ALLEN WRITE SOME DIALOGUE HERE!

Hétfő van, mára meghalt a cirkóm érzékelője és itt ülök a hidegben és várom, hogy a szerelő visszahivjon. Eléggé ironikus lezárása az évnek, kedves december mindent megtesz, hogy emlékeztessen, hogy 2020 még nem ért véget. 

HA úgy veszem az év eleje viszonylag jól indult, vagyis nem volt semmi lehúzó dolog. Aztán jött a covid, vagyis a wuhanvirus, amivel kb március közepétől május végéig/június elejéig szobafogságban ültem. Az összes érintkezés max anyámmal vagy a szomszédokkal volt és a napi programom is "munka, edzés, játék, alvás" jegyében telt. Az akkori majdnem 3 hónapot sikerült az arcokkal közösen túlélni, lásd játék... 

Nyáron 1 kicsit jobban telt az idő, akkor már ki lehetett mozdulni, ismerkedni, picikét utazni, egy szóval élni. 

Őszre vártuk a visszatérést kötelezően a 4 fal közé, amikor is talán nem fog megint előről indulni a bezártság, mert az edzés is csücskös lesz a hideg miatt. Közben sikerült egy lánnyal összejönnöm, ami elég nagy szó volt, főleg, hogy 3+ évembe telt. Nem volt zökkenőmentes, 3 hónap után ki is lett rakva a szűröm, holott szerintem mindent is megpróbáltam megtenni a dologért. Az utolső hét volt a legjobb. Sikerült egy bőrbajt összeszednem, amit azóta leadtam sikeresen, majd a hét végén jött "értékellek, mint embert". Doesn't matter, had sex.

Most itt ülök a hidegben és várom a szerelő hivását.

Mentálisan eléggé kihivú volt az év, hogy finoman fogalmazzak. Azóta terápiára is elkezdtem újra járni. ÉS úgy érzem, hogy nem panaszkodhatom. Ez inkább egy amolyan összefoglalás és tudom, hogy van olyan ember, akinek ez egy kedd vagy egy csütörtök. Mondhatni járulékos károkkal megúsztam, szilveszter jóbarátok körében fog telni, holnapra lelazitás van kilátásban. Jövőre jöhet ASIAv3 tervezése. 

Hogy Kázmér és Hubát idézzek: ugyanennyi erővel lehetett volna jobb is. Nem vagyok magam alatt, nem vagyok kilátástalan, szimplán kimerült és és fáradt. 

I need a drink and a hug. És egy kis csúszócsomó, csak, hogy jobban csússzon.

Some kind of Monday

Rágörcsölök dolgokra. Hiába mondják, hogy ne, ez azért nem igy megy. Mig egyedül voltam - hálistennek ez most megszünni látszik, de erről majd később - olyan dolgok fejlődtek ki, nos, nem kifejezetten pozitiv dolgok, amiket nemigen fogok tudni leadni mondjuk tized annyi idő alatt. Például az önzőséget észre sem veszem, mert alapjáraton jómagam kerülök az első helyre, hiszen én vagyok a legfontosabb. Aki meg szeretne valamit, az szól. 

Mint kiderült ez az önző hozzáállás, ami fel sem tűnt, hogy kialakult, hiszen hogy figyelnék oda másra, amikor néha magamra se tudtam. 

Ezt azért irom, mert menet közben sikerült barátnőt szereznem. Iszonyatosan örülök, majdnem el is rontottam az elején, sikerült megbeszélni. Azóta teperek, próbálok teperni.

Valahol nem tudom legyűrni azt az érzést, hogy nem sikerült megint megfelelnem. Aztán lehet mégis és csak jobban kéne biznom magamban e téren. És nem az agyára menni. Furcsa, mert pont ellentétes tipusú lány, mint akikhez eddig szerencsém volt. Mondjuk mivel 30fölöttiek vagyunk, lehet tényleg nem 20onévesen kéen viselkedni, viszont még sosem volt olyan csajom, aki utálta volna a smalltalkot. Én utálom a smalltalkot. Kicsit kaotikus életet él és mintha megpróbálna ellenálni a minimális rendnek, amit pl én képviselek, ami azért vicces, mert ha nem szervezi ki az ember a rend fenntartását, akkor neki kell megoldania. Ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy vigyem a háztartásom, nehogy leessen az aranngyűrű az ujjamről. KAjában sajnos finnyás, de nembaj, attól még szeretnék neki majd egyszer fúzni.

A felépült láthatatlan gájaimmal meg nem tudok mit kezdeni. Mármint ez nem a psichológus féle gát, az inkább a forrás feltárása lenne - azt tudom kivételesen - és leverni megegy 2 heti 1 órés session alatt nemigen lehetne eredményesen. Oda valszeg mást kéne vinnem. 

Mivel tudom, hogy nem feltétlenül vagyok könnyű eset és az érdeklődési köröm is extrém (ahogy a hobbijaim), ezért a programokat inkább rábizom. I do hope I won't screw this up.

Örülök, tele a fejem, rá vagyok görcsölve és úgy érzem hogy mindent, amit vgigviszek, valahol elrontom 1 picit. 

És titokban is tartjuk, ami valahol ad 1 kicsi fűszert is neki. Már csak fel kéne nőnöm a feladathoz. 

3 hét és jön a köv szintlépés. Ezt még egyelőre barátokkal töltöm. Max kapok jó tanácsokat és elmesélem nekik is, hogy mennyire szuperbalfasz vagyok. 

Régi kedvenc romi dal. Mert a Fumoffu egy szivemnek kedves mese. 

Enjoy the (p)si(y)lence(er)

Az élet szép. Főleg most. Év elején kirobbant egy pandémia. Nem látni a végét, nem sikerült a teljes spektrumát feltérképezni, de nem játékból van. Ennek a folyománya a világra való tekintettel az lett, hogy mindenki (mármint az értelmesebbje) megpróbált izolálódni. Fizikai szinten, 2 métert tartva, maszkot hordva. Március közepén mondhatni bezárták az országot és mindenki elkezdett otthonról dolgozni, már, aki tudott. 

Hősünk itt kapcsolódik be a történetbe, mint a 4 fal közé zárt alfanörd. Kemény 3 hónap volt, mire újra kiengedték a világot, ahogy őt is. Cserébe heti átlag 5 edzésem volt, szóval mire kijutottam az ajtón messzebb, mint a sarki (bármilyen) bót, sikerült némi izmot is fölszednem. Tartottam a súlomy a heti 2 tábla csoki mellé. Mellé végtelenül sokat kockultunk. A végére elég jól megszoktam, mondjuk jól ki is készültem. 3 hete 1 hét alatt már eléggé sok ember mondta, hogy elkezdtem nagyn negativ lenni. D-vitamin hiány. Nem csoda, sok napfényt nem láttam, manapság is simán (sajnos) képes vagyok a gép előtt ülni akár napi 12 órát is. 

És ez igy nem mehet tovább. A fizikai szociális elzárás miatt (minimálisra kellett venni a kontaktust bárkivel is) eléggé elszigetelődtem. Mármint a mások behatásától, amit észrevettem, hogy nem jó. Mondjuk nem csak magamnál vettem észre, 1-2 embernél a forditottját, ahol is a túlságosan nagy bezártság kicsit kiforditotta őket magukból. Én túl sokat voltam egyedül a fejemmel, van, aki meg egyáltalán nem is tudott egyedül lenni. Melyik a rosszabb? Amikor össze vagy zárva a gondolataiddal éjjel-nappal és nicns rendes aktiv elterelés vagy amikor nem tudsz 1 tiszta percet eltölteni magaddal, hogy megbeszéld a történteket. Mindkettő a pokol a maga módján. A pandémia helyzete egyhamar nem fog javulni, szerintem idén már nem fogom látni az irodát. 

Elkezdtem tervezni az őszi etapot. Kimozdulni rendszeresebben és mellé valahogy megtartani a lendületet. Mire kiengedtek minket, elkezdtem megszokni az otthoni munkát. Még mindig utálok otthonról dolgozni.

Munkában nincs sok változás. Menet közben lecserélték a főnökünket egy másik srácra, az ő keze alatt kicsit jobban mennek a dolgok. De szépen lassan fogyunk és 1 kicsit kapkodásnak érzem a dolgot. Mellé kicsit mást is csinálok most, nem csak a napi darálást. Cserébe a többiek kicsit szenvednek. Valahogy ez picit az alap lett. Ha bárki lelép 1 picikét a társa (már, ha van) rögtön szenvedni fog 1 kicsit a nyomás alatt.

Mindjárt szeptember, marad 4 hónap az évből. Érdekel mi lesz még idén. Mekkora lezárás lesz, mi lesz benn melóban, vajon megtanuloke fotózni? Vajon sajtból van a hold? Eljutok jövőre a Korn koncertre?  Az élet szép :).

Ezt a bandát nemrég találtam. Egész beragadtak, holott vagy 25 éve csapatják. Miért nem hallottam 10 éve őket?