kilátásban. 1 helyre van meghívásom, 270km-re. Itthon semmi sehol. Senki sehol. B-terv. Leszedni pár zenét és kimenni sétálni a rakpartra. Éjfél előtt. HA nem jön senki, akkor egyedül. Lehet meg kéne szoknom és megtanulnom egyedül szórakoznom. Ennyi idősen tuti kéne.

Jövőre csak lesz valami. Grace.

Echoes. Silence, Patience, Grace.

Life's not there

A tegnap estémet nem fogom zsebre tenni 1 darabig. Ennyire nem is tudom, hogy valaha meg lettem-e alázva. Az 1 külön dolog, hogy idegeneknek lett megint kipofázva a magánéletem, amikor mocskosul kurvára nem tartozik rájuk. 1-2 emberrel vagy nagyon el kell beszélgetnem vagy nagyon kurvára ki kell purgálnom az életemből őket.

ÉS az alázás: amikor a csatak részeg csaj is, akinek konkrétan teljesen mind1, hogy ki nyúl hozzá is fújjol rám és mondja, hogy nemköszi... na ott omlik össze a világom és lesz elegem az egészből. 

A belefutott ismerős nyakába lendületből beleugrik. 

Hivatalosan is lúzer lettem. Ennyi. Büdös életbe nem fogok kelleni senkinek.

Legalább elsüthettem Fat Ed zseniális mondatát:

- Adj a legolcsóbb és legerősebb piádból, ami felszakítja a fejem és belehugyozik. 

Hát a Dr. Boom az baszki feltépte és bele is hugyozott...

Remote (in)stallation

Lejárt a próbaidőm, megtartottak. Rengeteg kávét iszom. Sokat dohányzom. Futok, vívok, edzek. Tenyészek a gép előtt. Durva életem van, mi? Kicsit egysíkú.Nagyon nincs is baj vele, mert legalább pár dolgot jelenleg konstansnak tudok mondani és a munkámat nagyon élvezem. Sokat zsörtölődök, de szeretek zsörtölődni és attól még elégedettnek tartom magam. Csak unatkozom. Fantommal szoktam moziba járni, mással nagyon nem tudok/lehet. Nem mondom, hogy szánalmasnak tartanám az életem, inkább lemaradottnak tartanám magam a korosztályomhoz képest. Egyik haver tavaly vált, már új menyasszonya van. Másik edzőtársnak a jesszumpepi hozott karácsonyra egy barátnőt, már belőle is menyasszony lett. Elkezdtem tündérezni, megnézni, hogy mit lehet belőle kihozni. Nos 2 csajjal is találkoztam, de annyi. Hörcsög szindróma. A harmadik versenyzővl volt 3 kör is, aztán lett kijelentve, hogy arra az ajtó. 1-1, 2-2, 3-3. Jobb vagyok, mint Gaben! Én eljutottam a harmadikig!
Tündérkével viszont 1 bajom van. Ha lesz is connect, akkor kb nem jön válasz. Írok, talán válaszol, megint írok, lófasz gyári fénnyel. Legalább, jobban állok, mint tavaly. Jó, akkor 1 volt, ami jól is indult, de beleállt a földbe. Meh. Patience. Ez az év a türelemről fog szólni. Ki kell írjam, különben elfelejtem. Nem szabad kapkodni. Elég volt a tavaly.

I still hate being alone.

Megvolt az edzőtábor közben, mocsokul megéri FS-nek lenni. Már majd csak a provostiságra kell elkezdeni készülni.
Fasza az új vívókabát, csak kicsit kell rajta herkölni, hogy ne follyon rám a motoros protektorom alatta. És akarok 1 montantét és 1 egykezes I.33 federt is.

És mindenki nézze meg a Mad Max: Fury Road-ot.

Random zene:

Switches get stiches

És eljött ama bejegyzés, amit 1 ideje toltam, de csak azért, mert vártam a megfelelő időpontra.

Fél év Bété alklalmazottság után odébbmentem, alig párszáz métert. Magentás rabszolgának. Azon a helyen megdögöltem volna, de komolyan. Annyira kezdett gyűlni a szarfelhő, hogy konkrétan sajnálok mindenkit, akit megismertem és otthagytam. Nem ezt érdemelnék. Hiába fizetett jól, a mostani magasabb szintű munkát fog adni.
Fél évnyi L2es netwörközés alatt szerintem 1kezemen meg tudom számolni hányszor csináltam L2 katos munkát. Az embereket sajnálom, akiket otthagytam, a munkát nem. Akik régóta ott ültek és alig léptek előre, őket sajnálom, mert nem biztos, hogy látták, hogy miként lehetne jobban csinálni. Ticking time-emplyment-bomb. Amikor megjelentek a "suitok" már sejtettem, hogy ebből para lesz, mert amit láttam, az alapján sikeresen az emberekben fogják keresni a hibát, nem pedig ott, ahol valójában leledzik. És a pénteki beszélgetésem után igazam is lett, természetesen a munkaerőre húzták rá a problémát és ott lesznek levágások, nem pedig a procedúrákat nézik át &|az datbázis-t raknák rendbe.

ÉnE mentem szerverezni magentáékhoz. Remélem ott már nem lesz olyan incidensem, mint a DY-nál... Mióta kideürült a TA Driver teszt alapján, hogy perfektcionizmusra hajlamos vagyok, kicsit elkezdtem rettegni, hogy meddig lenne képes elmenni a tudatom, hogy megbüntessem önmagamat, ha elkövetek még 1 olyan hibát.

Wish me duck.

Echoes, Silence, Patience & Grace

2013 - Echos
2014 - Silence
2015 - Patience
2016 - Grace

HA jellemeznem kéne az elmúlt és az előttem álló 2 évet, akkor talán így tudnám a legjobban leírni.
2013 volt életem egyik legjobb éve, ahol rengeteg dolog jött szembe, rengeteg hang zúgott a fülemben pozitív fennhanggal. Ugyan az év évge elromlott, de még a szilveszter adott egy utolsó nagy felütést pozitavan.
2014 volt azaz év, amikor összeomlottam egy kicsit és elhallgattak a hangok. Év elején indult a lejtmenet, tartott sokáig. Majd jött az ősz és akkor már kínos lett a csend. Aztán jött az új hely és megjött a hangzavar.
2015 éve lesz a türelem éve. Ahol megtanulom a türelmet, de nem a beletörődést. Nem fogom hagyni magam legyőzni, viszont nem is fogok meghátrálni.
2016 lesz azaz év, amikor eljön a kegyelem és visszatér az életembe a megszokott harmónia. Ha beledöglök is.

Szóval egy rakás szarhalom közepén ülök és nem kaptam csak 1 orrlukamba szűrőt. Ez egy elhamarkodott rossz döntés volt, kapom is érte az ívet a sorstól. Amikor volt időm döntést hozni, akkor nem volt problémám, mindig olyan döntést tudtam hozni, amiből hosszútávon profitáltam. Néha már én érzem magam kényelmetlenül, mert másoknak sírok folyton, de amíg meghallgatnak nem lesz gond.
A szokásos sideprojectet feladtam. Nem nekem való az ismerkedés. Az erre elkülönített energiáimat inkább átcsoportosítom a sportba, a tanulásba és a figurázásba. Az is szerintem sokat elárul, hogy annyi kedvem sincs festeni, mint előtte soha.

Napidal, amit nem tudok kiverni a fejemből: