Sunday, October 18, 2020

Some kind of Monday

Rágörcsölök dolgokra. Hiába mondják, hogy ne, ez azért nem igy megy. Mig egyedül voltam - hálistennek ez most megszünni látszik, de erről majd később - olyan dolgok fejlődtek ki, nos, nem kifejezetten pozitiv dolgok, amiket nemigen fogok tudni leadni mondjuk tized annyi idő alatt. Például az önzőséget észre sem veszem, mert alapjáraton jómagam kerülök az első helyre, hiszen én vagyok a legfontosabb. Aki meg szeretne valamit, az szól. 
Mint kiderült ez az önző hozzáállás, ami fel sem tűnt, hogy kialakult, hiszen hogy figyelnék oda másra, amikor néha magamra se tudtam. 
Ezt azért irom, mert menet közben sikerült barátnőt szereznem. Iszonyatosan örülök, majdnem el is rontottam az elején, sikerült megbeszélni. Azóta teperek, próbálok teperni.
Valahol nem tudom legyűrni azt az érzést, hogy nem sikerült megint megfelelnem. Aztán lehet mégis és csak jobban kéne biznom magamban e téren. És nem az agyára menni. Furcsa, mert pont ellentétes tipusú lány, mint akikhez eddig szerencsém volt. Mondjuk mivel 30fölöttiek vagyunk, lehet tényleg nem 20onévesen kéen viselkedni, viszont még sosem volt olyan csajom, aki utálta volna a smalltalkot. Én utálom a smalltalkot. Kicsit kaotikus életet él és mintha megpróbálna ellenálni a minimális rendnek, amit pl én képviselek, ami azért vicces, mert ha nem szervezi ki az ember a rend fenntartását, akkor neki kell megoldania. Ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy vigyem a háztartásom, nehogy leessen az aranngyűrű az ujjamről. KAjában sajnos finnyás, de nembaj, attól még szeretnék neki majd egyszer fúzni.
A felépült láthatatlan gájaimmal meg nem tudok mit kezdeni. Mármint ez nem a psichológus féle gát, az inkább a forrás feltárása lenne - azt tudom kivételesen - és leverni megegy 2 heti 1 órés session alatt nemigen lehetne eredményesen. Oda valszeg mást kéne vinnem. 
Mivel tudom, hogy nem feltétlenül vagyok könnyű eset és az érdeklődési köröm is extrém (ahogy a hobbijaim), ezért a programokat inkább rábizom. I do hope I won't screw this up.
Örülök, tele a fejem, rá vagyok görcsölve és úgy érzem hogy mindent, amit vgigviszek, valahol elrontom 1 picit. 

És titokban is tartjuk, ami valahol ad 1 kicsi fűszert is neki. Már csak fel kéne nőnöm a feladathoz. 

3 hét és jön a köv szintlépés. Ezt még egyelőre barátokkal töltöm. Max kapok jó tanácsokat és elmesélem nekik is, hogy mennyire szuperbalfasz vagyok. 

Régi kedvenc romi dal. Mert a Fumoffu egy szivemnek kedves mese. 





No comments: