Role(play)call

2017 eltelt. Kegyetlenül, gyorsan, jóval-rosszal fűszerezve, de összeségében jó évet mondhatok magaménak. A 10 nap kirándulás Japánba az valami csoda volt. Tágra nyílt szemekkel, fülig érő vigyorral és nem kevés elvárással mentem oda, amiből kb minden teljesült. A látnivalók az fenomenálisak voltak, az emberek ugyan xenofóbok, de ahol nem, ott példásan bántak velünk. A kaja az isteni volt, a metró tiszta, az éplüetesek változatosak, Yodobashiban nem nehéz otthagyni 1 évnyi fizetést (nem tettem), cserébe Akihabara az 1 enyhe csalódás volt. Nem vagyok Gundam rajongóm, ott meg a felhozatal 90%-a gundam volt... Az ember azt hinné, hogy azért a DB, Cowboy Bebop meg még 1-2 hasonlókult animébőúl talál valamit... hát sajnos lófaszt. Figura+gundam. Egyik mocsok drága, másik meg kicsit olyan kínai piacos minőségű. Szóval annyira nem ájultam el tőle.
Amiben maradtunk Zyro cimborámmal, hogy élni élnénk, de dolgozni nem dolgoznánk ott. Imádtam a hely minden percét.

Természetesen, mint minden ilyen kaliberű utazás, ez is vonja maga után az elvonási tüneteket és a nagy terveket. Íme:
2019 - Szöul és Hong Kong. Meg mondjuk Makaó.
2021 - Kalifornia, Amon kollégához. Ez idestova kb 3-4 év, addigra már gyakorlott motoros leszek és motorozni fogok kaliforniában. Ez kijelentés volt.
2023 - Roadshow és onsennéző japánban, avagy második felvonás.

Ezek azok az a tervek, amik ambíciókat adnak, nem azok, ahol mások miatt csúszik meg a dolog...

Amúgy közben haladtak a dolgok, sikeres itil vizsgát tettem még gyorsan, beszélgettem 1 félrészeg kollégával, aki azért már eléggé régóta csapatja a cégnél és mondott okosságokat. Annyira nagyon nem éri meg váltani 3-5 évente. Ez annak fényébwen érdekes, hogy kaptam 2 ajánlatot. Akarom mondani 3at. Végül mind3at vissza fogom dobni, úgy döntöttem.

Nők. Leszámítva azt az 1 esetet, ahol eléggé rendesen összetörtek, semmi. Ami nem is baj. Jövőre lesz bőven dolgom, tanulni, tanulni, tanulni. Vizsgák, jogsi, még 1 itil cert is jól jönne és elgondolkodtam 1 6Sigma alapon is. A hiányát érzem a dolgoknak, de mivel a kereslet-kínálat nincs összhangban, ezért eléggé nehéz üzletet kötni. Meg kell oldjam a saját gondjaim. Vagyok olyan erős és jó, hogy ez mejnen.

Jövőre folytatom a Fiore kutatást és járok tovább coachingra, ahogy év végén tettem. Elnézve, kicsit mintha leeresztettem volna és visszajött volna némi extra a hasamra, mondjuk ez minden november-december környékén várható állapot, szimplán a sok ünnepség/szülinap és hasonlók miatt. Itt az ideje, hogy megint beköszöntsön 1 kis drákói szigor :).

A 3 évente beütő krachot meg betudom az exemnek, akinek sikerült idén enyhe, több hónapig tartó letargiába taszítania, de voltam olyan faszagyerek, hogy az év végére összeszedjem magam. Háh, in your face.

17 után nem marad más, mint bízni, hogy maradt elég Fate pontom 18ra és ha nagyon nagy a gond, akkro nyugodtan tudok belőle költeni.

Zárom soraim 1 számmal, amivel le sem tudnám tagadni a romantikus énemet (amit publikusan is csak ritkán ismerek el) és mellé valami bölcsességgel: A menny nem létezik, amiben élsz, azt tedd azzá magadnak és másoknak. Legyél önmagad paradicsoma.

Apropó, a 33 betöltéséért nem jár +1 Wisdom?

Nippon Manju!

2 hét és Japán. Nippon banzai!

EL nem tudom mondani, hogy mennyire várom és pörgök rá. Minden megvan, már csak a költőpénz kell. ÉS örülünk Vincent.

De elég a jóból. Május óta konkrét progres nem történt, sajnos semmi terén. Nincs meg az mcsa, nics meg az itil vizsga sem, csajt sem találok. Az utolsó az kellemetlen, az első kettő meg kifejezetten gáz számomra. Idén le kell tegyem az itilt, ha mást már nem is fogok.

Ezen kívül sajnos semmit nem tudok írni. Legalább írtam, it's something.

(C)redo

Mióta a múltkor írtam szépet(?) és jót(?), történt pár dolog.

Prioritás szerint:
 Japán: jegy megvéve, repülünk október-novemberben. Eddig egész jó esély van rá, hogy a krisztusi korba lépésemet több ezer kilométerre lévő országban fogom tölteni és a bakancslistámról pipálgatni. Az idei év legjobban várt programja. Maglev, Shinkaszen, Sinjuku, Akihabara, Tokyo éjjel-nappal. Aludni meg a repülőn fogunk. Mellé megy az edzés, hátha. Nem prioritás a bakancslistán, de rajta van.

Edzés: progress! Ha normálisan csinálja az ember, akkor nem szabad elkapkodni, cserébe az eredmény már látható. Sakkpályám nem lesz ősz előtt, sőt, lehet, hogy csak jövő nyárra lesz meg a pálya.

Munka: le kéne tennem 3 vizsgát és MCSA-ra avanzsálnom. Oshit. El kéne kezdeni tanulni... Ugyanitt, bepályáztam a senior rendfokozatot. Hálistennek csak emberileg kell fejlődnöm a feladathoz, majd még rá kell újra kérdeznem, hogy merre kell kérdezősködnöm szakmai segítségért és megfelelő guidance mellett meglesz. Gyakorolnom kell a szemöldökfelvonást a hebrencsségem helyett.

Tetoválás: ezen rengetegszer elmélázok. Szeretnék 1-et, de mit? A hova az kizárásos alapon vádli lesz, mert ott azért jobb állapotok uralkodnak. Valami mechanikus sárkányszárnyak Hermész megvalósításban. Kicsit giccses, de még jó is lehet. Ezt szerintem még emésztem 1 ideig.

Szerencsekerék: pörgetem, pörgetem, de valahogy csak az újrapörgetést adja ki. Gondolom azért, mert más is beleszólhat és ilyenkor átpöccinti, hogy "no.. no...". Mellé a türelmetlenek. Nem válaszolok x ideig és egyből bontás. Az egyiknél lehet az 1 hét kimaradás volt a gond, ezt beismerem.
Sokat gondolkodom, amikor éppen van fél-1 órám magamra és nem próbálom lekötni magam teljesen haszontalan dolgokkal. Ilyenkor átértékelem a dolgaimat, elkövetett hibáimat, döntéseimet. Természetesen hibázom, nem is keveset, aztán már csak később veszem észre, hogy mekkora csacska voltam. Viszont, valamiért másokkal szemben én képes vagyok tolerálni a hibákat és a tökéletlenségeket. Ami vicces, mert elvileg perfekcionista vagyok (de lehet csak magammal szemben) másokkal viszont megértő. A hiba bennem van. Kereshetek másokban, de a kopatibilitási problémákat az én oldalamon kell megoldani. Ez nem jelenti azt, hogy lejjebb adom az elvárásaimat. Növök én fel az enyéimhez rendesen. A többieknek meg nem kívánok rosszat, csak szimplán annyit, hogy ők is annyit szenvedjenek és essenek pofára, mint én. ez nem gonoszság, nem?
Korosztályom a második körös kölökáradathoz ért. Van otthon bontott whiskey-m. Péntek van, belefér. Remélem nem így születnek az alkoholisták.

Japán margójára:

good!good

Most nem jó. Nem rossz, nincs rossz. De nincs jó sem és ez megeszi a lelkemet teljesen. Alszom, de csak a testem pihen, reggel kedvetlenül kelek fel. Jelenleg nincs olyan behatás az életemben, ami fel tudná tölteni a készleteimet. Ami para, mert ennek hiánya ott jelenik meg, hol nem kéne, mégpedig munkában. Feleslegesen vitatkozom, leszek csökönyös és konkrétan néha már azon filózom, hogy mikor fog a főnököm félrehívni, hogy egyre többen panaszkodnak rám... ÉS majd elmondom neki, hogy bocsi, de ennél többet már nem tudok tenni. Sportolok, vitaminokat szedek, hogy ne égjen le az összes idegpályám, de nincs töltésem. Aztán ott van az a tény is, hogy a negatív változásokat nagyon nehezen érem meg, főleg, amikor derült égből a picsán rúgásként dobnak ki egy kapcsolatból. Nah az egy nagyon nagyon merített rajtam. Kb azóta még jobban megcsappantak a tartalékaim, amit a napjaim élnek fel.
Minap kérdezték ismerősök, hogy mi van velem. Mondom dolgozom, edzek, iszom. Azt nem mondtam, hogy a fizikai fájdalom keresésbe is belekezdtem (itt nyugodjon meg mindenki a picsába, nem nyesem magam vagy csonkítok, isten ments!), amit az edzésen a legkönnyebb előhívni. Szóval vívókabát lerak, GIANT DAD mentalitással megindul és meglássuk, hogy a réseken mi jön be.
A vicc, hogy a fizikális fájdalomküszöböm eléggé jó lehet, mert (nem megerősített) bordarepedéssel végigcsináltam az edzést. Csak akkor fáj, ha nevetek, levegőt veszek vagy tüsszentek. Erre nekiálltak nevettetni... rohadékok :).
Szóval, amint indulna az önmarcangolás és a felejteni képtelenség, MÉLY LEVEGŐ. au...
És nem tudom kiverni a fejemből. És ez a legszörnyűbb. Csak 1 kérdést tudok ilyenkor feltenni, a faszért mondtál igent...

Mély levegő.

Ja, mind3 Dark Souls kipipálva. Na jó, az 1nek a kiegjei nem és a 3ból is még hátra vannak a kiegek...

These days - intermezzo

One of these days the ground will drop out from beneath your feet
One of these days your heart will stop and play its final beat
One of these days the clocks will stop and time won't mean a thing
One of these days their bombs will drop and silence everything

But it's alright
Yeah it's alright
I said it's alright

Easy for you to say
Your heart has never been broken
Your pride has never been stolen
Not yet not yet

One of these days
I bet your heart'll be broken
I bet your pride'll be stolen
I bet I bet I bet I bet
One of these days
One of these days

One of these days your eyes will close and pain will disappear
One of these days you will forget to hope and learn to fear

But it's alright
Yeah it's alright
I said it's alright

Easy for you to say
Your heart has never been broken
Your pride has never been stolen
Not yet not yet

One of these days
I bet your heart'll be broken
I bet your pride'll be stolen
I bet I bet I bet I bet
One of these days
One of these days

But it's alright
Yeah it's alright
I said it's alright
Yes it's alright

Don't say it's alright
Don't say it's alright
Don't say it's alright

One of these days your heart will stop and play its final beat
But it's alright

Easy for you to say
Your heart has never been broken
Your pride has never been stolen
Not yet not yet

One of these days
I bet your heart will be broken
I bet your pride will be stolen
I bet I bet I bet I bet

One of these days
One of these days
One of these days

Amint lesz megint kedvem írni, írok. Addig zene.

Shape of me

Minap kitett egyik kedves finn ismerősöm kitett 1 képet 1 buta játékhoz "kérdezz bármi Top5-t és megválaszlom, tabu nincs." és az emberek elkezdtek aláírni. A szupertrollok elmaradtak, de az egyik kérés nagyon megfogott: Az élet 5 alapigazsága, amit mindenkinek tudnia kéne/illik tudnia:
1. mérj kétszer, vágj egyszer. - Ezt Bundi kollegám is mondta annó mindig, azóta kb a zászlómra tűztem.
2. A helyzet orvosolható, csak magaddal kell kezdened. - Erről kettő dolog jut az eszembe, az egyik a kreativitás és a hozzáállás. Ha negatívan állunk a dologhoz, akkor ugyebár bukásra van ítélve a dolog. A kreativitáshoz meg csak a "thinking out of the box" dolgot tudom hozzáfűzni. John Cleesenek van róla egy zseniális előadása, már sokszor megnéztem (az is hozzájárult, hogy sok villanykörte-cserélős viccet süt el benne), de úgyérzem, nem elégszer. Ez az, amit a legnehezebben tudok felszívni és valahol a magánéletben folyton elhasalok. A szakmai életemben olyan vagyok, mint egy bulldózer, amin egy Herendi tányérkészletet egyensúlyoz egy szamár (csökönyös, kitartó és ha nincs út, akkor cisnálok). A gond akkor van, amikor elejtem a szamarat. Akkor nagy gond van.
3. A költségvetés tartalmazzon 10% extrát. - Nincs mit hozzáfűzni. Ha kicentized, akkor rábaszol.
4. Senki nem változik, de mindenki képes tanulni. - Ezt még emésztem és sokat filózom rajta. A saját fejlődésemet alapul használva látok is meg nem is benn rációt. Ha viszont előveszem apámat, akkor nála kijön a nem is változik és tanulni sem képes... Ehhez majd lehet professzionális segítséget fogok kérni hozzáértő ismerőstől, hogy miként látja, fejlődök és tanulok, de a mag az ugyanaz marad? (néha még a lustasághoz is szétszórt és a szétszórtsághoz is lusta vagyok).

Amúgymeg. Tokyo tervezés beindult, most már konkrétumokkal dolgozunk. Júniusban jön a Foo Fighters. Amikor megláttam a hirdetést, akkor a kollégák nem értették, hogy miért produkálok olyan hangokat. Mert az örömsikoltozással zavarnám őket. A jegyet megvettem. Örülök.

Panaszkodnom is kéne? Nem fogok. Most nem. Nincs miért. Nincs olyan nagyon kifejezetten rossz, a jót meg már leírtam.

Zene. Igazi earworm. Az eredeti is ugyanilyen jó, ugyan lágyabb lépésben.

My words

2016ot lezáűrtuk. Televolt élménnyel, csalódással, veszteséggel és természetesen jutalommal is.
Élmény: sosolrni is nehéz, Dublin, Bécs (ami idén is lesz), átdolgozott hétvégék, MCP vizsga, Sajt-buli... Jó volt. Meg a 9 hónapos kapcsolat se volt rossz.
Csalódások: csalódtam magamban, csalódtam emberekben, csalódtam barátban. Ami azért fáj. Nem is magam vagy más emberek, hanem inkább a baráti csalódások.
Veszteség: minden évben egyre jobban kiégek. Mindenféle külső behatások vagy azok hiánya miatt. I die a little every time. És ez az év sem lesz kegyes, tudom, hogy fogok még ide fájdalmat kiírni. Nem keveset.
Jutalom: a jutalom a folytatás. Újra lehet harcolni 1 újabb évig. Bölcsebben, 1 lépéssel közelebb a fődíjhoz.

Keep on rolling, another year awaits.