VaterLan_D

Who s above Major Failure? General Fuckup. Máig nem tudom eldönteni, hogy vallásos ember vagyok-e vagy ateista. Mindkettőre van mgyarázat: ha Isten létezik, akkor a legnagyobb geci a világon. A másik opció, hogy nem létezik, szimplán csak kibaszott szerencsétlen vagyok. Már anyám is látja...

Szóval van új munkám. Telekommunikációs cégnél vagyon L2es ticketmonkey (network engineer). Közel sem annyira jó munka, mint az SCCM engineerkedés, de fizet, hátránya, műszakolás. Na ez az amihez nicns kedvem se gyomrom. Elég volt 5 év belőle. Valahogy ki kell lobbizam, hogy engem kurvára felejtsenek el éjszakai műszakolásra. De lendületből, a hétvégét sehogy nem fogom megúszni, sajnos. 12 órás hétvégi műszak. Avagy hogyan basszak eret magamon.
Benn nincs jutúb, nem tudok úgy dolgozni, ahogy szeretek, nem tudom kizárni a külvilágot. Ez kicsit idegörlő. Sajnos a másik project meghalt, nem hiszem, hogykapnék onnan megkeresést a továbbiakhoz. Mellé meghalt az asztali gépem is. Not as planned... Zombikat akarok hentelni, tucatszámra. Az élet kemény.

Menet közben olvasok 1 könyvet, ami a szeretet nyelveiről szól, igaz nem azt sikerült megtalálnom, ami nekem kell, hanem a házasságos verziót. A másik könyvet majd valamikor leszedetem haverral amazonról e-verzióban. Remélem DRM nem lesz rajta...

Csajok terén meg mit is mondjak. Az előző félsikerélményt ugye lelombozták azok a részletek, hogy pl pár nagyon fontos dolgot teljesen máshogy képzelünk el. Azóta dumálgatok a csajjal. Még mindig aranyos, még mindig máshogy gondolkodunk. A korosztálykülönbség is sajnos ott van.

Aztán jött 1 másik, akivel inkább el se kezdtem semmit. Elmondás alapján még több olyan tényező van, ami miatt kiemelten veszélyeztetttnek ítéltem meg a dolgot és inkább hagyom.

Kedvenc idióta picsámmal újfent összevesztem, nem is akárhogy, teljesen lényegtelen, hogy mi miatt. Az viszont néha teljesen el tud keseríteni, hogy emberek milyen hamar hajlamosak felhagyni 1-1 ember gondolatával. Kivételesen ennek örülök. Nem szívesen néztem volna végig, hogy kihúzzák alólam. Viszont ott van ez a huzavona, amiben igyekeztem nem oldalt választani vagy akárkinek a pártját, ami természetesen arra vezetett, hogy én lettem a szararc. El is hajtottam a francba, hogy én nem ezért barátkozom vele. Pár nap múlva egy másik volt kollega írt rám, hogy elnézést kérne a nevében. Aztán amikor kegyeskedett őfelsége is elnézést kérni, akkor gondoltam megnézem, mennyit ér a barátságunk. Amikor én hibáztam, próbáltam lépten nyomon jóvátenni. Itt volt egy próbálkozás utána meg jött az űr csöndje. Ennyit ért ez a barátság.

Manapság eléggé magam alatt vagyok, gondolom ez teljes mértékben kiülhetett az aurámra, mert kb 1-2 ember hajlandó rendesen szóbaállni velem a kollegák közül, valamiért azok, akikkel lkezdtem kerülnek is, vagyis inkább, kirekesztenek,mintha nem lennék ott. Gondolkodom mit baszhattam el, de nincs sok ötletem. Inkább semmi.
Amit kaptam figyelmeztetést a kolleginától, akit régebbről ismerek (finom darab, csak szerintem én neki senki vagyok), hogy sok a gonosz a cégnél, inkább ülljek csöndben. Van egy érzésem, hogy az előzőnél is komplexebb a képlet, mint nekem mondtak. De jó pénzt adtak. Attól még szarjanak sünt, mocskos buzránsok.

Új hely előnye: ennyi jó nő nem is tudom hogy valaha vett-e már körül. De tényleg. 1-2 nek fel van vágva a nyelve, hogy én elszégyellem magam (mondjuk ez már az idősebb, éretebb (?) kategória). A maradék meg hű. Van, akit már nézni is élvezet. És van már kedvencem is.

Oké Karma, még nem rúgtál idén belém eleget, hajrá, még nincs vége az évnek. Még bírom, te szarházi kurva.

A 30-adik jó volt. Legalábbis az a része, ami kimaradt. Vajon aznap hála a keresztbeszervezésnek, amivel megleptek, mit múlasztottam el.

Idézet a költőtől alant.

Time in a bottle

Szóval.

Már nem a HeriPotternél dolgozom, mert úgy döntöttek, hogy nem kellek nekik. Egyik legrosszabb döntésüket hozták meg és ezt nem csak én mondom. Megvolt az agony, túlléptem, anyáztam megint, megint túlléptem. Találtam új munkát.

Amilyen jónak hangzik, annyira nem vagyok elégedett na látottakkal és hallottakkal... az indoktrinálás 1 külön kategória, de sajnos sikerült 1 olyan dolgot belőnöm, ami visszalépés számomra szakmai szempontból. Mérnork vagyok, nem ticketmonkey. DTS, solution, planning, integrtion, execution /w or /wo cold weapons.

Az külön fájt, hogy nincs üresjárat, ergó, a tnaulást meg kell oldanod munkaidőn kívül, mert nem lesz olyan, hogy most pihi van és akkor mondjuk a szakmádhoz kapcsolódóan tanulsz. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem lesz tele a vinyóm tananyaggal...

Szóval. 1 évet adok magamnak, hogy elérjem a CCNA fokozatot. Meg kell tanuljam, de nincs mit tenni, braindump, szimulátor, tankönyv és cbt nuggets. Rá 1 évre össze kéne már kalapálni a kurva mcsa-mat, hogy legalább picike architect lehessek...


Not my year...

More cheese

Megvolt az idei annual héderelés és naplolás pusztazámorin, a sors természetesen ott köpött bele, ahol csak tudott...
Az egész indult úgy, hogy múlt héten megköszönték a részvétemet hirtelen lendülettel, hogy még fel sem fogtam. A hét elején meg közömbös voltam, azóta teljes mértékben átcsapott gyűlöletbe és kurvaanyázásba és a cég konstans szidásába. Mert akkor is 1 fos-szar cég a HP. Igazából voltak olyan pletyik, hogy több embert vágnak ki még augusztus végéig, sőt, be is jelentették a többieknek, majd köv kedden ment a duma, hogy az istenek az áldozattal meg vannak elégedve.Nekem ezek után az esik le, hogy én bizony 1 merénylet áldozata lettem. Laza mozdulattal küldtek el. Vajon, ha annó nem baszott volna be a ménkü, most is engem basztak volna ki?
Aztán jött a következő facsavar, augusztus 20ról virradóra kiújult a bajom. Nagyon rég volt vele problémám, most kőkeményen pótolt mindent, amit lehet. Természetesen a semmittevés végéig, szóval 3 percet nem tudtam ülni, olyan fájdalmaim voltak, szal pénteken olyan 4 fájdalomcsillapítót minimum magamba tekertem. Sörrel vagy koktéllal húztam le. Nem fogok lemondani arról a kis jóról és vizet inni. Korábban döglök meg, korábban fogom végre kipihenni magam.
Az úton lefele megjött a pech és balesetet szenvedtünk. A mentőket megdobtuk, nem volt személyi sérülés, viszont a kocsi tropa lett. Steelt se szereti a sors... Annak a ténye, hogy sérülés nem történt, kicsit oldotta a dolgot, mondjuk Kelly kicsit megijedt és el is sikoltotta magát. Nekem sikerült megőriznem a hidegvérem és körbekérdezni ugrásra készen, ha valami baj lenne, hogy mindenki egyben van-e. A legfurább az volt, hogy engem szinte meg sem érintett a dolog. Mondjuk csak Kelly illetődött meg, de ő is hamar túltette magát. Ilyenkor örültem volna, ha odabújik hozzám, mint erős férfi és vigasztaljam meg... de nem, you can suck it Hollywood! Legalább gyakoroltam rajta a figyelmességet pár napig. Ártani nem árthat, elfér a polcon a többi useless dolgom mellett.
És nem láttam Kellyt bikiniben. Igen, ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam. Jogosan.

Jó ez a hónap.

NotMyDay/Week/Month/Year.

Double Cork

Kirúgtak. Pénzügyi döntés. Még múlt csütörtökön. Okosak voltatok. Egyik legjobbat rúgtátok ki. Így kell csinálni.

Szóval munkát keresek. Mindenkit riasztok, nem ejtek foglyokat. Most már nincs mit vesztenem.

kalács

Régen írtam, nincs is nagyon mit. Volt edzőtábor, ami kurvajó volt. Inkább egyelőre csak ülök és úgy teszek, mint aki élvezi a nyarat és közben semmit nem csinálok. Nyaralni kéne. Rendesen.
Az augusztus vége legalább programokkal teli lesz hétvégén, amiből az első most szombatinál zseniálisan érzem magam. Természetesen végig kell asszisztáljam, hogy havercsaj rá van indulva haverra, megint. Deh boldog vagyok...
Aztán meg ott lesz Atkár, várom, mint a foghúzást. Lemegyek a melegbe és kivi leszek milyen lesz. Viszek fürdőnadrágot. Mondjuk a piát és a limonádét, amit nap közben fogok termelni azt nem tom hogy fogom megoldani.
Aztán Sajtbuli. AZT várom. Kicsit sokan leszünk idén, de nem bánom, a medencéből nem fognak kirobbantani, az is tuti.
Aztán Győrbe irány le. Vajon ott mi lesz és mi a terv? 1 hétvégés naplolás? akkor is? benne vagyok. Bármi más? Meglássuk. Nem remélek semmit, abból már kinőttem.

Ez egy kurva értelmetlen poszt volt.

Napod

Összefoglalva, ma nem volt jó napom, nem volt jó hetem. Aludni alig bírok, hulla kimerült és fáradt vagyok, természetesen a sors basz, ahol ér. Nő a környékemre se jön, inkább mind menekül. 

A mai napon nem kellett volna elmennem a diplomaosztóra, se az utána volt vacsorára. De 1 fasz vagyok és naív. És már a barátaim sem fogják az én pártomat. Kezd megint elegem lenni.

FS '14

2014.06.08-adikán, délután 18:00 kor hivatalosan is Free Scholler vívó lettem. Fuck yeah.

A többidologról meg majd írok 1 összefoglaló posztot magamnak, hogy el ne felejtsem, hogy az élet akkor is zajlik, ha nem figyelek oda rá.

Animality

Ma nem lesz zene. Nincs is olyan dal, amit ki tudnék tenni és passzolna hangulatomhoz. Ami viszont meglehetősen ingadozik az elmúlt néhány hétben. Ilyen általában akkor szokott lenni, amikor rossz híreket kapok valamilyen irányból és elkezdek rápánikolni. Az mind semmi, mert ilyenkor legalább mégjobban elkezdek szétesni, ami triggereli azt a folyamatot, ami azért felelős, hogy megjavítsa a komponenseket a kicsi lelkecskémben. Szóval lejtő és széthullás, aztán Dijonban talpraállás. Lesznek bumpok, amik segítenek, például a most csütörtök, amikor is protectorban és federrel fogjuk ütni egymást edzésen, hogy segítsünk az új kiképzett adag bírónak a gyakorlásban, Slash&Bash.
Hétvégén con. Igazából, 1 ideje elkezdtem gondolkodni, hogy miért is megyek ki. Az ingyen belépő részletkérdés és költség; mióta vannak haverok és kiderült, hogy a fél szervezői gárdát is ismerem, az unalmas órákra is tudok programot találni magamnak. A plüssölős felügyelős dolog, meg nem tom. Elvagyok ugyan, de 1 kicsit zavar is a dolog. Lehet, jövőre már nem fogom csinálni. Amiről meg régóta álmodok, annak az esélye is a nulla fele mutat. Jelmezverseny funky ugyan, de rendes fotoapparat nélkül nemigen tudom megőrözni a jövőmnek. Ahhoz meg fényképezni is meg kell tanulni.

Kicsit több, mint 1 éve költöztem el otthonról, napi és heti rutin teljesen beállt:
Hétfőn jóga, izzadunk, mint kurva a templomban,
Kedden egyelőre egyik jóga, ősztől provost. Metál.
Szerdán unaloműzésből edzés, jelenleg FS írás, amikor éppen nem büdös.
Csütörtökön megint vívás, haladón áldozunk a fém oltárán.
Péntekem és a szombaton a változékony, de valahogy ott is eléggé egysíkúak a programjaim. Van eljutok bulizni vagy kocsmázni vagy a klubban lopm a napot. Vasárnap anyámnál vagyok.

Ez a heti ruton nagyon jó, mert hacsak a lustaságom nem szól közbe, akkor mindig tdom, hogy mi merre hány méter. És ez fog megölni. Kell a kimozdítás, kell, hogy ne csak limitált opciókból dolgozzak és a legjobban, hogy ne mókuskerék legyen. KELL A RENDSZERTELENSÉG. Túl sokat áldoztam a rendszer oltárán. A rendszernek hála feledékeny és szétszórt lettem, mert mindennek meglett a rutinalapú menetrendje. Ha  belegondolok, akkor régen ezt akartam, ami nem igényel feles agykapacitást, azt letolni 1 olyan szintre, hogy ösztönből és rutinból megy. Mivel nem tudom jól kezelni a változásokat, rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog működni. Ideje elkezdenem segítséget keresni és visszaemelni a létem a rutinból és az ösztönszerűvé degradált folyamatiból, hogy újra tudatosan cselekedjek és magam uraljam minden döntésem. És ne csak félinformációkra emlékezzek. Vagy kurvára rábaszok.

Eleksün.

"You want to know about voting. I'm here to tell you about voting. Imagine you're locked in a huge underground nightclub filled with sinners, whores, freaks and

unnameable things that rape pit bulls for fun. And you ain't allowed out until you all vote on what you're going to do tonight. You like to put your feet up and watch

"Republican Party Reservation". They like to have sex with normal people using knives, guns and brand-new sexual organs that you did not know existed. So you vote for

television, and everyone else, as far as the eye can see, votes to fuck you with switchblades. That's voting. You're welcome." - Spider Jerusalem, Transmetropolitan.

One Fierce Beer Coaster

Hol volt, hol nem volt - inkább nem volt - egyszer egy egyszerű gyerek. Aki az évek alatt faékből menetes csavarrá fejlődött. Hogy miért csavarrá? Because fate liked to screw with him. 

Eltelt 2 év a térdsérülésem óta. Van hátra 2 hónap az FS napjáig. Természetesen megint elkezdett fájni mocskosul a térdem, de nem a szokásos front/stresszes módon... elfogyott a kenőolaj. Tudom, hogy én is hibás voltam, hogy nem törőstem többet vele, de reménykedtem benne, hogy sikerül a kezdő rugástól meglódulnia. Mostanra fogyott el a lendület. Azóta kezdett el így fájni, mióta megvolt az epic balhém vele. 

Me reggel megkérdezte, hogy nem megyek el vele-e reggeliért. Ez tényleg ostoba. 

A múlt hetem is érdekes volt, amikor haladón majdnem belevágtam edzőtársam lábába a késem. Én mondtam, hogy ne, de neki végig kellett vinnie a poént. Aztán mondta, hogy nem kéne, mondtam, hogy én szóltam, hogy I'll cut you. Ilyenkor kiváncsi vagyok, hogy mi jön le másoknak. Mennyire ugráló a rólam kialakult vélemény és hogy mit vesznek ki. Ketyegő bomba nem vagyok, inkább csak néha az értelem elmegy 5 percre. 

Mocskosul fáj a térdem, bárhogy tartsam. Az FS-t úgy néz ki, hogy az Advil ultra fogja szponzorálni. Mondták, hogy nem feltétlenül a legjobb, mert nem fogom tudni, hogy mikor történik a baj. MAjd odafigyelek. és viszek magammal botot. Remélhetőleg nem fogok összeseni, mert feladja a térdem. Az megalázó lenne. 

Szervesen nem kapcsolódó mai nóta:

I LIKE this part... IT SUSTAINS ME!!

Az megvan, hogy egy felszínes idióta picsa? A múlt szombati írásom, ahol leírtam a gondolataim és érzéseim, el sem olvasta. A tegnap elsütött poént úgy kezelte, mintha direkt megalázásból mondanám. Szerintem az SMS-t sem olvasta el, amit utána küldtem este, miután beszéltünk. Természetesen ma is írtam neki. Szerintem elolvasta. Természetesen, amikor kérdeztem tőle a tegnapi sms-el kapcsolatban, arra 0 reakció volt.

Azért vicces, hogy 1 barátság hogy tud tönkremenni 1 kibaszott idióta picsa miatt. Ahogy macám fogalmazott: ostoba, gyerekes és felszínes. Egy barátság alapjait meghatározzák bizonyos dolgok, például, hogy azt feltételezem a barátomról, hogy jót akar. Igen, csipkelődés hozzátartozik, a vérszívás is.
Az az eszébe sem jut, amikor az én nyakamon tapos, hogy ő jöjjön oda bocsánatot kérni. Miután szembesítem vele, hogy ez nem volt fair, akkro egyből megkapom, hogy dehát csak viccelnek velem és különben is ezzel a morgásommal csak azt érem el, hogy nem fognak velem leülni ebédelni. Amikor viszotn megvédem magam és én sütök el ilyen viccet, akkor hírtelen én  leszek a kibaszott legalja. Amikor a betörő beperlte a csókát ,akit kirabolt, mert eltört a bokája/csuklója menekülés közben és megnyerte.

A legjobb az egészben, hogy holnap van nőnap, amire természetesen már szerdán elkezdtem készülni, hogy majd ma meglepem. Max kidobja.

Valaki legyen oly bűbáj és magyarázza meg nekem azt, hogy, ha 1 ferfinak megkérdőjelezik a férfiasságát (nem az elsődlegest, hanem a férfi önképét és az identitását), akkor elvárják, hogy bebizonytsa ellentetjét akár ott helyben is és keményen visszavágjon. Ha viszont ugyanez történik akár szándékosan vagy véletlen a "gyengébbik" nem képviselőjével, akkor kurvára legalja és hogymerészeli, aljas sexista disznó, aki nem becsüli meg a nőket, hogy mondhat ilyet!

Kedves idióta faszfej picsa, aki a világ közepének képzeli magát. Remélem egyedül öregedsz meg és majd siránkozol 60 évesen, hogy 30 éve vesztetted el a saját faszfejséged miatt az egyik barátodat, aki elfogadott olyannak, amilyen voltál.

Az alábbi képünk illusztráció

A zene pedig az ilyenkor kötelező hangulati aláfestő:

(Damn, that hurts...)

Nem tudok bánni az emberekkel. A nőkkel még annyira sem. Azon gondolkodom, hogy a mennyire jó öltet másik nőtől tanácsot kérni egy nővel kapcsolatban. "Women don't work on reason.", so this must have one of those good ideas of mine.
A tény, hogy leírtam, hogy a barátságunknak vége ezennel, nem javított a helyzetemen. Az viszont, hogy leírtam, hogy mennyire szeretek vele lógni és kedvelem meg hasonlók konkrétan elérte, hogy megkapjam az univerzális silent treatment+ignore kombinációt. Természetesen az én hibám minden, mint mindig. Azon filózom, hogy mennyire tesz nekem jót, hogy holnap újfent én fogok kezdeményezni és bocsánatot kérni.
2 végkifejlett lehet, ahol is az elsőben újrakezdjük szokás szerint, amíg meg nem sértődik valamin megint, mert megteheti én viszont nem. A másik, hogy megmondja, hogy inkább hgyjam békén végleg és inkább ne is keressem, tiltsam le mindenhol, end of thinking capacity.
Vajon ilyen 1 éppen tönkremenő párkapcsolat is? Amit nem tudok, hogy lehetne-e ebből valami, vagy magamban eszkaláltam a dolgot, remélve, hogy lesz valami, ami végül 1 hasmi illúzióba kergetett bele. És most ennek iszom meg a levét.
Ahhoz már hozzászoktam, hogy sosem fogom megérteni a nőket, de azt még mindig nem vagyok képes feldolgozni, hogy miért talál mindenki visszataszítónak. Kivéve akik nem opciók. Mondjuk valszeg annyi szart kell elviselniük, hogy engem már simán elbír a puffer. De különben semmi esélyem, merthát más ágyát melegíti.

Kezd elegem lenni, kezdek megint belekeseredni dolgokba. Valahogy a jóból mindig kimaradok minden szinten. Másnak lehet jó, nekem nem. És a csönd, amit ilyenkor kitöltenek a gondolatok, amik mérgeznek, pedig küzdök ellenük, mosolygok, de fáj a szám már lassan. A jobb szemem is egyre többször remeg/tikkel.

"The silence... Kill it! I'll find you! Quiet noises... and I'll STRANGLE the whispers out of you with a BONESAW!!"

Hé Marco! Ne válaszolj neki, mert kést láttam nála... sajnálom.

Dress for the mood, not for the occasion:

Why being really lonely is sometimes super awesome?

Mert azt csinálsz, amit akarsz!

Amúgy mert ilyenkor átgondolod, hogy kik a barátaid és hogy kik azok, akik levesztették a jogot, hogy a barátomnak nevezzem őket. Ez az új piros Red berries + apple cider valami nagyon finom.Szóval ritka fos hónapon vagyok túl. A tegnap este legalább lazítani jó volt. Ugyan a sors elém dobott 1 fél csontot, de a csontokkal nem lehet jóllakpni, főleg nem egy féllel, amúgy sem szeretem a csontokat.
Pokoli hetek, összeveszések barátokkal, kibékülések és egy nagyobb összeveszés, ahol természetesen megint én gondoltam csak úgy, hogy a barátságunk többet ér. Ezáltal már nem vagyunk rabátok kedves Evikével - would still bang - és szerintem ez most már így is marad örökre. Nem fogja megadni magát. Sajnálatos, dehát ez van.
Mellé +1 friendzone egy másik csajtól, akiért valamennyire odavoltam és örültem volna nekije.

Alakulunk, de nembaj, vége a januárnak. Jön február.

Hang on to your lunch, kids!

Ez a szám meg valami istenkirály.

Hé Márk, jó hírem van, te vagy az első :D

Szóval kedvenc szőke DeeDeem szingli lett múlt héten. PErsze mikor megtudtam, rögtön el is hívtam randira, hogy hátha és különben is miért ne. A válasz ennél tökéletesebb nem is lehetett volna: nemár, de ő nem szeretné, ha elhívnám. Mert hát túl jó haverja vagyok és különben sem jövök be neki. Friendzone. Bajom nincs vele, mert már annyi hugicát és barátot gyűjtöttem, hogy 1 életre elment a kedvem tőle, szóval van 1 rossz hírem, le leszel építve, de csúnyán és gyorsan.
Amit gyűlölök még, amikor benyomják, hogy most nincs kedve különben sem senkivel randizni, de azért péntek este összebújt a kolitársával. Persze, VELED nicns kedve randizni, de másra simán nyitott. Marcot elém sorolta, hogy neki elsőbbsége van... kisanyám, te járultál hozzá a legjobban a szorongásos betegségéhez. És különben is, a tény, hogy másnap azzal sráccal mentél el shoppingolni, akivel nem járnál és különben sem akarnál tőle semmit, de jót tett az összebújás teljesen kizárja, hogy Marco összeszedjen. ERGÓ én meg nem mondom neki, hogy szingli lettél és hogy rádhajthat, mert csak visszazuhanna a kezdő lépcsőfokra a depressziójával és a szorongásával. No.

Közben az életem zajlik. Beszéltem a 2 résztvevővel és nagyon remélem, hogy sikerül segítenem a probléma megoldásában. Legalább másnak legyen jó, ha én nem vagyok jó semmire 1 vállon kívül.
A beszélgetésekből sokat sikerült megtudnom, és legalább megadta az útirányt, amifelé kell majd kezdeni terelni az egyiküket. Sosem gondoltam volna, hogy van nálam szerencsésebb helyzetben lévő ember, aki hajlmaos nem meglátni, hogy milye van míg tényleg nem 1 cérna tartja. Legaláb nem fogok unatkozni. Csak okosan kéne cisnálni és nemelbasazrintani, ahogy szoktam. Meg tudom csinálni, hisz megvan a leguniverzálisabb szerszámom az univerzumban.

Nem tudom írtam-e a most szombati terveimről, amit Dev barátom főzött ki. A lényeg, hogy Íjász, 4en a két csajjal. Mivel eltelt 1 hét és nemigen törték össze magukat, hogy engem megtaláljanak, pedig Devnek nincs vészesen sok ismerőse + be is mutatkoztam nekik a rendes nevemen és megkérdezni sem olyan őrdőngősség.. De ők szeretnék, hogy ott legyek. Persze, hisz a csocsót 4en játszák, és ha fel kell kérni egy negyedik idegent, akkor ugye borulhat a terve a barnának, hogy ágyba rángassa Devet. A szőke meg megoldja az esti programját. És különben sem jövök be neki (sem). Dev lebetegedett, szal sok esélye nem lesz a dolognak, így bízom benne, hogy mire odakrülünk rám már látványosan a megbeszélt este nem fognak igényt tartani. De mivel Íjász, közel a labor. 3 sör az éjjel-nappaliban és dumálás lenn. Sounds like a plan B. VAAAAGY ügyelek a telefonom aksiszintjére és nekiállok látványosan Mairt kutatni. Talán észreveszik, hogy én jobban szarok rájuk, mint ők rám.

Nem kéne negatívnak lennem. Jogos, pozitívnak kell lenni, hogy az elegút végén lévő fény tényleg dudál és a masiniszta gázt (gőzt) ad, hogy minnél hamarabb kiérjenek az alagútból.

My daemons are my friends. My daemons are my friends. My daemons are my friends.

New 'ear!

Elkezdődött, így közel 2 héttel szilveszter után már nincs mit tenni, csak lesni, hogy mik történnek és elkönyvelni, hogy 2014 mocskosul elkezdődött. Az elmúlt héten jó hírek nem értek. No nem törte össze bennem a világot, inkább a rám csak közvetve ható hírek hoztak rám némi heveny utálatot. Péntekre meg már minden munkakedvem elfogyott.
Csütörtököt tetézte, hogy megint szembetalálkoztam némi külső jellemzéssel. Paranoid antiszociális. Igazából szépen lassan össze tudom rakni a negatív jellemzőimet: Megkeseredett, apatikus, cinikus, érzelmileg teljesen bezárkózott/0 érzelmi intelligenciával rendelkező.
Mit is kezdjek ezzel az évvel? Koncentrálok a sikereimre, amit tavaly elértem és próbálok azokra építeni. De néha, valami félelmetes, hogy mekkora apátia tud rajtam eluralkodni és ilyenkor csak ülök és nézek ki a fejemből. Nem értve az embereket, hogy mér erőltetik azt, ami nem megy?
Ma sem kaptam igazán jó híreket. A világon édesanyámat szeretem a legjobban, viszont az érzelmi fejlődésemhez nagy áldozatot kellett hoznia. Gyerekkoromban sajnos olyanfajta voltam, hogy csak a ultimátumos nevelés segített. Talán 17-18 éves koromig meg, amíg el nem vitt elrettenteni abba a pokoli iskolába a problémás kölkökkel, fel sem fogtam semmit. Ennek eredménye, hogy kiégett felnőtt lett belőlem. Még nem éltem, de nagyon nehéz lesz ezek után. Az év jó híre pedig nem más, mint az ok és az okozat, hogy ezeket a sorokat leírhatom. Amikor az ember 2 generációnyira hallja azt, hogy "összetörtem és azt mondtam, hogy nekem mind1/következőnek odaadom magam. Én nem genetikai hulladék vagyok (a fogaim köszönik jól vannak), hanem 2 generációnyi összetört szív és csalódásának apátia által létrehozott érzelmi elkorcsosulása. Jolly.

Akkor sem adom fel.

'14

A szilveszter nagyon fasza volt. Az elsődleges terv nem sikerült, de cserébe mocskosul nagyot tomboltam, ami már rámfért. Barba Negra nem rossz hely, bár az árai nem a legjobbak (soproni 500?, haggyá...), és meglepően kevesen voltak. Kicsit csodálkozom, ha sokáig fogja húzni.
3 koncert volt: Ganxta, Alvin, Paddy. Ganxtáékra ráfért a stílusváltás, a kartel meg elfogyott. Mármint tagok terén, már csak Bigg Daddy és Zoli vannak benne, többiek eltűntek. Ahogy elhallgattam a dlokat, nem feltétlenül pozitív távozással.
Alvin: számomra az este csúcspontja, éjfél előtt fél órával üvöltöttem a "kurva élet" című himnuszt és pogóztam izomból. booya.
Paddy: nagyon nem vagyok megbékülve velük. Nem játszanak rossz zenét, de valahogy nem érzem az ízét egyáltalán. Valahogy nem az én világom, a Firkin 1 fokkal közelebb áll hozzám.

És van esélyem felavanzsálni hivatalosan is jófaszivá, mert nem 1 csaj lóbálta előttem magát, hogy harapok-e a csalira. Vajon jól tettem, hogy nem haraptam? Vagy csak a szokásos probléma jött fel, miszerint érzelmileg és az ilyesfajta dolgokban műveletlen vagyok.

Addig is előre 2014be, amikor is folytatódik 2013 és ugyanúgy turnézom halálomig!