Year of the Doctor.

2013 utolsó napja.

Igazából 1 kurva szavam nem lehet. Vettem lakást, elköltöztem otthonról, ledobtam olyan 18-20 kilót, volt randim is és egy rövidke kapcsolatom is. A depressziós görbét sikerült decemberre eltüntetnem, már csak a gorillát kell erősíteni.

2013nak nem volt esélye ellenem. Lehetett volna jobb is, de 2014et tartogatjuk erre, nagy tervek vannak kilátásban az új esztendőre: kockahas project, FS szakdoga, M$ vizsga, bőröm rendbetétele. És minderre jobb esetben van fél évem.

Aztán ott a B-terv, amivel nem tudom, hogy mit kezdjek. Túl sokat bukhatok vele.

Hogy összegezzem az évet úgy teljességben:

Rejoice.

sugah

A tegnapi nap folyamán miközben Márk barátommal dobtam be 1 hideg sört a hidegben kiülve (taknyos is lettem), rájöttem hogy megkeseredtem.
Ahogy Márkó fogalmazott, ő onnan érzi, hogy kezd keseredni, hogy ránéz egy szép lányra és nem az az első dolgo, hogy odamenni hozzá, hanem, hogy ááááh, úgysem jönne össze mert kalács.
Én már régóta itt tartok. Látom a párokat kézen fogva sétálni és magukat jól érezni én meg fintorgok. Már csak a rosszindulat hiányzik belőlem és onnantól kezdve akár mesterséges kómába is mehetnék.
Valamit ki kell találjak, de nem tudom mit. Semmi 5letem, hogy lehet ezen változtatni.

A margóra:

inner pace

Nem szoktam a szülinapom előtt bejegyzést írni, de most kikívánkozik belőlem.

Néha képes vagyok másodpercek alatt megsemmisülni belüle. Mondhatni a zuhanás közben még véletlen sebessége is rakódok, hogy gyorsabban becsapódjak. A dolgokon a születésnapom közeledése általában nem szokott javítani, inkább rontani. Lásd az elmúlt  hónapban előjött problémáim pontosan előkészített pusztító hatását. Mennyiségre nem volt sok, de az első után már a belső egyensúlyomért küzdöttem, míg a másik kettő lökése már a mutató ujj volt, ami homlokon bökött. Az utolsó meg természetesen tökéletesen időzítve, hétfőre, a születésnapom hetére. Hajlamos fókuszvesztésre.
Ezek a problémák persze másoknál is előfordulnak, azt nem tudom, ki mennyire bírja, én csak jól tudok mosolyogni míg belül már rázzák a tornyot és készül összedőlni. Idővel természetesen majd elfelejtem és sikeresen visszaépítem a leesett darabokat. Szigszallag+rágógumi csodákra képes. Van egy olyan rézésem, hogy a belső békémtől egyre mélyebbre esek és szerintem a fele sem fog teljesülni a feltételeimnek, hogy eléjrem a nírvánát.

Ma meg jött rá a következő hidegzuhany. HArmadik fél, Dev barátommal közös (?) női ismerős kijelentette, hogy úgy nézek ki, mint 1 hobó. Most erre mit mondjak? Mindenki más azt látja, amit ő. Zaklatónak is elkönyveltek, az ellentétes nemből kb esélyem sincs igenre a jelenlegi állapotban. Ha kitalálok valamit, amivel úgy gondolom, hogy javíthatnék magamon megkapom, hogy megint eszement 5letem lett és inkább kuka. Aztán kedvenc Devem meséli, hogy megint hányan próbálkoztak be nála így meg úgy. Van za a mondás, hogy "ne csüggedj, valakinek te vagy az oka az önkielégítsre." Nope, ez full bullshit.

El kéne jutnom végre az összeomlásig, el kéne ezt a dolgot égetnem magamban és akko nem lenne gondom vele többet. Mondjuk ha a soroson fog múlni, akkor nem sima összeomlás lesz, hanem lavina.

Addig is:

2 7

Vannak pillanatok, amikor kicsit összeomlok. Most tartok talán a legsúlyosabb felé az eddigiek közül.

Szépen sorban:
múlt héten elbasztam valamit melóban, mondhatni a saját hibámból. Túlságosan kapcsi voltam és a kiváló bérnigger címre akartam hajtani ezért egyre több dolgot vállaltam fel magamra. A végén persze beütött a balszerencse.
Ezen héten szintén előjött 1 hasonló issue, csak azt központilag írják elő és a buzikurva rendszer nem mentette el. Természetesen ez senkit nem érdekel, csak az, hogy nincs készen. Mondanom sem kell kb múlthét kedd óta fáj a fejem, de majdnem konstans.
A 3 próbálkozásomnak csajozási ügyben dezső. Tegnap volt 1 ritka pillanat, amit úgy basztam el, hogy nem mentem utána... Utána kellett volna mennem...
A másik a játék. A jó öreg asztali wargame. Jelenlegi kampányomban 0-5 ös W-L ratioval tolom, ami mondhatni zseniális. Egyre kevesebb kedvem van játszani, mert tegnap konkrétan egy majdnem 100 ponttal gyengébb csapat vert el. Simán azért, mert a kockáim cserben hagytak ő meg kidobta a szemem. A pálya sem kedvezett nekem és a szerencse sem. ÉS fáj a fejem.
Melóban kollégák kedden félrehívtak, hogy beszélni szeretnének velem. Kezdek túl agresszív lenni és túlságosan hamar pattan el a húr. És már nem bírják. Anyám mondta talán még vasárnap, hogy sajnos egyre jobban kezdek hasonlítani apámra, neki is ilyen jellegű agresszivitási problémái voltak. "Soha nem ütött meg mert nem tudta, hogy mekkorát adna." Akit szeretek azt nem ütöm meg úgy. De mindegy, nem ez a lényeg. Konkrétan érzem, ahogy amortizálódok lefele mentálisan. Vitaminokat is kellett volna vennem, majd holnap. Ha már kedden nem vettem, akkor ráér pénteken.

Beszéltem vörös rocktóber kollégával, hogy erre segítsen valami megoldást találni, ha mást nem akkor diagnosztizáljon és segítsen valaki turkászt keresni, különben cigány idők jöhetnek mind karrier, mind más téren. Így is megöl a magány, már csak az hiányzik, hogy ez tovább fokozódjon...

Talán

Tegnap volt egy zseniális megszólalása az egyik főnökömnek:

"Az évente 1x tartott felmérés nem jó megoldás arra, hogy rájöjjenek, hogy rossz irányba haladnak a dolgok" Vagy valami ilyesmi. Ez konkrétan igaz a szülinapomra. De ez most nem aktuális, majd akkor kiírom a fácséra.

Viszont elkezdtem egy új rendszert vinni az életembe. Heti 4 edzés, a maradék napokat meg megpróbálom bármivel kitölteni, ami szembe jön. Természetesen ez főleg a vívásban/babázásban fog kimerülni. Meg el kéne kezdenem a FS-t. Még külső és belső konzulensem sincs... Félek megszívom idén is, pedig illene megcsinálni.

Hogy miért is kéne ezzel leterhelnem az agyamat, hogy ne legyen feles kapacitásom? Egyszerű. Soron következő csinosabb csajszi belibben az életembe, akiről kiderül, hogy rég elkelt. IGazából nem tudom, mit reméljek, hisz mind foglalt, aki meg nem az már vagy 1x elbaszta az életét vagy olyan, hogy én basznám el az életem vele. Szal nem funky. 

Majd jövőhéten megyek 1 ismerkedős rendezvényre, ami meg azért lesz érdekes, mert most írták ki, hogy az összes srácoknak fenntartott hely betelt, de csajok még mehetnek szép számmal. Ergó jelentkezett 3 szngli csaj és 3 tucat retardált gyökér. Garantáltan sok "beugró lesz" a csajoknál, akikkel sokmindent nem lehet kezdeni, mert úgyis van párjuk. Nembaj, majd, ha benyögik, hogy Friends, akkor hozzáteszem, hogy with benefits? No? Fuck you.

Na irány pofákat lezúzni edzésre.

Nem.

Álljon itt emlékül és a pofámba tolhatóan ama kijelentésem, amit apámnak szánok, aki miután lebarmozta a barátaimat és kijelentette, hogy a családnál fontosabbak a vadbarom barátaim: Soha a büdös kurva életben nem fogsz velük találkozni, mert nem vagy rá méltó.

...there is no "end" in "Family".

Hát meg a pici maci faszát.

Rövid háttér: szülők elváltak, anyám nevelt, faterommal ilyen-olyan a kapcsolatom. Egyedül az apai nagyanyám él, de inkább mentál-vámpírság miatt bírja. Vajon a fokhagyma működik ellene?

Namost, előkerüült egy szegről-végről 1 másodunokatestvérem, aki rögtön 1 esküvőimeghívással kezdett. ÉRtékelem a gesztust és díjaznám is, ha nem szatmáron lenne az esküvő mához majdnem 1 hétre. Gondolkodtam pár napig, hogy akarom-e én ezt, tettem 1-2 kört, hogy mennyire biztos a le és feljutásom meg a szállásom. Aztán rájöttem, hogy én ezt nem kívánom nagyon, se pszihikailag, senem fizikailag.
És utána a tűzözön. Zsombi unokaöcsmé még szofisztikáltan próbált ma meggyőzni, ne merőszakoskodott, próbálta kultúráltan tartani...
Apámmal és nagyanyámmal már tegnap futottam 1 kört, ahol mondtam nekik, hogy én nem megyek. Nagyanyám tombolt a telefonba, hogy hogy képzelem meg különben is mit képzelek és én basszam meg és az én kurvaanyámat és lépjek hátra és basszam arcon magam. És megfenyegetett. Hogy akkor ő velem többet soha meg különben is blablabla. Ultimátumot kaptam, hogy máig meggondolhatom magamat különben örihari.
Apám. Tegnap este is már ott nagyon tolta az igét (mint egy elbaszott erőszakos hittérítő), hogy menni köllösz, mert a család meg kapcsolatok meg a család meg muszájbul, becsületbül. 1 idegen esküvőjére. A felesége és a 2 húgom szofisztikáltan próbálták a tudtára adni, hogy nincs kedvük, inkább másik rokonuk eseményére mennének el, ami itt lesz a városhatáron belül. Természetesen sértődés lett a vége.
A hazugság egy érdekes dolog, főleg, hogy annyi fajtája van és annyi mindenre lehet használni. Van úgy, hogy azért hazudik az ember, mert nem akar megbántani senkit és inkább ferdít 1 kört és belehazudik 1 kicsit, hogy kerekebb legyen a történet. Elkövettem 2 hibát is ebben az esetben:
- Ugyanazt a hazugságot mondtam el háromszor.
("Never tell the same lie twice." - Elim Garak)
- Végül gyenge voltam és elmondtam az igazságot.

Tudtam, hogy mi lesz a következménye, mert aki ennyire makacsul mondja, hogy ne hazudjak az nincs felkészülve az igazságra, befogadni meg főleg nem képes. Szóval természetesen sértődés lett a vége, amiért nem megyek, apám egyenesen megfenyegetett, hogy erről még fogunk beszélni, ha hazajött.

És Zsombi elszólta magát. Azért kellettem volna oda, hogy én lehessek az egyik díszló, akire büszkék lehetnek és mutogathatnak. "Nézd, milyen sikeres! Nézd, milyen fess! Nézd, milyen büszke vagyok rája! Dolgozik, saját lakása van és egzisztenciát tart fenn!" Tudatalatti jó szándékomtól vezérelve megvédtem őket attól a kellemetlen helyzettől, hogy elmondom, hogy igen, ez mind vagyok és ezt mind édesanyám támogatásával értem el.

A sors kemény és egyben kegyes is. Az önkontrollgyakorlatnak meg külön örülök, amit gyakorolnom kell ilyen szituációkban. Üvöltözéssel még soha nem nyert senki vitapárbajt.

meg az enyém.

Kedves élet és Isten,

A kurva anyád baszd meg.

Tisztelettel,

a kedvenc játékszeretek.

Ninjaedit: Végül mégsem lett epic fail az este.

c(r)amp?

Tegnap kellett volna ezt a bejegyzést megírnom, akkor még sokkal több gondolat volt a fejemben, amit mára kialudtam...

Győlölök sátrazni. Mégis megtettem. Cserébe felelősséget is varrtak a nyakamba, aminek úgy érzem, sikerült maradéktalanul megfelelnem. Legalábbis a többiek szerint. Magamat csak magamond kívülálló körülmények miatt hibáztathatnám, akiket ebben a dologban példaképként kezelek, azoknak több éves tapasztalata van ilyesmiben.
Viszont nem ezen van a lényeg, hanem inkább azokon az embereken, akiket régóta ismerek és most ott voltak.
Néha megleődök, hogy a szükség milyen nagy összetartó erő tud lenni és hogy pár ember, hogy tudja egymást elvisleni vagy pont fordítva. Konfliktus nélkül nincs rendezvény, legyen az személyes, anyagi vagy egyszerűen csak környezeti. Sajnos tapasztaltam olyasmiket, amivel nem tudok mit kezdeni. Sz emélyt nem írok, de A elég sokat tett a hétvégéért és generálban az egész társaságért anyagilag az elmúlt talán 1 évben (félévben minimum). Igyekszem semmi ilyesmibe belefolyni, de már a srác is mondta, hogy elege van. Amiért beleszületett a jóba, páran valszeg ingyenpénzeszsáknak gondolják. Ebből még lesz konfliktus szerintem, sértődés főleg. Ideje elővennem az esernyőt és fejembe csapni a rohambilit, hogy a felém repülő húscafatok ne találjanak el.

Ami még érdekes volt, hogy több év után megtörtént valami, amit nem tudtam, hogy kéne kezelni. Amikor már a haramdik srác mondja, hogy te D, az a csaj nagyon rád van kattanva innen nézve, akkor jön az, hogy oké, de nem tudom mit kéne tennem. Mondjuk az ilyesmi nem jelent semmit. Több jel utalt rá, hogy az 1 dolog, hogy bejövök neki, nem lesz semmi. Folyamatos elhúzódások a fizikai kontaktusok elől, stb. Nameg amikor kinyögte, hogy a pasijától kérjünk engedélyt akármihez. Tipikus. My luck.

Aztán ott volt a másik szitu, akinek meg utolsó este mondtam meg, hogy hát, tudod kisanyám, bejössz nekem. Ő legalább kedves volt és mondta, hogy esélytelen, hogy legyen közöttünk bármi is :). Egyenességét mindenképp dícsérem :).

Összességben pozitív volt a dolog számomra. Többieknek még hátravan egy nagyon kemény beszélgetés, ahol úgy érzem, hogy ott kell lennem és mesterséges féknek kell lennem vagy vér fog folyni. De könny minimum.

Az azért nem semmi érzés, amikor megmondják az embernek, hogy te, aza csaj ott nagyon fel tudna falni a szemével. Következő löket, hogy növeljem a terhelést és jócsávó legyek. Egyszer talán önbizalmam is lesz hozzá.

És amit nem tudok nem kihagyni, mert szerintem nagyon faszántosan el lett találva:

amit nem lehet belinkelni. Ezesetben itt a linkje: http://www.youtube.com/watch?v=3AYPPAARvow

Camp Fightsmart

Edzőtábor pipa. 1 hétig fun on the sun és where the hell is my sunscreen???

Mondhatni akár, hogy az éves nyaralásomat is letudtam, a következőt majd decemberben kéne megoldanom, de szerintem azt sem fogom tudni megoldani mert munka és ügyelet lesz.
Közben táborról:
1 hétig csak Thibault-ztunk (ejtsd: tibó), in broccada hegyek főleg a másik arcába/nyakába/testébe (pun intented), délután meg specfegyveres szemináriumok. A dárdi féle kard+buckler annyira nagyon nem hatott meg, valahogy a drádi tradíció egyáltalán nem szimpatikus. Több alapállása van, mint fiórénak és Lichtinek egyszerre. Nemigengyerebe.
1 év ihagyással íjászkodtam megint, a teljesítményem a tavalyi nagyon bődületes legéséemhez képes olimpiai szint volt minden szinten, még a célt is sikerült nem1x eltalálnom és a kezdőknek is tudtam tanácsot adni az íjászkodás terén. Pl, hogy lehet csalni biomechanikával az ideg felhúzásánál.
Egyébb fegyveres dolgok: 2 régi ismerős is tiszteletét tette a táborban: Sick és Kac, egy elfeledett éra képviselői, akik mindig is üde színfoltjai voltak a scénának. És hoztak reneszánsz kétkezes kardot. A 2kezes fegyverek még mindig lenyűgöznek. Nem, nem kompenzálok, csak a nagyhoz vagyok szokva.
Egészként fankó élmény volt szokás szerint, jelentkeztem fegyvernöknek is. Úgy gondolom, hogy érdemes lesz ezt is elkezdeni, jelenleg van kihasználatlan kapacitásom még.
Leadtma a féderrendlést is veszek 1 hibás darabot (igazából baja nincs, 1 mm az egyik pajzson szerintem nem kéne, hogy osszon, de ha ezért cserébe megspórolom a a kard árának az 1/3-át, nekem megéri.
Jövőre FS, muszáj lesz, kell 1 kis egoboost.

Természetesen hazajövetelem után addig volt nyugalmam, amíg aludtam 2 órát. Beszéltem anyámmal, pumpa felment 1 perc alatt. Mondjuk amilyen modorban beszélt hozzám, akár még azt is mondhatta volna, hogy basszam meg. Nem szeretek hazajönni, jó még sosem sült ki abból, hogy bármikor is haza kellett jönnöm. Hétfőn munka. Fáj a fejem. Aludnom kéne. Úgysem fogok 10 előtt.

19-2000

Van egy szakasz az életemben - vagyis volt - mégpedig a 2001-2006 os éra. Ezek a nyarak voltak életem messze legjobb nyarai. Miért? Met ekkor jártam a Speak Out nevezetű táborba.
2001 és 2002 ben ismerősökkel mentem le, mondhatni volt konstans társaságom, akikkel az elejétől a végéig tudtam lógni, ha nem akadt senki más (nem negatívan).
Aztán jött 2003 és hírtelen senki nem ért rá, egyedül kellett lemennem. Csabi cimborám ugyan lenn volt, de ő  1 kicsit kivétel volt. Miután leértem, elmentem megsirattam a Golf Rock kocsma kihűlt helyét. Közben láttam 1 táborban 1 nagyon gizda, már-már műmájer kölköt. Fejkendő, lógós naci, lánc, ami illik. Mondtam magamban is, hogy ez de 1 bohóc. Ekkor még nem tudtam, hogy a srác lesz az egyik legjobb barátom attól az évtől kezdve. Summa summarum, a teljes csapat 2003 ban felnőtt 7 főre, 2004 től 8 ra. 2006 ig minden évben erre az 1 hétre összejöttünk (voltak másik csoportok is, akik becsatakoztak, de maradandó senki se volt) és nem volt gondunk. Amikor tényleg nem csinálsz mást, mint nappal élvezed a kötelező programokat, este partyhard (2004 ben volt meg a rekord, valami 40 emberrel zobáztunk). 2005 ben végre becsajoznom is sikerült (tl;dr verzió: azóta olyan csajt keresek, de tudom, hogy nem fogok találni). 2006 után elkezdtünk szétszéledni. ÍAnglia, Ausztria, stb. Hogy miért is fontos ez jelenleg? Most volt az SO tábor 20adik évfordulója, amire kaptunk meghívót. Végül a nagy szuper cifet-cafatból csak 3 an jelentünk meg (Rezsa, Viki és én), meg 1 régi jóbarátom, akit nem láttam már jópár éve. Hihetelen érzes volt megint 24 órára újra elmerülni kamaszkorom legjobb pilanataiban, amit a viszont látott helyek idéztek fel.
Kicsit beszélgettem a vezetőséggel is, hát, sajnos csökken az érdeklődő diákok száma évről évre, amit nagyon sajnálok, mert ez egy nagyon jó tábor. Az 1 külön dolog, hogy mi eléggé antikrisztusként viselkedtünk (minden szabályt megszektünk), de sosem vetettük el a súlykot és aktívan részt vettünk a programokon, amennyire csak tudtunk.
Az 1 dolog, hogy keresztény angoltábor - Angol kereszténytábor, de én ott rosszat nem tanultam és a vallásos dolgaikat is hihetelenül jó köntösben és történetekben adják elő. Megismertem 2 nagyszerű embert (Jeremy és Zach), akikről elmondhatom, hogy annó nagy hatással voltak az életemre, amit manapság sajnos a cinizmus ural teljes mértékben. Oh, well.

Más: 1.5 hónapig volt bnőm. :tapsvihar:. Az elválás közös megegyezés alapján történt, szerintem nem fog kihatni az ismerettségünkre.
Haladok a diétával, utolsó mérlegreállásomkor 85kg voltam. Remélem ezt sikerül 80ra levinnem, de sajnos voltak olyan zabáló és piálókörök, hogy kétlem. Most absztinencia és kemény kontroll van. Edzőtábor végéig. Kivételek mindig vannak, mert van olyan alkalom, amikor az ember nem fog nemet mondani, pl fater szülinapja.
Lakásommal elégedett vagyok, bár most 1 kicsit kezd kurvanagy lenni a káosz és a rendetlenség.

Azon filózom, hogy volt még valami...

Ja, igen:

Nyár, meleg, BOOBIES!!!!!

lustaság

Ma nem írok bejegyzést. Lusta vagyok. Előbb kiürítem a fejem.

bother's day

Asszem át kéne gondolnom 1-2 dolgot magammal kapcsolatban. Például a szokásos családi dolgot. Természetesen a ballagásra sem hívtak meg. Gondolom azért, amiért a szalagavatóra sem. Mi a faszomat várok én? De most komolyan. Ott van egy teljesen másik család, akik kurvajól elvannak és márcsak egy idegen senki harmadik hiányzik csak közülük. Lazítom velük a kapcsolatot. Ráérünk 2havonta találkozni faterommal. Persze, hogy őt fogom büntetni, ő beszélt rá, hogy de ne jegeljem a dolgot.

Van még ebben a hónapban 3 hétvége hátra:
11: nem tudom, de asszem van valami programom, ha nincs, nem tudom, hogy akarjak-e csinálni magamnak. nem-e fogok rábaszarintani.
18: dilemma: hódfénykon vagy tudatLan. Az egyik egynapos és csak járkálni tudok, a másik 3 napos, nem pihennék, talán szórakoznék. Valamiért úgy érzem, hogy inkább az 1 napos pesti programot fogom választani, ott kisebb az esélye az orbitális rábaszásnak. Ott csak 1 napot tudok elszúrni, ha vasárnap otthon maradok, akkor talán meg tudom úszni.
25: specfegyver edzés (ez jó lesz), és este retroparty. El akarok én oda menni? Lehet inkább mást kéne leszerveznem, bármi mást.

És kurvára meg kéne tanulnom kiírtan magamból a vágy érzését. Ahogy kollégám mondta, neki még jó nem született belőle, csak hátráltatta.

fish me a download

Lassan eltelik az év fele. MEgint lesérültem, most viszont kizárólag a saját hibámból, elsiettem az egyik rehabos gyakorlatomat otthon és meghúzódott a bal térdemben valami. Járni már tudok, nem bicegek, de kérdéses a májusi edzéseken való részvételem. Legalább nem ugrik egy ilyan apró bakin az FS részvételem.
Baj nem jár egyedül, részletezni nem fogom, mag meg nem oldódik, de lehet gondok lesznek a lakásommal, aminek nagyon nem örülök. Május eléggé pokolinak néz ki. Még el kéne döntenem azt is, hogy 18 adikán vidéken leszek vagy pesten a HC-n. Jó eséllyel a HC fog nyerni, sajnos vidékre Lanozni nem sok kedvem van menni, valahogy a hálózsákos-kövönalvós dolgoktól a hideg is kiráz. Elég lesz nekem majd az augusztusi móka a reptérnél, ahova jelentkeztem... Oda is besoroztak secusnak. Mondom fasza. Este amikor lehetne lazulni és semmitcsinálni akkor őrködni kell.
Közben itt a nyár, tavasz nem is volt megint, többet nem is lesz már. Így kimaradt az a rész, amikor még csak sejtetnek a ruhák, most már láttatnak. Egyik szemem sír, a másik meg üveg.

Elnézve az embereket és járkáló párokat ez a gondolat üt szöget mindig a fejemben:

newsflash

meet. greet. nice. look. verynice. listen. like. taken. not again.

I like to move it!

A múlt hét eléggé érdekesen kezdődött. Mivel rögtön reggel megnéztem egy elő RHCP koncertközvetítést a világ másik végéről, kijelentettem, hogy leszarom mi lesz, ez egy fasza hét lesz, ha mrá a hétfő ilyen királyul indult. Cserébe mocskosul sokat dolgoztam. Ugye hétvégén volt hozzá a lovagi torna is amit kitaláltam, hogy basszavilág, megnyerem és jó lesz nekem. Sikerült kb 2 hete beállnom rendesen futni, mert már úgy éreztem, hogy bírni fogja a térdem... természetesen nem és megint elkezdett random fájni. Ez addig fajult a 2 hét alatt, amíg eljutottam a lovagi tornára, hogy hétfőn a kezdők elvertek, csütörtökön meg mindenki elvert. Kiakadtam a stressz és a tehetetlenség miatt, hogy persze csak velem történik ilyesmi, amikor elhatározok valamit, hogy megnyerem. Végül sikerült eljutnom szombatra arra az állapotra, hogy nem érdekelt, hogy nyerek vagy sem, mert úgysincs esélyem a sérülésem miatt, helyette kihozzuk a legjobbat belőle és szórakozni fogok. Meg is lett az eredménye, végül 10. helyen végeztem úgy, hogy 2 kemény ellenfelet, 1 közepes és 1 könnyebb ellenfelet kaptam ki. Szóval jó volt a hétvége, hanszerkómat is összeraktam. Pozitív mérleg. 2013nak még mindig nincs ellenem esélye.

Bejegyzés

Nincs mit jelentenem. Szokásos szar.

I can't miss you when you are not gone

Kedves naplóm.

Megvan a lakásom, beköltöztem, be is van rendezve, nagyjából. Ágyam is van ultrakirály, fürdőm hatalmas, kádam sarok és buborékos. Viszont kong. Én belakom és ennyi. Ma kellett rádöbbennem, hogy mocsokul egyedül vagyok, ami abból a szempontból jó is lenne, hogyha gyakran lenne szükségem magányra, de inkább a fordítottja, mondhatni, mint drogos a tűt, úgy vágyom a szociális interakciót. Élőben. De mindenki, akit a barátomnak tudok és merek nevezni valamiért teljesen távol van tőlem. Van aki messze van, országon nagyon kívül. Van aki csóró és nem fér bele, hogy foylton együtt lógjunk, van akit a párkapcsolata és egyébb teendői kötnek le annyira, hogy be kell osztania a barátaira szánt időt. És akkor ott a család is, amivel foglalkozni illik, hiszen azért család.
Jelenleg úgy érzem, hogy egyedül ülök és nézek magam elé míg körülöttem mindenki rohan és felém csak 1 "Csáó, minden oké, jól vagy?" hut, mert robognak tova. Viszont annyi vigasztal, hogy másokra is csak ennyi ideje jut, ezáltal nem tudom őket olyasmiért hibáztatni, ami nem rajtuk múlik. A gond ott van, hogy minden barátom, akivel szívesen össezfutok és az elmúlt évek alatt kiérdemelték eme ajándékot, így futkorászik.

Én meg egyedül ülök a söröm felett, ami szépen lassan megmelegszik a kirendelt másikkal együtt, miként a cigimből a parázs is lassan kialszik.

2013, akkor sem fogsz nyerni. Új a taktikád, másik fronton támadsz, de baszódj meg én fogok nyerni.

intehflash

Ezt most hirtelen muszáj:

természetesen

Az első eltűnt, szó nélkül, modortalanul még 1 baszdmeg se volt. Egyszer menjen a picsába leglább nyíltan koptatott volna, mint annó a többi csajl, másodszor pedig megértem teljes mértékben. Én sem szivesen randiznék 1 dagadt idiótával, aki csak viccesnek akar tűnni egyébként pedig eléggé egy nulla. De akkor is szar, nah.

Másik eset: jól megtáncoltattam, nevét megtudtam, sőt van ismerős is. 17 éves. NOPENOPENOPE.

Szóval:

Hogy miért?

Mert miért ne. Mert túlreagálom. Mert mindig mindent túlreagálok. És hogy az örök igazságot idézzem: innen szép pofára esni. És aztán elkenődni. És végül ugyanott kilyukadni. És előről kezdeni a jobb reményében. ÉS újfent belebukni. Never an option. Never a choice. Never considered.

Szerda.

Megvan a kecó. Kifizetve, mérők átírva, már csak a földhivatalos dolgok és az állambácsi bürokratikus útvesztője van hátra.
Kell egy ágy, 1 szőnyeg, függöny és és és és én. Utánam meg a vízözön, szóval viharkabát és baseball sapka (ha lehetséges, nem lépnék ki a karakterből). HA a számok nem hazudnak, akkor max 1 hónap és teljesn beköltözöm. Örömhír mindemellé: megörököltem unokabátyám erősítő settjét  (mivel settben van +25% max volume és +10% dobháértyarepesztés), Slaneesh kímélje a régi lakókat az újtól.

a nap híre: válaszolt. Le kéne szoknom a szkepticizmusról. Old hobbits die hard.

napi illusztráció:

Technikai okok miatt elmarad. Glitch in the system.

Happy New Fear.

Évente 1 bejegyzés nem is olyan rossz.

 Szépen lassan dolgozom az agyvérzésemen. Lassan költözöm az új lakásomba, már csak pár apróságot kell elintézni, a kulcs már a zsebemben, és emiatt überfaszán érzem magam.

 A többi dolog terén meg nincs semmi extra említésreméltó. Ja, de. Tavaly lesérültem, ami természetesen lassan, de nem biztosan gyógyuló fajta, szóval jelenleg olyan negyedgőzzel megy a vívás, ami azt jelenti, hogy boldog-boldogtalan elpicsáz. Tavasszal/nyáron jön az ingyen jégkrém, amit marhára megkéne írnom és rohadtul le kéne tennem, utána már nyugodtan koncentrálhatnék a vívásnak arra a rászére, ami érdekel. De attól elválaszt 40 oldalnyi szakdolgozat, amiből még a vázlatot sem írtam meg. Nem tudok szakdolgozatot írni de majd magoldom, ahogy szoktam.

 A depressziós hullámaim is hullámoznak. Hiába jártam pszihomókushoz, egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy segített-e vagy stagnálok. Munkában nincs probléma, mert kurvajó vagyok. Ez a minimum, ez alá nem adom. Ha már más nincs, akkor marad a karrier és az agyvérzés.

 Lehet többet kéne írnom ide, talán a depressziómon is javítana.

 2012 mottója: Never an option.
 2013 mottója: 2013-nak esélye sincs ellenem.