HA úgy veszem az év eleje viszonylag jól indult, vagyis nem volt semmi lehúzó dolog. Aztán jött a covid, vagyis a wuhanvirus, amivel kb március közepétől május végéig/június elejéig szobafogságban ültem. Az összes érintkezés max anyámmal vagy a szomszédokkal volt és a napi programom is "munka, edzés, játék, alvás" jegyében telt. Az akkori majdnem 3 hónapot sikerült az arcokkal közösen túlélni, lásd játék...
Nyáron 1 kicsit jobban telt az idő, akkor már ki lehetett mozdulni, ismerkedni, picikét utazni, egy szóval élni.
Őszre vártuk a visszatérést kötelezően a 4 fal közé, amikor is talán nem fog megint előről indulni a bezártság, mert az edzés is csücskös lesz a hideg miatt. Közben sikerült egy lánnyal összejönnöm, ami elég nagy szó volt, főleg, hogy 3+ évembe telt. Nem volt zökkenőmentes, 3 hónap után ki is lett rakva a szűröm, holott szerintem mindent is megpróbáltam megtenni a dologért. Az utolső hét volt a legjobb. Sikerült egy bőrbajt összeszednem, amit azóta leadtam sikeresen, majd a hét végén jött "értékellek, mint embert". Doesn't matter, had sex.
Most itt ülök a hidegben és várom a szerelő hivását.
Mentálisan eléggé kihivú volt az év, hogy finoman fogalmazzak. Azóta terápiára is elkezdtem újra járni. ÉS úgy érzem, hogy nem panaszkodhatom. Ez inkább egy amolyan összefoglalás és tudom, hogy van olyan ember, akinek ez egy kedd vagy egy csütörtök. Mondhatni járulékos károkkal megúsztam, szilveszter jóbarátok körében fog telni, holnapra lelazitás van kilátásban. Jövőre jöhet ASIAv3 tervezése.
Hogy Kázmér és Hubát idézzek: ugyanennyi erővel lehetett volna jobb is. Nem vagyok magam alatt, nem vagyok kilátástalan, szimplán kimerült és és fáradt.
I need a drink and a hug. És egy kis csúszócsomó, csak, hogy jobban csússzon.
No comments:
Post a Comment